A Btk. módosítására vonatkozó 13-as számú sürgősségi kormányrendelet hatálytalanítását követően is folytatódnak az utcai megmozdulások. A tüntetők immár a kormány lemondását követelik. Érthető módon, hiszen a rendelet elfogadásának módja és főként annak „sürgőssége” indokolhatatlan. Az a kormány, mely efféle húzásokra képes, sok minden egyébre is képessé válhat.

Következésként minden törvényes eszközzel meg kell gátolni, hogy a kormányzat továbbra is efféléket engedhessen meg magának. A kormányzatnak éreznie kell, hogy nem csupán az ellenzék demokratikus ellenőrzése alatt is áll, de a civil társadalomnak is felelősséggel tartozik. A hatalom megszerzése, főként akkor, ha az a szavazásra jogosult népesség szavazatainak legfeljebb egy negyedén alapul, egyetlen kormányzatot sem jogosíthat fel arra, hogy a társadalom egészének nevében hozzon diszkrecionális döntéseket.

Következésként akkor is végig kell vinni a bizalmatlansági indítvány benyújtásával járó parlamenti procedúrát, ha a parlamenti erőviszonyok ismeretében az eredmény borítékolható. Maga a parlamenti vita is sokatmondó lehet, s főként a civil társadalom számára teremtheti meg a lehetőséget arra, hogy a helyzetet árnyaltabban mérlegelhesse. A kormánypárt képviselői is arra kényszerülnek, hogy maguk is mérlegeljék, mi szolgálhatja hatékonyabban érdekeiket: a mérlegelés nélküli pártfegyelem vagy a pártvezetés által elkövetett törvénytelenségekkel való leszámolás. Döntésük önnön jövőjüket is megpecsételheti. A román „szociáldemokraták” ugyanis könnyen a magyarországi „szociáldemokraták” sorsára juthatnak. Dragneáék – eddigi döntéseikből ítélve – a legjobb úton vannak afelé, hogy az ellenzéket a következő választásokon kétharmados győzelemre segítsék. Ha ezt a veszélyt felismerik, az utcai megmozdulások valóban eredményesek lehetnek, a kormánypárt és a kormányzat, illetve a jövőbeli kormányzatoknak igazodniuk kell a jogállami játékszabályokhoz. Ha nem teszik, megérdemlik a sorsukat.

Az alkotmánybíróság döntései, melyekre az államelnök és a nép ügyvédje által benyújtott kezdeményezések elbírálása is lehetőséget teremt, segíthet a helyzet tisztázásában. Annál is inkább, mert az alkotmánybíróság már a mai napon eldöntötte, hogy a beadványokat néhány napon belül valóban el fogja bírálni.

Az elnök által javasolt népszavazás (melyre csupán a bizalmatlansági indítvány vitája nyomán kerülhet sor) szintén tiszta vizet önthet a pohárba. A hatalom birtokosai csak pontos információk birtokában mérhetik fel választási győzelmük tényleges értékét. Csak így tapogathatják ki a megsérthetetlen mozgásteret. Azaz: a folyamatok tényleg a román demokrácia kiterjesztését szolgálhatják.

Arról nem is beszélve, hogy a tüntetők – akiknek rá kell döbbenniük, hogy a szocialisták hatalmát törvényes eszközökkel nem lesznek képesek megdönteni – szintén arra kényszerülnek, hogy számot vessenek lehetőségeikkel. Kíváncsi vagyok rá, hogy „a forradalmi hangulattól” és a hecckampány színpadiasságaitól megittasult fiatalok hány százaléka vette magának a „fáradságot”, hogy a kevésbé látványos, de alapvetően demokratikusabb választásokon a számára rokonszenvesebb politikai alakulatra adja le szavazatát? Egy demokráciában az alapvető döntéseket az urnák előtt hozzák. Annak, aki erről a lehetőségről lemond, illetve állampolgári kötelezettségének teljesítését elutasítja, négy évig viszonylag kevés lehetősége lesz arra, hogy mulasztását – legalábbis radikálisan – korrigálja. Ki mint vet, úgy arat…

Liviu Dragnea és „gáskája” aljas, de egyben meggondolatlan lépésével olyan folyamatokat indított el, melyek valóban a román állampolgári közösség politikai érettségének kialakulását segíthetik elő. Sajnos, nem vagyok túlságosan biztos abban, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok nyomásgyakorlása ezt a folyamatot túlságosan felgyorsíthatná. Épp azokban ébreszthet – kontraproduktív, mert a siralmas kimenetelű arab tavasz eseménysorozatához kötődő – asszociációkat, akiket a román állampolgári közösség által gyakorolt nyomásnak kellene kijózanítania.

Mindent egybevetve azonban a tüntetéssorozat fontos lépés a román demokrácia megalapozásában. Annak ellenére is, hogy amint arra Dragoș Pătraru a Digi24 Starea nației című adásában figyelmeztetett, a tüntetők sem lehettek teljesen tisztában a DNA és a SRI „korrupcióellenes harcban” vállalt szerepével. Ez a folyamat, sajnos, a DNA és a SRI társadalmi ellenőrzés alá vonása nélkül aligha tehető teljessé. Ez a társadalmi ellenőrzés a „korrupcióellenes harc” és a „nemzetbiztonság” érinthetetlen szentségekké való átstilizálásának körülményei közt sokkal nehezebb feladat lesz, mint maga a korrupció elleni harc. Vagy éppenséggel az állambiztonság megvédelmezése.

Azaz, ha valódi demokráciát akarunk: sajnos, nem ez harc lesz a végső.

Fotó: hotnews.ro