Bogdán Tibor: Büntetlen bűnösök
Az elmúlt esztendő vége – legalábbis az igazságszolgáltatás területén – csodát hozott: végül is beindult a bűnvádi eljárás az 1990. évi, júniusi bányászjárás áldozataiért felelős vétkesek ellen.
Tudom, most sokan oktalan derűlátással vádolnak – sajnos, akár igazuk is lehet –, valóban helyesebb lett volna így fogalmaznom: csoda ugyan még nem történt, de 2016 meghozta legalább a csoda ígéretét, és várhatóan az akkori államfőnek, Ion Iliescunak, a volt kormányfőnek, Petre Romannak, a titkosszolgálatokért is felelős egykori miniszterelnök-helyettesnek, Gelu Voican Voiculescunak, a Román Hírszerző Szolgálat alapító-igazgatójának, Virgil Măgureanunak 26 év elteltével végre felelniük kell majd tetteikért.
Igazi csoda csak akkor történne, ha a vétkeseket bíróság elé állítanák. Ez viszont még nem történt meg. A bűnvádi eljárás még nem csoda, az már régebben, 2005-ben is beindult a főbűnös, Ion Iliescu ellen, az ügycsomót azonban minden eredmény nélkül lezárták. Nem is történhetett ez másként, mivel a dossziéval ügyészként az a Dan Voinea foglalkozott, aki állítólag 1989 decemberében személyesen ellenőrizte a krematóriumban a bukaresti forradalom áldozatainak elégetését…
Mit várhatunk a 26 év múltán beinduló kivizsgálásoktól, miután ennyi idő bőségesen elég lehetett a terhelő bizonyítékok eltüntetésére, koronatanúk haltak meg természetes halállal vagy rejtélyes módon, és sokan elmentek már a bűnösök közül is? Ha ítélet születik is, nyolcvan év körüli emberek mennek majd börtönbe, akik már aligha ülhetik le a számukra kirótt büntetést. Ha cinikus lennék, azt is mondhatnám, hogy mindannyiukat életfogytiglani börtönbüntetésre kellene ítélni – azt még mindenkinek sikerült letöltenie…
És még ekkor sem mondhatnák, hogy működik a romániai igazságszolgáltatás, hiszen azt most is inkább csak külső erők hozták, talán csak kénytelen-kelletlen mozgásba. A bányászjárás egyik áldozata feleségének, valamint a letartóztatott és megkínzott áldozatok egyikének kitartására, az APADOR-CH ügyvédeinek szakértelmére, hozzáértésére volt szükség mindehhez. Na, és természetesen arra, hogy ügyködésük nyomán az Európai Emberjogi Bíróság is lépjen az ügyben, és megállapítsa az 1990 júniusában elkövetett bűnök elévülhetetlenségét. Erre a döntésre pedig már meg kellett mozdulnia a román igazságszolgáltatásnak is.
26 éven át a hatalmon lévő politikai elitnek sikerült elszabotálnia a bányászjárás felelőseinek megbüntetését. Mindebben sajnos cinkosa volt az igazságszolgáltatás is, amelynek kötelessége lett volna felelősségre vonni, és megbüntetni a bűnösöket. Románia főügyészei – az idők során, 1990 óta tízen váltották egymást a bársonyszékben – bűnös kötelességmulasztással vádolhatók, hiszen semmit sem tettek az igazság kiderítéséért.
Ha pedig az igazságszolgáltatás valóban működne Romániában, ha nem csak politikai megrendelésre vagy külső nyomásra cselekedne, akkor a politikai bűnösök mellett bíróság elé kellene állítani mindazokat az ügyészeket, bírókat, akik vétkesek a bűnösök büntetlenségében. És nem kellene büntetlennek maradniuk azoknak sem, akiknek a parancsára cselekedtek Justitia istenasszony romániai szolgálói.
Meg persze előbb-utóbb bűnhődniük kell azoknak is, akik miatt ártatlan emberek százai haltak meg – pusztán azért, hogy megvalósítsák ördögi tervüket, és forradalomnak tüntethessék fel az 1989-as államcsínyt.