facebook cover


Szász István Szilárd: A fehér zaj mítosza


Array ( [0] => [foto] => )
-A A+

Ha bömböl a gyerek vagy éppen nem akar elaludni, akkor csak be kell tenni egy kis porszívózúgást, tízórás hajszárító-hangot, végtelenített vízcsobogást a Youtube-ról, és mindjárt nincs gond – jól ismert praktika a kisgyermekes szülők körében a fehér zaj használata ilyen helyzetekben. Külön műfajt alkotnak a videómegosztó oldalakon a babák altatására specializálódott, több órás, monoton, ismétlődő zörejekből álló, fehér zajnak is nevezett hangra épülő tartalmak. Csak egyetlen kérdést kellene feltenniük magukban a szülőknek, mielőtt kismilliomodjára is ilyen hangokkal altatják a csöppségeket: vállalom a kockázatot, hogy a gyerekem később esetleg tanulási nehézségekkel, nyelvi problémákkal találja magát szemben csak azért, mert csecsemőként túl sok fehér zajnak tettem ki?

Alacsonyabb az IQ-juk azoknak a gyerekeknek, akik autópálya közelében laknak, állapította meg egy tanulmány, egy másik szerint pedig minél közelebb lakott egy gyerek a zajos frankfurti repülőtérhez, annál kisebb volt az intelligenciahányadosa. Egy tanulmány 14 különböző, boltokban kapható, fehér zajt előállító „altató kütyüket” vizsgált, és arra jutott, hogy többségük halláskárosodást okozhat a csecsemőknek. Norman Doidge pszichiáter, író A változó agy című nagysikerű könyvében olyan kutatásokat is ismertet, amelyek a fehér zajnak a fejlődő agyra gyakorolt hatását vizsgálják. Akik most kicsit kényelmetlenül érzik magukat a bőrükben, teljesen méltán teszik fel a kérdést: mi köze az altatásra használt fehér zajnak az intelligenciához?

Az említett könyv az emberi agy képlékenysége, úgynevezett neuroplaszticitása mellett érvel, ami a korábbi elképzelésekkel ellentétben azt vallja, hogy a felnőttek agya is képes a változásra, képes megváltoztatni önnön szerkezetét és működését. Ez a plaszticitás különösen igaz a csecsemők és kisgyerekek agyára. A tapasztalatok megváltoztatják az idegsejtjeink szerkezetét, új kapcsolatok jönnek létre közöttük. Létezik egy úgynevezett „kritikus időszak”, amikor a gyerekek agyában mintha csak egy gomb lenne bekapcsolva, az agy folyamatosan „figyel”, ami elengedhetetlen a plasztikus agyi változások megerősítésében, hogy később beállhasson egy nagyobb fokú stabilitás. Kicsit olyan a gyerekek agya, mint a fehér, tiszta lap, és bár a „tabula rasa” nem teljesen érvényes, tehát a csecsemők agya genetikailag is „előrehuzalozott”, mégis tudatosítani kell, hogy a környezetből érkező ingerek hatást gyakorolnak a folyamatosan figyelő agyuk szerkezetére.

Az agyi térképünk topográfiai szerveződésű, vagyis a gyakran együtt dolgozó testrészeink az agyi térképen is közel vannak egymáshoz és hasonlítanak testünk elrendeződéséhez. Ennek megfelelően a hallás agyi térképe zongorához hasonlítható, a mély hangokhoz tartozó régiók az egyik, míg a magas hangokhoz tartozók a másik végében találhatók. Az agyi térképek vetélkednek az erőforrásokért, amire Doidge a „használd vagy elveszíted” elvként hivatkozik, vagyis ha az agyunk egy részét nem használjuk egy speciális feladatra, akkor az erre szakosodott terület egyéb funkciókat kezd ellátni. Egy közismert példa erre, amikor felerősödik a megvakult személyek hallási és tapintási érzékelése.

A fehér zajjal az a gond, hogy a hangokra specializálódott agyi „zongora” különböző hangokra érzékeny részeit elkezdi „felülírni”, „kifehéríteni” (csak hogy maradjak a fehér hasonlatnál). A szuper fogékonyságra hangolt csecsemőagy tehát miközben azon dolgozik, hogy a környezetéből érkező különböző ingereket egyre inkább megkülönböztesse idegsejti szinten is, addig a fehér zaj a „használd vagy elveszíted” elv miatt a differenciált hang-megkülönböztetést teszi egyre nehezebbé. Ez a képességünk pedig elengedhetetlen a nyelv elsajátításához, ugyanis minél nehézkesebben, minél lassabban tudjuk megkülönböztetni agyi szinten a hangokat, annál nehezebben tanulunk meg beszélni, ami végül a teljes kognitív képességünket befolyásolja.

Egy szülővel sem szállnék vitába, hogy vajon a fehér zaj tényleg hatékonyabbá teszi-e az altatást, a gyerek megnyugtatását: minden bizonnyal a sok tapasztalat sűrű bólogatásra sarkallna bárkit. De bármi áron megéri fehér zajt használni altatáshoz? Ezt minden szülőnek magának kell eldöntenie. Aki most úgy érzi, kihúztam a talajt a lába alól, annak van egy személyes tippem. Talán érdemes lenne újból altatódalt énekelni a lurkónak: erősíti a kötődést és nem hülyíti el a gyereket.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik