Címke: Szőcs Levente

Egy dolog magyarázatot keresni a rasszista megnyilvánulásokra, és teljesen más azokat normális viselkedésként, „genetikai és kulturális örökségként” beállítani.

Ami a hagyományos normák szerint elfogadott és legitim volt, modern szemmel nézve elfogadhatatlan, vagyis korrupt viselkedés.

Akik ma nálunk azzal riogatnak, hogy „a nép megkérdezése nélkül módosul a politikai berendezkedés”, legfeljebb a félelnöki rendszer támogatásában következetesek.

A törvény tételesen azt mondja ki, hogy a DNA vezetője meneszthető, ha nem megfelelően látja el a teendőit. A „megfelelő” értékelése viszont értelemszerűen szubjektív.

 Tetszettek volna nem büntetőperben érintett politikusokat kinevezni a koalíció és az alapintézmények élére.

A DNA visszaéléseinek – ezek kétségtelenül léteznek – csakis a parlament szabhat határt, csakhogy a törvényhozás igen súlyos hitelességi problémával küzd.

Már rég nem arról beszélünk, hogy szükség van-e a szóban forgó változtatásokra, vagy elérik-e a kitűzött célt, hanem kizárólag arról, hogy a módosítások veszélyesek. Ezt állítja az ellenzék.

Meglepő, hogy egy magas rangú és alapvetően a demokratikus értékek mellett elkötelezett politikus – amilyennek a szenátus elnökét, volt miniszterelnököt ismertük – nem érti a véleménynyilvánítás szabadságát.

Ismét lenne egy „Johannis-kormány”, amelyet bármikor megbuktathat a PSD–ALDE többség, de főleg kénye-kedve szerint szorongathat/gáncsolhat a parlamentben.

Mihai Tudose ki akarja csinálni a jelenlegi pártelnököt, és erre a legjobb módszernek azt találta, hogy eljátssza a Liviu Dragneánál is vérengzőbb alfahímet.

A „paradigma” az oka, hogy a „hangadók” az ügyészség politikai ellenőrzéséről beszélnek azután is, hogy az elfogadott törvényszövegből kikerültek azok a részek, amelyektől korábban ők maguk féltették az ügyészek függetlenségét.

Az a paradox helyzet állt elő, hogy miközben a rendszerváltás óta nem tüntetett annyi ember a kormány ellen, mint idén, a két koalíciós párt együttes támogatottsága 52 százalékos, vagyis kicsivel még nőtt is az egy éve megnyert választások óta.

A legújabb téma, aminek kapcsán a liberális demokrácia halálát vizionálják egyesek, a büntető eljárási törvénykönyv módosítása. 

Az RMDSZ-es képviselő nem a tüntetőket hasonlította az 1990-ben Bukarestben randalírozó bányászokhoz, hanem az „utcát” a saját céljaira felhasználó politikusok őszintétlenségére mutatott rá.

1990 óta Romániának volt egy különlegesen jó időszaka, aminek köszönhetően most NATO- és EU-tag. Mára azonban visszatért a 27 évvel korábbi politikai megosztottsághoz.

A mai napig nem derült ki például, honnan vette az elnök, hogy Tőkés László nem ismerné el Romániát, és az sem, hogy milyen alkotmányos alapértékeket nem „becsül” (jelentsen ez bármit).

Soha nem beszél, hogy hogyan képzeli el a működő államot, milyen alkotmányos és intézményi szintű átalakításokra lenne szükség ahhoz, hogy a dolgok jobban menjenek. Magyarán: mi volna az elvégzendő munka, amiből „jól elvégzett munka” lehetne.

Utcára vinni az embereket azelőtt, hogy a parlament döntött volna egy tervezett módosításról, sőt még azelőtt, hogy akár a módosító tervezet elkészült volna, egyébként se bölcs dolog.

Január elsejétől további 30 százalékkal, 1900 lejre nő a bruttó minimálbér, amiből még mindig nem lehet majd megélni, mégis fontos lépés, hiszen a szegénységnek is vannak fokozatai.

A felmérésben a médiában jól érzékelhető magyar- és általában kisebbségellenes hullám köszön vissza. Ma már 29 százaléknyi román csak turistaként tudja elképzelni a magyarokat Romániában.