Én nem tudom, hogy megbocsát-e Liviu Dragneának az a „sok tízezer” román, aki a szolgálati visszaélés „szovjet törvénycikkelyének” és egyéb jogszabályoknak a megszegése miatt a rácsok mögött csücsül, vagy bűntársaival együtt sorban áll a korrupcióellenes ügyészek előtt, vagy nem is tudja, hogy bűnvádi dosszié készült ellene. Netán az a néhány „igazságszolgáltatási száműzött”, aki éppen Belgrádban, vagy a Costa Rica-i, panamai, madagaszkári tengerparton hűsül, csakhogy ne kerüljön hűvösre. És aki ki tudja, miféle hatalmi machinációk nyomán szökhetett meg a felelősségre vonás elől.

Az immár kétszeresen elítélt szociáldemokrata pártelnök viszont attól tart, hogy nyilvános bocsánatkérése ellenére mégsem részesülhet majd a bűnözők bűnbocsánatban.

Nem vitatkozom vele: elítéltként feltehetően jól tudja, miként gondolkodik a többi elítélt. Abban viszont biztos lehet, hogy ha az utcára vonuló tömegek ismétlődő tüntetései, az igazságszolgáltatási alkalmazottak ellenszegülése, az Európai Unió, a Velencei Tanács tiltakozása, a nyugati nagykövetségek nyomása ellenére sikerül valahogyan kiravaszkodnia a büntető törvénykönyv korruptoknak, bűnözőknek, mi több, gyilkosoknak kedvező módosításait, akkor nem csak mentesülhet a föloldozásban, de a bűnözők védőszentjévé is válhat. Legalább is Romániában. Szűkebb pátriájában, Teleorman megyében pedig még akár szobrot is kaphat.

Persze, Liviu Dragneát ez már kevésbé érdekli (bár hiúságának nyilvánvalóan hízelegne) – a lényeg számára az, hogy ő maga megússza a börtönbüntetést.

Azt viszont biztosan tudom, hogy aligha bocsátana meg neki az a sok-sok millió ember, aki a nyomorküszöb szintjén él. Aki napi megélhetési gondokkal küzd, villany- gáz- és ivóvíz nélküli lakásban él, télen fűtetlen viskókban didereg.

Hogyan is bocsáthatna meg neki az a kétszázhuszonötezer gyermek, aki esténként éhesen fekszik le – és reggelenként még éhesebben ébred.

Megbocsáthatnak-e Dragneának azok, akiknek lakását, évek óta összekuporgatott vagyonkájukat elviszik az árvizek? Amelyek azért pusztítanak évi rendszerességgel, mert a Dragneáék védelmébe vett bűnözők ellopták az erdőket?

Remélhet-e bocsánatot Dragnea a betegek százezreitől, akiknek nélkülözniük kell a legalapvetőbb gyógyszereket is? Akik egyszerű betegséggel kerülnek kórházba – majd kórházi fertőzéssel a temetőbe. Így még ha akarnának sem tudnának megbocsátani a pártelnöknek.

Mit vétettek Dragneának azok a betegek, akik a kórházakban rosszabb körülmények közé kerülnek, mint az „ártatlan rabok” a börtönökben?

Amelyek „humanizálására” igen nagy gondot fordít a kormány, személyesen az igazságügyi tárcavezető. De gondolt-e a parlamentet, a kormányt (és nagyjából az egész országot) irányító Liviu Dragnea arra, hogy jó volna végre emberséges körülményeket teremteni a kórházakban is? Korszerű berendezéseket biztosítani, lerövidíteni az embertelenül hosszú várólistákat, amelyek bizony nem is tud kivárni mindenki… Hogy politikusainknak végre ne kelljen már külföldre utazniuk gyógyulást keresve.

És megbocsáthat-e Dragneának az a négymillió ember, aki arra kényszerült, hogy hazáját elhagyva külföldön találjon magának boldogulást? Remélhet-e felmentést Dragnea azoktól a millióktól, akiket csúnyán átrázott populista, tejjel-mézzel folyó földi Kánaánt ígérő programjával a kormánykoalíció? És akik a béremelést ígérő, de fizetéscsökkenéssel járó bérreform miatt most húsz-harminc százalékkal kevesebbet visznek haza, még nagyobb nyomorban élve, mint korábban? Megbocsáthatnak-e neki mindazok, akik hittek neki? Vagy akik még mindig hisznek hazugságaiban, de előbb-utóbb rájönnek majd az igazságra, miszerint a sánta kutya gyorsabb a hazug embernél…

Aligha hiszem, hogy Dragnea feloldozást nyerne egy egész ország lakóitól, akiket biztos kézzel vezet a romlásba.

Igaz, Dragnea nem is kért bocsánatot tőlük…

Neki csupán a bűnözők, a szolgálati vétségért elítéltek – a saját – sorsa fáj.

Az Országos Büntetés-végrehajtási Intézet szakszervezete nem volt rest és utánaszámolt Dragnea „tízezreinek”: ezek szerint idén január 30-án csupán 73 személyt került a börtönben szolgálati vétség elkövetéséért.

Ugyanakkor viszont 6156 gyilkosság, 4387 rablás, 5190 lopás, 997 csalás miatt elítélt, 1434 drogkereskedő és 1979 erőszaktevő ült a rácsok mögött. Akiktől igazán nincs miért bocsánatot kérni.