Mi lehet a kovász abban a törekvésben, amely egyfelől szeptember óta gondban tartja az OPEC-államokat, másfelől bevonja a képletbe Oroszországot mint nem OPEC-államot?

Ha szeptemberben az olajnagyok fél szájjal meg tudtak egyezni abban, hogy megpróbálják alacsonyan tartani a termelést azért, hogy az olcsó olaj árát kifizetődő szinten tartsák, úgy a novemberi bécsi találkozón újra egyértelművé váltak az ellentétek. Szaúd Arábiának mint olajgigásznak kettős érdek-mércéje van, ingadozva próbál megfelelni mindkettőnek, és ez bajosan megy. Ha meg akar felelni a kedvenc koronaherceg (bin Salman) birodalom-revitalizáló tervének, akkor az olajgazdasági egyediségét meg kell hogy ossza más pénzhozó ágazatok között, innen az Aramco elvi megvásárolhatósága. De ez esetben miből pénzelik a jemeni háborút? Ha továbbra is ömlik az olaj, az ár alacsony marad, ez meg kidobott olaj, így csökkentené a mennyiséget az ár emeléséért, ha... Ha mondjuk Irán és Irak is belemennének a dologba, meg persze Moszkva is. De hisz Iránnak pénzelnie kell szíriai és iraki polgárháborús befektetéseit, ugyanakkor bár névleg ki kell használnia a nukleáris-fegyvernyugvó egyezményből származó szankcióenyhüléseket, tehát olajat kell termelnie, mert most már nem csak Kína a vevő.

Irak olajának jó része kurd területeken van, és fura kettős menedzsmentben termelődik, illetve oszlik a bevétele. Itt szintén nem érdek a visszafogottság, bármi bevételre azonnali szüksége van, hisz pénzelni kell például a moszuli sereget, békén kell hagyni a kurd olajbizniszt és autonómiát – és a tartozásokat is fizetni kell valamiből.

Oroszország? Nem OPEC-állam, de fontos beleszólással, mert nagy termelő és mert évek óta gazdasági gondokkal küszködve, ezeket rejtendő közel-keleti akciókba kezdett. Bár továbbra is alacsony az ár, ontja az olajat, hogy némi azonnali bevétele legyen. Neki sem érdeke bármiféle termeléscsökkentő egyezség az OPEC berkeiben.

Visszatérve: mi lehet még a közös Rijád és Moszkva olaj-ügyvitelében? Csecsenföld mindenható, moszkovita kormányzója: Ramzan Kadirov. Kadirov novemberben összerúgta a port a szaúdiakkal, egyértelmű kirohanást tett a szalafizmus ellen, ami ugyebár a domináns ágazat Arábiában. Kissé túl komolyan vette Moszkva fintorgó álláspontját a nem tradicionális iszlámformák iránt az orosz anyácskaföldön. Akkor is túl komoly volt, amikor augusztusban, egy grozniji összejövetelt csak azért hozott össze az al-Azhar egyetem rektorával, valamint hazai iszlám vezetőkkel, hogy együtt adjanak ki egy fatvát: a szalafizmus egy extrém tan, semmi több. November 21-ig Kadirovról hallani sem akartak Rijádban, majd 27-én már beszámolót írt útjáról, azaz bocsánatot kért, és valószínűleg elhitette a királlyal, hogy amit a szalafizmusról általában mondott, azt voltaképpen a dél-kaukázusi és oroszországi formára értette, csakis azok rosszak. Merthogy Moszkva és Rijád olajár-politikája nagyban összefügg, és Groznij csecsen főváros nagyban függ azoktól az (olaj)rubelektől, melyeket Moszkva leoszt oda – vagy sem.