Akár habos szappanoperának is nevezhetnénk a Heineken, és a most már igen soknevű csíki sörök – Csíki Sör, Igazi Csíki Sör, Tiltott Igazi Sör – közötti vitát. Amelynek az igazságszolgáltatás döntését követően sem akar vége szakadni.

A disputába most Magyarország is beszállt, némely magyar pártok a Heineken bojkottálására szólították fel a sörivókat, most pedig a kormány újraszabályozná a teljes Magyarországi sörpiacot.

Ám kilóg a (sörös) ló lába, mivel a sörpiaci újraszabályozásról beszélő miniszter nem is titkolta, hogy ennek során előnyben kell részesíteni a kisebb sörgyártókat. Ami – megrögzött sörivóként mondom! – helyes törekvés, hadd igyunk minél több finomságos kézműves seritalt.

Minderre pedig már csak azért (is) szükség van, mert egy multi (azaz a Heineken) igyekszik eltaposni egy „kiszolgáltatott kis szereplőt” (vagyis az Igazi Csíki Sör gyártóit). Ezzel is egyetértek: a profithajhász multik ne akarják eltaposni a kistermelőket, akiket nyilván egyáltalán nem is érdekel a nyereség…

Csakhogy a vasárnapi boltbezárás óta jól tudjuk, hogy a multik nagyon rafináltak. Feltehetően aligha lehetne olyan mélyreható sörpiaci átrendezést végrehajtani, amelyet a Heineken ne játszana ki. Ezt tudták a sörpiaci átrendezők is, akik csakhamar megtalálták a Heineken megleckéztetésének legegyszerűbb módját: a holland sör címkéjén látható vörös csillagot. Áhá! A vörös csillaggal tüntető Heineken nem csak oroszbarát (bár Magyarhonban ez már nem akkora bűn), de tiltott önkényuralmi jelképet használva söreivel a kommunista tanokat, a sztálini diktatúrát terjeszti! Az mind judeolibsikomcsi, akinek a torkán ezek után még leszalad egy korty Heineken!

Csakhogy a vörös csillag már az 1880-as évek vége óta – amikor hol volt még a kommunizmus? – ott hirdeti az önkényuralmat a sörcímkén. Sőt, 1951-ben levették és csak a Szovjetunió felbomlása után került vissza oda. És az is igaz, hogy a sörvitáig egyetlen hatóságot sem zavart a Heineken címkéjén látható csillag, bármennyire is vöröslött mind az öt ága meg, még a szemérmetlen közepe is.

Magyarországon egyébként még 1993-ban elfogadtak egy törvényt, amely bűncselekménynek minősíti a tiltott önkényuralmi jelképek használat – a vörös csillag pedig aztán igazán ennek minősül.

Ráadásul a Heinekent móresre tanító hatóságok orra alá most nem Brüsszel, hanem Strasbourg tört borsot (bár Budapestről nézve ez szinte tökmindegy). Az Európai Emberjogi Bíróság egy régebbi ítélete szerint a vörös csillag nem csak a sztálini diktatúra, hanem a munkásmozgalom jelképe is, használata korántsem jelenthet azonosulást az önkényuralmi rendszerekkel. Emiatt a magyar alkotmánybíróságnak módosítania kellett a már említett törvényt, amely most már csak azt mondja ki, hogy az önkényuralmi jelképek használata kizárólag a köznyugalom megzavarása, az áldozatok emberi méltóságának megsértése esetén büntetendő.

Csakhogy a már említett miniszter egyik társával közösen nemrégiben törvényjavaslatot nyújtott be az önkényuralmi jelképek „lopakodó” visszahozásának megtiltásáról, két év börtönbüntetésre ítélve az ilyen jelképeket „haszonszerzés céljából” felhasználók személyeket (mondjuk például a Heineken tulajdonosait).

Hát, ha most mindezek után Magyarország beperelné a Heinekent, hogy sörcímkéivel a kommunista önkényuralmat terjeszti, akkor ezzel világszerte tanúbizonyságát adná a pompázatos magyar humornak. Még Hofi is elismerően csettintene hozzá… Egyébként a vörös csillag ott szerepel egyebek között Új-Zéland, Panama, Zimbabwe, Tunézia és Dzsibuti állami zászlóban is – jó lenne tehát egy füst alatt ezeket is beperelni, egyben pedig betiltani az égbolton igazán arcátlanul vöröslő Marsot is.

Az Európában elharapózó sorosozás körülményei között még azt is fel lehetne hozni a Heineken ellen, hogy – na jó, legyünk stílusosak – a Sörös Alapítvány támogatja őket.

Magyarország természetesen azt is megteheti, hogy milliárdos összegekre megbírságolja a Heinekent, csakhogy az nyilván perelni fog, és nem kétséges, hogy ki nyeri meg a pert.

A már idézett miniszter szerint vitának azonban sokkal mélyebb gyökerei vannak. A disputa korántsem a sörről, hanem egyenesen magyarságunkról szól.

A magyarság és a sör – hát ezzel már kissé elvitatkoznék. A magyar ugye, az nem csupán lovas és nem csak nyilazó, hanem borivó nemzet is. És az is közismert tény, hogy igazi magyar ember sörrel még csak koccintani sem hajlandó, miután az aradi vértanúk kivégzését követően az osztrák tisztek a „jól végzett munka örömére” derekasan besöröztek. Én nem is tudom, mi a fészkes fenét keres a Heineken vacak, vörös csillagos söreivel az iliberális, borivó magyar emberek között…

Ja, és még valami: megkóstoltam a vita tárgyát képező söröket. Megvallom: a Heineken jobban ízlett. És ne tessenek megkövezni, de töredelmesen megvallom: én nem hazafiságból iszom a sört, hanem azért, mert szeretem…