Jó hír: civilizálódnának a honatyák. A jogi bizottság képviselői viselkedési kódexet fogadnának el, amely civilizált viselkedésre szólítaná fel a szenátorokat és a képviselőket.

Önmagában már az is kitűnő hír, hogy honatyáink felismerték, hogy eddig bizony eléggé civilizálatlanok voltak, a parlament nem sokban különbözött a cigánysátortól (a hasonlatért elnézést kérek a sátoros romáktól).

Nem lesz könnyű dolga a honatyának, eleget tennie a viselkedési kódexnek, amely egyaránt nehéz feladat elé állítja, mind a külcsín, mind pedig a belbecs tekintetében.

Először is elegánsan kell öltözködnie. A férfiaknak kötelező lesz az öltöny és természetesen a hölgyeknek is decensen kell majd megválogatniuk ruhadarabjaikat.

Márpedig honatyáink válogatott siralmaiból jól tudjuk, hogy az a pár ezer eurós parlamenti fizetés, meg egyéb jövedelmeik bizony nem elegendőek mindehhez, így az eleganciához alighanem el kell majd vonniuk a szájuktól a falatot. De hát a státuszt tisztelni kell, akár üres gyomorral is.

De akadnak ám ennél sokkal nehezebben teljesíthető követelmények is a kódexben. Így például tekintettel kell lenniük választóik érdekeire, elvárásaira. Márpedig nem kevés honatya életében még csak nem találkozott választóival – honnan ismerhetné tehát az igényeiket? Most induljon el a parlament pénzén választót felkutatni, elhanyagolva bokros teendőit? Meg aztán jól tudja a honatya, hogy mit is akar a választó. Hát nyilván csillagászati fizetést, fényűző lakást, luxusautót, egzotikus nyaralást – amikor minderre még a honatyának is alig-alig futja. A legegyszerűbb az lenne, ha a kedves választó is elindulna a parlamenti választásokon, aztán megtapasztalhatná a honatya sanyarú sorsát.

Aztán: a honatyának pártatlannak kell lennie, mandátuma során nem kerülhet senki befolyása alá, nem köthet számára előnyös szerződéseket. Jó vicc! És akkor miből futná öltönyre, decens ruházkodásra? A kódex egyik pontja tehát nyilvánvalóan ellentmond a másiknak – ahogyan az lenni szokott a honatyák által elfogadott törvényekben is.

Újabb pont a viselkedési kódexben: a honatyának munkája során szakértelemről kell bizonyságot tennie.

Újabb képtelenség! A román parlamentben alig dolgozik valaki a szakmájában. A szenátusi gazdasági, ipari és szolgáltatási szakbizottságot infrastruktúrára szakosodott ember vezeti. A felsőház kulturális bizottságának élén gépészeti egyetemet végzett honatya áll, a költségvetési elnöke pedig nemzetközi kapcsolatokból szerzett diplomát.

A helyzet ugyanez a képviselőházban is: a költségvetési, pénzügyi szakbizottságot jogi és politikai tudományokra szakosodott honatya, a szállítási és infrastrukturálisat elektrotechnikus, a közigazgatási és területrendezésit pedig történész vezeti – és folyathatnánk a felsorolást.

Emellett pedig a parlamentbe az idők során csupán érettségivel rendelkező, vagy érettségi diplomát 30-40 éves korukban – nyilván „gyorstalpalón” – szerzett emberek is bekerültek.

Ennyit a szakértelemről.

És ki tudná teljesíteni azt a lehetetlen feltételt, hogy jelen kell lenni a parlamenti üléseken, amikor nem egy honatya notórius hiányzó, alig van jelent a tisztelt(?) házban.

Ja, és nem használhatnak becsmérlő, rágalmazó kifejezéseket, nem sértegethetik egymást, civilizált nyelven kell egymással beszélniük. Hát ettől már igazán kilóg a honatya nyelvezete…

És ki tudna megfelelni annak elvárásnak, hogy szolgálati utazásaik alkalmával előzetesen közöljék az útjuk pontos célját. Hát lehet az előre tudni, hogy hol ütik majd fel a lacikonyhát a ritka honatyai látogatások alkalmával? Meg be kell vallani a mandátumuk alatt kapott ajándékokat, szerzett előnyöket. Hát káptalan az ember feje?

Mindezt pedig tovább súlyosbítja az a körülmény, hogy a magatartási kódex ellen vétőkre büntetés vár, amelyet a két ház vezetősége állapít meg a szenátorok és képviselők jogállását rögzítő szabályzat alapján.

Amely kegyetlenül büntet: a fegyelmezetlenségért a teremből való eltávolítást irányozza elő.