Az előrehozott választásokkal kapcsolatban már nincsenek fenntartásai, de nem hinné, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) bizalmatlansági indítvánnyal próbálkozna, miután a kormány hétfőn felelősségvállalással elfogadja a jövő évi költségvetést, amelyet egyébként „egy nagyon gyorsan és eléggé megalapozatlanul” összeállított büdzsének tart. A Maszolnak adott interjúban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök leszögezte: az Orban-kabinetnek elő kell teremtenie a pénzt a gyermeknevelési pótlék megduplázására. A romániai forradalom 30. évfordulója kapcsán pedig megjegyezte: nem érti a román társadalomnak, közvélemény-formálóknak azt a részét, amely folyamatosan puccsként próbálja beállítani az 1989-es eseményeket, mintha restellnék, hogy rendszerváltás történt.

Ijesztő látványt nyújt számomra a romániai politikai osztály 2019 végén. Szerdán a képviselőházban egyetlen képviselő sem mert a gyermeknevelési pótlék megduplázása ellen szavazni, holott mindegyikük tudja, hogy amúgy is szűkös a költségvetés, erre most nincs pénz. Mintha a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) az lett volna az egyetlen célja a javaslatával, hogy visszaadja azt a liberálisoknak, amit februárban tőlük kaptak. Tudom, hogy a politika nem a fair playről szól, de ezek szerint megengedettek olyan övön aluli ütések a szavazatszerzés reményében, amelyek egy egész ország pénzügyi stabilitását veszélyeztetik, és végső soron éppen a gyerekes családokon csattanhatnak?

Ezt a kérdést részrehajló állítások vezetik fel. Rossz megközelítés, hogy nincs pénz a gyermeknevelési támogatás növelésére. Jelenleg is kicsi ez az összeg, és Románia súlyos demográfiai problémákkal küzd. Ha a gyerekekre nincs pénz, akkor felejtsük el azt a politikusok által kedvelt állítást, miszerint a politika a jövőről szól. A mindenkori kormánynak olyan javaslatokkal kell jönnie, amelyek megfelelő válaszokat adnak a demográfiai problémákra. Az Orban-kabinet és az előző kormány sem állt elő ilyen javaslatokkal. A mindenkori ellenzéknek pedig az dolga, hogy a kormányt megizzassza. Ez van, a gyermekek megérdemlik ezt a pénzt. Jómagam amúgy egy más családtámogatási rendszert tartanék jónak, amely adókedvezményekkel segítené a gyermekes családokat, de végső soron ez is a költségvetés bevételi oldaláról venne el pénzt. Újra kell gondolnia ezt a rendszert a választások után a politikai osztálynak.

De ennek a történetnek van egy másik tanulsága is: ne tégy semmi olyat, amit nem szeretnéd, hogy később veled tegyenek meg. A szabadság alapvető meghatározásához tartozik, hogy ne éljél vissza a lehetőségeiddel. Romániában nem jellemző az önmegtartóztatás a politikai pártokra. A liberálisok a legaljasabb módon viselkedtek 2018 decemberében és 2019 januárjában, velünk szemben is. Azt a fizetett mocskolódó kampányt, amit ellenünk folytattak, amiért a szenátusban nem szavaztuk meg a gyermeknevelési pótlék növelését, nem tudom minősíteni. A szociáldemokraták ugyanolyan bután, felelőtlenül és aljasul jártak el, mint a liberálisok. A kettő között megítélésem szerint semmilyen különbség nincs. Elhiszem a pénzügyminiszternek, amikor azt mondja, hogy pótlék növelése problémát jelent a költségvetésnek. De ezt tudta akkor is, amikor ellenzékben volt, és a liberálisok javasolták az összeg duplázását. Meg kell tudnia oldani ezt a problémát, ha kormányozni akar.

Volt amúgy egy egyeztetésem Ludovic Orbannal a képviselőházi szavazás előtt, és elmondtam a kormányfőnek: mi támogatjuk, hogy a törvénymódosító tervezet kerüljön vissza a szakbizottsághoz és gondoljuk át, de azt nem támogatjuk, hogy ne nőjön a gyermeknevelési pótlék. Az RMDSZ meg is szavazta a tervezet visszaküldését, de ez a javaslat egy szavazattal megbukott, mert a liberálisoktól 11-en hiányoztak. Lehet mutogatni bárkire, de itt tulajdonképpen a liberálisok mulasztottak. Ludovic Orban utóbb elismerte egy interjúban, hogy a PNL frakciója is hibázott. Tudni kell, hogy szintén a liberálisok javasolták – amikor a PSD még kormányon volt – a költségvetésnek szintén problémát okozó áfacsökkentést is. Ez a tervezet az RMDSZ szavazatainak köszönhetően került vissza a bizottsághoz. Azt gondolom, az áfacsökkentésre tudunk még lehetőséget teremteni a későbbiekben. Csak még alaposabban át kell gondolni, hogy ez a lakosságnál érezteti-e a hatását, mert a múltkori áfacsökkentésnek nem az lett az eredménye, hogy olcsóbb lett az élelmiszer, hanem a termelők és feldolgozók profiját gyarapította.

