facebook cover


Szőcs Levente: Johannis az újraválasztását kockáztatja


Array ( [0] => SzocsLevente.png [foto] => SzocsLevente.png )
-A A+

A PSD végrehajtó bizottságának ülése után azt mondhatnánk, hogy megvan az új miniszterelnök neve, ha Románia normális ország lenne. (Mondjuk akkor nem fogyasztaná egy év leforgása alatt a harmadik kormányfőjét.) Csakhogy mindössze a Szociáldemokrata Párt (PSD) – és a parlamenti többség – kormányfő-jelöltjének nevét ismerjük. Viorica Dăncilă európai parlamenti képviselő, a PSD nőszervezetének elnöke egyelőre nem bonthat pezsgőt, ugyanis az államfő még visszadobhatja a jelöltetését. Ez még bőven illeszkedne is az intézmények normális működésének kereteibe, de az ellenzék ennél többet akar, Klaus Johannis egy októberben tett nyilatkozatára hivatkozva.

„Ha ez a kormány is megbukik, akkor természetesen nagyon komolyan fel kell tennem a kérdést, hogy a PSD képes-e kormányozni” – válaszolta Klaus Johannis, amikor újságírók a Mihai Tudose és Liviu Dragnea között már akkor jelentkező feszültségről faggatták. Néhány kommentátor és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyes vezetői a nyilatkozatot úgy értelmezték, hogy Klaus Johannis nem ad kormányalakítási megbízást újabb PSD-s politikusnak, ergo követelik, hogy váltsa be az „ígéretét”.

Nem tudhatom, mire gondolt az államfő, amikor az idézett nyilatkozatot tette, de úgy vélem, hogy meglehetősen lehetetlen helyzetbe lavírozná magát, ha kategorikusan elzárkózna egy harmadik PSD-s miniszterelnök kinevezésétől. Olguţa Vasilescu távozó munkaügyi miniszter már jelezte is, hogy egy ilyen visszautasítást alkotmánysértésként értékelnének, és az elnököt felfüggesztenék a tisztségéből. Persze: kevés esély mutatkozik arra, hogy összegyűljön a Klaus Iohannis menesztéséhez szükséges számú szavazat, bár azért nem kell megfeledkezni arról, hogy 2012-től eltérően az érvényességhez ezúttal csupán 30 százalékos részvételi arány elérése szükséges. De ha érvénytelen lesz is a menesztési referendum, Iohannis fölöslegesen kockáztatná a posztját, hiszen a felfüggesztése ideje alatt az ideiglenes államfő – minden valószínűség szerint Călin Popescu-Tăriceanu szenátusi elnök – kinevezheti az új kormányt.

Másfelől, ha az elnök célja a PNL által is sürgetett előrehozott választások kiírása lenne, ahhoz előfeltétel két sikertelen bizalmi szavazás, és a pakliban benne van, hogy az elnök második jelöltjét a parlament – a jelenlegi kormánykoalíció hathatós közreműködésével – megszavazza. Tehát ismét lenne egy „Iohannis-kormány”, amelyet bármikor megbuktathat a PSD–ALDE többség, de főleg kénye-kedve szerint szorongathat/gáncsolhat a parlamentben. Az eredmény a mostaninál semmivel sem koherensebb kormányzás lenne, amelyért Klaus Johannis kezeskedik, miközben jövő ősszel elnökválasztások lesznek. Úgyhogy, bármennyire sürgetőnek is tűnhet az ellenzéki pártok „szemében” a PSD ellenzékbe juttatása, az érdekeik mintha nem feltétlenül találkoznak az államfőével.

Ide tartozik még valami. 2015 végén az „utca” a saját sikereként könyvelte el Victor Ponta lemondását, de mai szemmel nézegetjük az akkori történéseket, helyesebbnek tűnik azt mondani, hogy a PSD átengedte a kormányzást. És ne felejtsük el, mi következett: a  szociáldemokraták soha nem látott mértékű választási győzelme.

Ellentétben sokakkal, akik egy éve úgy vélték, hogy az „erőskezű” Liviu Dragnea képes de facto miniszterelnökként irányítani a kormányt, úgy véltem akkor is, hogy nincs az a hűséges pártkatona, akit a kormányfői marsallbot nem változtat meg nagyon rövid időn belül, és aki nem kezd el önállósodni, kiépíteni a saját, hűséges katonákból álló „udvarát”.

Viorica Dăncilă ugyanúgy Liviu Dragneának köszönheti a pozícióját, és ugyanúgy a saját lábára próbál majd állni egy szép napon, mint Sorin Grindeanu vagy Mihai Tudose. Megtörtént kétszer, megtörténhet harmadszor is. Ebből a patthelyzetből egyetlen út vezet kifelé: Liviu Dragnea lemondása.

P. S. Ha nem éreznénk a következményeit a bőrünkön, akár jól szórakozhatnánk Liviu Dragnea kijelentésén, miszerint nem vállalja ezentúl személyesen a kormányfő-jelölt kiválasztását, mert nincs „szerencsés keze”. Mintha csak azt mondta volna, hogy nem jött ki a hatosa a lottón. Tehet ő róla? Ugye, hogy nem? Ugyanúgy nem tehet arról sem, hogy mindig rosszat húz, ha kormányfőt kell jelölni. Átlátszó kísérlet a pártelnök részéről arra, hogy kibújjon két hibás döntés felelőssége alól.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik