Erdély illúziók nélkül címmel tartott plenáris előadást Markó Béla, a Kós Károly Akadémia elnöke a Püspökfürdőn megtartott 18. MIÉRT Akadémián. Egyebek mellett hangsúlyozta: kell egy Erdély-projekt, hiszen egyénenként meg lehet maradni magyarnak, erős közösségként azonban csak úgy, hogy egy másik identitást, az „erdélyiséget” kell előtérbe helyezni.

„Késésben vagyunk” – kezdte előadását Markó Béla, aki felidézte: az RMDSZ 1996-ban állított először államfőjelöltet Frunda György személyében, ami áttörés volt a román-magyar viszonyban. Abban az időben hangzott el az a sokat idézett kijelentés, hogy akkor lesz Romániának magyar elnöke, amikor az Egyesült Államoknak fekete. Ehhez képest vagyunk késésben, mosolyogtatta meg a közönséget bemelegítésként a Kós Károly Akadémia elnöke.

Voltak illúziók, tévképzetek Erdélyt illetően, azokat le kellett és le kell bontani, mondta Markó Béla, aki szerint a tavalyi román centenáriumnak elsősorban Erdély-központúnak kellett volna lennie, de nem volt az. Nem arról szólt, hogy a két nemzet viszonyában megváltozott Erdély státusza, és a román államnak lehetősége nyílt arra, hogy közös Erdélyt alakítson ki. Ez lehetett volna a román nemzetállam alternatívája, ehelyett Erdély „egyszínűsítése” következett, holott a soknyelvű és -kultúrájú Erdély esetében ez leszegényítés volt. S bár nekünk nehezebb és fájóbb erről beszélni, ennek megvolt az előzménye is az 1867-es kiegyezés után: mikor Bécs alól a magyar államhoz került Erdély, akkor szintén nem vették figyelembe annak sajátos voltát, miszerint már akkor sok népnek, nemzetnek volt a gyűjtőhelye.

Erdély jelenleg is sajátos helyzetben van, hiszen itt él egy jelentős magyar közösség, s ennek formát kell adni, véli. A fiataloknak meg kell teremteni saját Erdély-projektjüket, mondta az előadó, aki felidézte: harminc éve onnan indultak, hogy Erdély gyakorlatilag egynyelvű volt, sehol nem voltak magyar feliratok.

A marosvásárhelyi fekete március eseményeihez a hangulat gerjesztésével az vezetett, hogy egy patika ablakában megjelent a magyar „Gyógyszertár” felirat. Nem voltak önálló magyar középiskolák, az ő feladatuk tehát viszonylag egyszerű volt: el kellett érni a magyar nyelv nyilvánosságát és az anyanyelvű oktatási rendszer kiépítését, és ezeket a visszalépések dacára is sikerült megvalósítani. „Tudtuk, mit kell tenni, az önkormányzatiság kialakítása volt a cél” – mondta Markó Béla, aki szerint kell egy Erdély-projekt, hiszen egyénenként meg lehet maradni magyarnak, erős közösségként azonban csak úgy, hogy egy másik identitást, az „erdélyiséget” kell az előtérbe helyezni. Szükséges a párbeszéd az erdélyi románokkal, de közigazgatási és önkormányzati keretekre is szükség van.

Van egyfajta csalódottság az Európai Unióval szemben, folytatta Markó Béla, aki felidézte: az integrációs törekvések mellé álltak, bár tudták, hogy egy olyan unióba lépnek, amelyben például Görögország el sem ismeri a kisebbségi jogokat, szemben Finnországgal, amely a svédeknek teljes körű autonómiát ad. A Minority Safepack-kel előre lehet lépni az általános elvek területén, de illúzió azt hinni, hogy az EU megoldja a kérdést, viszont már a határ szabad átjárhatósága is csökkentette a feszültségeket.

„Veszélyes önámítás” ugyanakkor azt hinni, hogy újra fel kell építeni a nemzetállamokat, mondta Markó Béla, aki brit példát hozott fel: az 1998-as nagypénteki egyezmény segített az etnikai kérdés megoldásában is, jelenleg pedig a backstop miatt van politikai patthelyzet, senki nem tudja ugyanis, hogyan lehetne megoldani, hogy a fizikai határ nyitva maradjon az Egyesület Királyság és Észak-Írország között.