Hatalmas megmozdulásra készülnek a szociáldemokraták, akik pénzt (értsd: pénzt), paripát (értsd: buszokat), fegyvert (értsd: szimpatizánsokat) bevetve fogják bebizonyítani szombaton ország-világ előtt, hogy a „párhuzamos állam” megingatja, aláássa azokat, akiknél a gyeplő van.

Úgy tűnik, hogy hiába járták meg maguk a szocdem kommunikáció háza táján drága pénzzel megfizetett külföldi szakértők, akikről már a Ponta-időkből hallani, tudni lehetett, mert a nagyobbik kormánypárt semmit nem tanult azoktól. Sőt.

Hiszen nemcsak a hatalmi pozícióban lévő párt kommunikációja követhető irányának, hanem a józan észnek is ellentmond annak a nagygyűlésnek az apropója, amelyet nagy garral és erőteljes országos jelenléttel szerveznek Bukarestben. Kicsit olyan ez, mintha saját maguk ellen tüntetnének. De most ne akadjunk fenn ezen.

Lássuk inkább, mi is a gond ezzel a jó kis tüntivel. Hát, először is az, hogy nem szervezhetsz a „demokrácia és a jogállamiság” védelmébe és számos vonatkozó, hosszan felsorolt visszaélés ellen demonstrációt, amikor te magad minden létező felhatalmazást birtokában vagy ennek intézményes védelmezésére. Hát, akkor azt a parlamentben, illetve kormányzati eszközökkel kellene megtenni, ha már vannak neked ilyenek. Ezt mondta tulajdonképpen Klaus Johannis államelnök is, amikor a megmozdulást véleményezte. És ez éppen ilyen egyszerű a dolog. Nem kell ehhez államelnöknek, sem a kommunikációban különösebben jártasnak lenni: bizonyítja ezt több facebookos poén is, amely ennek kapcsán terjedt az utóbbi napokban. Ráadásul egy olyasmi ellen tiltakoznak, ami a szociáldemokraták által megfogalmazott formában az összeesküvés-elmélet fogalmát meríti ki, és még azt is eléggé homályosan. Akkor már okolták volna inkább a gravitációt, mert azt könnyebben lehet szemléltetni a közvéleménynek…

Ebben az egészben már csak hab a tortán az, hogy az íratlan demokratikus felhatalmazással rendelkező ellenzéki tüntetők közbiztonsági okokból nem vonulhatnak fel a nagygyűlés napján, miközben ugyanaznap az Új Jobboldal (Noua Dreaptă), illetve a meleg közösség jogegyenlőségét célzó Bucharest Pride résztvevői hajszál híján fognak egymás mellett elmenni időben és térben. És még az sem biztos, hogy az előbbiek nem várják be az utóbbiakat a nagy vonulós hevületükben és szélsőséges felajzottságukban. Ez például miért nem jelent közbiztonsági aggályt Gabriela Firea főpolgármester számára?

Ja, hogy a nagygyűlésre kell most koncentrálni. Hát igen, ezt követeli meg a „közérdek”. Az előbbieket meg majd csak szétválasztja valaki, ha egyáltalán sokadik fontosságként szerepelnek bármilyen főpolgármesteri sorban. Mintha nem éppen a szociáldemokrata párt lenne a fő szószólója annak az alkotmánymódosításnak, amellyel ismét sikerült felhergelni a társadalmi indulatokat a melegekkel szemben amúgy sem túl toleráns Romániában.

Na, de térjünk vissza arra, amit Gabriela Firea is fontosabbnak tart egy egész társadalomra kiterjedő problémánál: a politikai számításhoz. Mert ugye a szocdem tünti terepe, ami az aktuálpolitikai eseményeket illeti, nem éppen sima (de lehet, hogy éppen ez a lényeg): egy nappal előtte ugyanis Liviu Dragnea pártelnök korrupciós perében hoz ítéletet a legfelsőbb bíróság. És ha az ítélethirdetést el nem halasztják újfent, akkor maga a tünti is más színezetet kap. Én személyesen voltam annyira naiv, hogy azt hittem: egy ilyen megmozdulást egyértelműen el fognak napolni, ha kiderül, hogy a szocdem vezér már régen, még megyei tanácselnökként levizsgázott egy jogállamiságból és demokráciából megtartott „összevont vizsgán”.

De nem. Sőt. Ha egy Dragnea számára kedvezőtlen fordulat estén a börtönbüntetés kihirdetésével együtt el nem kezdődik a párt villámgyors hanyatlása egy irdatlan mundérmentős káosszal megspékelve, akkor a nagygyűlést bizonyára maradéktalanul megtartják.

Ráadásul plusz lendületet adhat neki az, hogy „lám-lám, itt az ékes bizonyíték arra, hogy a párhuzamos állam maga alá gyűri a számára kényelmetlen karizmatikus vezetőt, akit ki kell menteni a karmai közül”.

Na, így függnek össze nálunk még a nagyméretű köztéri pártbulik is az igazságszolgáltatással. Mint Móricka esetében, akinek mindenről csak a szex jut eszébe…