Nem lennék alkotmánybírósági elnök. Nem mintha a fizetést túl kicsinek találnám, vagy a felelősséget túl nagynak (utóbbi időben a talárosok hozzászoktattak sokféleképpen értelmezhető, így szinte mindenkinek igazat adó döntéseikhez), és attól sem tartanék, hogy két ballábammal megbotolnék a piros talárban.   

Azért nem lennék a taláros testület elnöke, mert nem szeretnék tudathasadásos állapotba kerülni. Igaz, ez a veszély nem mindig fenyegeti a tiszteletreméltó testület elnökét, így nyomban helyesbítenék is: JELENLEG nem szeretnék elnökösködni az Alkotmánybíróságon.

Pontosabban: azt követően, hogy a népügyvéd, Victor Ciorbea megküldte a bíráknak a 2001-ben elfogadott törvényt, amely tiltja a bűnvádi dossziéban elítéltek kormánytagságát. E jogszabály értelmében a két éves felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt, és további bűnvádi dossziéban szereplő Liviu Dragnea nem hogy miniszterelnök, de még miniszter sem lehetne az új kormányban. És persze nem is lett. Egyelőre.

A talárosok feladata – a népügyvéd és természetesen a kormánykoalíció elvárása szerint – az lenne, hogy mondják ki alkotmányellenesnek a vonatkozó cikkelyt. Vagy dobják a szemétkosárba az egész francos törvényt.

Namármost, ez két bonyodalmat is kelt. Az egyik az, hogy – amint már szó volt róla – az alkotmánybírák óvakodnak az egyértelmű ítéletektől. Abban kellő gyakorlatuk van, hogy mindezen némi fejtörés után túltegyék magukat, de ha a kormánnyal, a parlamenti többséggel nem akarnak ujjat húzni, akkor mégis csak úgy kellene fogalmazniuk, hogy ne mondják ugyan ki, de valahogy ne akadályozzák meg Liviu Dragneát élete álmának megvalósításában.

A másik az még nagyobb gond. A szóban forgó törvényt ugyanis megszavazta és aláírta a Képviselőház elnöke, aki egyben a jogszabályt szentesítő ülés vezetője is volt. Ezt az ülés jegyzőkönyve is tanúsítja, letagadni tehát nem lehet. A törvény ráadásul a képviselőházi elnök aláírásával jelent meg a Hivatalos Közlönyben.

Hogy ez miért baj? Azért, mert a szóban forgó tisztségeket Valer Dorneanu töltötte be – aki jelenleg az Alkotmánybíróság elnöke. (És az is gond, hogy a törvényt megszavazók között ott volt a taláros testület jelenlegi másik tagja, Marian Enache is).

És akkor most mit tehet az alkotmánybírák szegény elnöke (akinek nem lennék a helyében)? 

Nehéz ügy ez. A Valer Dorneanu által elnökölt Alkotmánybíróságnak el kell döntenie, hogy a képviselőházi elnök, Valer Dorneanu által tizenöt évvel ezelőtt megszavazott és aláírt törvény alkotmányos-e? Avagy fennáll az a szörnyű helyzet, hogy a mostani, alkotmánybírósági elnök, Valer Dorneanu véleménye szerint az akkori, képviselőházi elnök, Valer Dorneanu az alaptörvénybe ütköző törvényt szavazott meg, és írt alá.

Ha pedig az alkotmánybírók netán alkotmányosnak tartják a jogszabályt, akkor Valer Dorneanu (a mostani) magára haragítja a népügyvédet, a Szenátus elnökét, a Képviselőház elnökét, vagyis az ország második és harmadik emberét, az utóbbi két politikus személyében pedig a győztes kormánykoalíció két pártjának elnökével is szembekerül.

Ha viszont a testület úgy dönt, hogy a törvény alkotmányellenes, akkor az Alkotmánybíróság elnökének, Valer Dorneanunak felelősségre kell vonnia a parlamenti képviselő Valer Dorneanut, azaz tizenöt évvel ezelőtti önmagát – aki rábólintott, illetve aláírásával szentesített egy alkotmányellenes törvényt, és aki akkoriban már két éve a jogtudományok doktora volt.

Meredek helyzet! Ráadásul az Alkotmánybíróság szabályzata szerint a talárosok a szavazás alkalmával nem is tartózkodhatnak.

Igazoltan hiányozhatnak viszont az ülésről. Csakhogy – Valer Dorneanu esetében – ez olyan lenne, mint amikor a rossz tanuló „igazoltan” hiányzik dolgozatíráskor.

Fotó: paginadebanci.ro