Bogdán Tibor: Törvénykezési diliház
No, ha másban nem is, de törvényekben bővelkedünk. Főleg a Dragnea-kormányok évében, amikor a parlament, a kormány, a kormánypárt egyetlen gondja ellehetetleníteni az igazságszolgáltatást. Csupán a tavaly ezerháromszáz-nyolcvannyolc jogszabályt fogadtak el Romániában, amivel az ország magasan vezet a közép-és kelet-európai régióban – immár negyedik éve.
Az ember úgy gondolná, no lám, a rosszindulatú híreszteléseket megcáfolva, honatyáink sokkal inkább szorgalmukról nevezetesek. A szüntelen civakodás, torzsalkodás mellett időt szakítanak arra is, amiért végül is a naiv választók beszavazták őket a parlamentbe: a törvénykezésre.
Az ember azonban, aki így gondolná, igen nagyot tévedne. A rosszindulatú híresztelések ugyanis helytállónak bizonyulnak: a jogszabályok jelentős részét nem a honatyák hozták – akiknek pedig hivatásszerűen a törvénykezés lenne a dolguk –, hanem a kormány. Amelynek viszont hivatásszerű elfoglaltsága a végrehajtás lenne.
Az ezerháromszáz-nyolcvannyolc jogszabály közül ugyanis csak kétszázhetvennyolc volt, amit a parlamentben fogadtak el. A több mint ezerszáz jogszabály közül száztizenhét sürgősségi kormányrendelet, harminc kormányrendelet, kilencszázhatvanhárom pedig kormányhatározat volt. Persze, ez sem semmi, főleg, ha figyelembe vesszük honatyáink munkaidejét, hiszen a három munkanapos hetek során volt olyan nap, amikor több törvényt kellett megszavazniuk. Igaz, ezek minőségét tekintve akár az is mondhatnánk, hogy honatyáinknak minden héten szabadnak kellene lenniük…
Az ezerháromszáz-nyolcvannyolc jogszabály között természetesen nem szerepelnek a minisztériumok által kiadott határozatok ezrei. A munkaügyi-minisztérium például háromezer-háromszáznegyvennégy határozatot hozott, a Lia Olguta Vasilescu által vezetett munkaügyi tárca valamivel már lustább volt, megelégedett ezerkilencszázhét jogszabállyal, amelyek közül több is azt bizonygatta, hogy a bércsökkentések ellenére növekszenek a fizetések.
Persze, jelentéktelen szerepcserének is felfoghatnánk azt, ha a parlament helyett a kormány törvénykezik? Nagyjából teljesen mindegy, hogy a törvényeket a Dragnea-kormányok egyike, vagy pedig a Dragnea és a Dragneánál egy idő óta még dragneaibb Calin Popescu Tariceanu vezetése alatt álló parlament hozza meg, a törvények mindkét esetben csapnivalóak lesznek – legyinthetnénk.
De rosszul tennénk.
Az a tény, hogy a tavalyi törvények nyolcvan százalékát a kormány hozta, a parlament pedig, a maga szerénységében beérte a fennmaradó húsz százalékkal jelzi, hogy az ország vezetése kisiklott a demokrácia keretei közül.
Ez az illegális szerepcsere nagyon egyértelművé teszi, hogy az ország legfontosabb, a szavazók által közvetlenül megválasztott törvénykezési testületének immár nincs semmilyen szerepe a romániai politikai életben, a döntések, a törvények, a jogszabály-módosítások Liviu Dragnea kizárólagos hatáskörébe tartoznak,
De még ez sem lenne különösebb baj – huszonnyolc év alatt megszokhattuk már az „eredeti román demokrácia” furcsaságait.
A legnagyobb gond az, hogy a naponta változó jogszabályok teljes mértékben megzavarják a gazdasági szereplőket. Az Adóügyi Törvénykönyben például tizenegy alkalommal hoztak változtatásokat, mindennek során kétszázkilencven új vagy módosított cikkellyel egészült ki a törvénycsomag. (Európai átlagban az Adóügyi Törvénykönyvben évente legtöbb harminc módosítást hajtanak végre).
Nem véletlen, hogy a kis- és középvállalatok munkáltatóinak szövetsége kétségbeesett nyilatkozatban figyelmeztette a hat hónapra tervezett román kormányokat, hogy igyekezzenek némi stabilitást biztosítani a törvénykezésben. Ráadásul a végrehajtott módosítások egyike sem tartotta tiszteletben a jogalkotás technikai szabályait, illetve az adóügyi alapelveket. A jogalkotási technikák megkövetelték volna, hogy valamennyi módosítás esetében konzultáljanak a kis- és középvállalatok képviselőivel és felmérjék a kihatások várható következményeit.
Általában a fejlett – és nem teleormani vezetőséggel rendelkező – országokban a trend az, hogy fokozatosan csökken a vállalatok tevékenységét érintő jogszabályok száma. Európai szinten a módosított vagy új törvények nem egészen tizennyolc százaléka érinti a gazdasági szereplők tevékenységét, Romániában viszont a tendencia növekvőben van, tavaly például csaknem ötvenöt százalékuk vonatkozott a gazdasági szereplőkre, legnagyobb részük pedig komolyan érintette munkájukat, magát az üzleti világot. A térségben egyébként általában véve is csökkenőben van az új törvények száma, ami csak azt bizonyítja, hogy más országokban a honatyák jó munkát végeztek és nem kell szüntelenül módosítani, újakkal helyettesíteni a kidolgozott jogszabályokat. Romániában viszont az utóbbi esztendőkben átlagosan évi kilenc százalékkal növekedett az újonnan elfogadott jogszabályok száma.
A parlament által elfogadott kétszázhetvennyolc törvényből százhuszonhárom volt közvetlen kihatásokkal a vállalatokra, közülük ötven a költségvetésre, az Adó Törvénykönyvre, a közfelvásárlásokra vonatkozott – a többit nagyrészt az igazságszolgáltatás ellehetetlenítésére dolgozták ki.
A törvényhozás „dinamikája” nyomán a romániai cégek – elsősorban a kis- és középvállalatok – képtelenek előre tervezni bevételeiket, így tehát tevékenységüket is, több beruházó emiatt csomagolt, más országokba helyezte át tevékenységét, ami komoly következményekkel járhat abban az országban, amelyben a beruházásokra szánt összegek jelentős részét a felelőtlenül megígért bér- és nyugdíjemelésre fordítják.
De az országot elhagyják a romániai munkavállalók is, méghozzá – ceaușescui fordulattal élve –: „nemzetiségre való tekintet nélkül”. Sokan, nyilván, a nagyobb fizetésért, a jobb megélhetésért, ám egyre többen a korrupció, a bürokrácia, a vállalkozások életének megnehezítése, a képtelen adórendszer, a törvénykezés, no meg a politikai élet kiszámíthatatlansága miatt mondanak búcsút országuknak. Az már csak fanyar poén, hogy a kivándorlás miatti népességcsökkenés a legnagyobb Teleorman megyéjében – Dragnea szűkebb pátriájában.
Hivatalos statisztikák szerint eddig már három millióan távoztak az országból, ami a munkaerő harminc százalékát jelenti. Nem hivatalos – vagyis kevésbé kozmetikázott – adatok szerint viszont legalább négymillió ember él külföldön. És közülük egyre kevesebbet foglalkoztat a hazatérés gondolata.
Az újabb Dragnea-kormányok, ha másra nem is, de arra biztos garanciát jelentenek, hogy ha szívükből nem is, de további életükből kitörlik Romániát.