Én azt tartom főként ijesztőnek, hogy ez a történet szemmel láthatóan nem a családok támogatásáról szól. Ha róluk szólna, akkor nem a költségvetés elfogadásának környékén jelentkeznének politikusok a pénzosztás hirtelen ötletével, hanem előállna valaki egy hosszú távú, fenntartható családtámogatási politikáról szóló törvénytervezettel, és megszakítja ezt a populista spirált. Úgy tudom, hogy az RMDSZ-nek már tavaly decemberben készülőben volt az a tervezete, amit az előző válaszában emlegetetett, és amelynek lényege: a gyermekes családokat nem készpénzzel, hanem adókedvezményekkel támogatnák. Miért nem rukkoltak eddig elő ezzel, megadva az esélyt arra, hogy ez a populista spirál véget érjen?

Az év elejétől egy egész családtámogatási törvénycsomagon dolgoztunk. Három tervezetet ebből a csomagból éppen ezen a héten iktattunk a parlamentben. Jövő évtől pedig újabb tervezeteket nyújtunk be, de ezeket alaposan elő kell készíteni. Nehezíti a munkát, ha nem vagyunk kormányon, mert nem látjuk a költségvetési összefüggéseket, nincsenek meg az adataink. Ami a populista spirált illeti: Klaus Johannis nagyon cinikusan június elsején írta alá a gyermeknevelési támogatást megduplázó törvénymódosítást. Az államfőnek most megvan a lehetősége arra, hogy az összeg újabb megkétszerezéséről szóló jogszabályt küldje vissza a parlamentbe. Föl kellene nőnie az összes politikusnak: a szocialistáknak, konzervatívoknak, liberálisoknak ahhoz munkához, amit végeznek.

Az RMDSZ-nek nem kellene felnőnie?

Persze, ide lehet sorolni az RMDSZ-t is, de nem mi javasoltuk sem egy évvel ezelőtt, sem most a gyermekpénz megduplázását. Nem mi akartunk ütni a szociáldemokratákon, nem mi akartunk ütni a liberálisokon, rajtunk viszont ütöttek eleget. Az nem lehet, hogy te folyamatosan visszaélsz a hatalmaddal, és csodálkozol, amikor ugyanazt kapod vissza.

A gyermeknevelési pótlék növeléséhez szükséges összeg mindenesetre egyelőre nem került bele a költségvetési tervezetbe, amit hétfőn felelősségvállalással készül elfogadtatni a kormány. A számokból többek között kiderül, hogy a tanügy a beígért 6 százalék helyett a GDP-nek csak a 3,8 százalékát kapja meg, az egészségügytől elvettek pénzt az idei összeghez képest, viszont a SRI 10 százalékkal több pénzből gazdálkodhat. Hogyan kommentálja ezeket a számokat?

Én az oktatást tartanám az első számú prioritásnak. Az előzményekhez tartozik, hogy az oktatási tárca az idei költségvetését sem tudta kihasználni, nem voltak meg a tervei a beruházásokra, el is vettek tőlük pénzt a költségvetés kiigazításakor. A kormány az oktatási minisztériumi kutatásokra szánt keretét próbálja fedezni uniós alapokból, és ezzel megnő, de még mindig 5 százalék alatt marad az oktatás részesedése a GDP-ből. Ezt én nagyon kevésnek tartom, és el is mondtam a miniszterelnöknek. Az egészségügy valóban kevesebb pénzt kap jövőre, mint idén, de kiderült, hogy a miniszter maga ennél is kisebb összeget kért. Ez számomra érthetetlen, nehéz is kommentálni. A titkosszolgálatok költségvetésének növekedését szintén nem értem. Megmagyarázták, hogy miért kérnek több pénzt, de én ezt nem tartom indokoltnak, pláne olyan körülmények között, hogy túl kevés jut oktatásra, egészségügyre, fejlesztésekre. A beruházásokra a GDP 4,5 százalékát fordítaná jövőre a kormány, de ez tartalmazza a GDP 2 százalékának megfelelő védelmi kiadásokat is, amelyekre kötelezettséget vállalt Románia. Ez tehát egy nagyon gyorsan és szerintem eléggé megalapozatlanul összeállított költségvetés. Vannak jó oldalai, de vannak kevésbé jó részei. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a hétfőn beterjesztett változata a tervezetnek.

Kerültek-e be RMDSZ-es javaslatok a költségvetésbe?

Elfogadták azt a javaslatot, hogy a kormány hozzon létre egy külön alapot a visszaosztásokból, amelyet a hatáskörükbe tartozó kulturális intézményeknek a működésére fordíthatnak az önkormányzatok. Az a mechanizmus, amellyel a pénzt fogják osztani, még kérdéses, a költségvetés elfogadása után tárgyaljuk végig. Hétfőig egyébként még nyújtunk be a kormányhoz módosító javaslatokat a büdzsé tervezetéhez.

Nem csak a PSD, hanem a kormányt támogató pártok sem nézik jó szemmel, hogy Ludovic Orbanék felelősségvállalással fogadtatják el a büdzsét. Hogy viszonyul ehhez a módszerhez az RMDSZ és társulna-e egy esetleges bizalmatlansági indítványhoz?

A törvények parlament előtti felelősségvállalással történő elfogadtatását valóban lehetővé teszi az alkotmány. Ezzel a lehetőséggel lehet élni, de lehet visszaélni is. Az elmúlt években egyetlen kormány sem élt vissza ezzel, és egyetlen kormánynak sem fordult meg a fejében, hogy a költségvetési törvényt ezzel a módszerrel fogadtassa el. Ezzel a lehetőséggel szerintem az alkotmány megalkotói sem számoltak. Ez abszurd. Jómagam és mások is próbálták meggyőzni a miniszterelnököt, hogy tegyen le erről, de nem tudtuk meggyőzni. Ezt én a parlament megkerülésének, szerepe leértékelésének tartom. A demokrácia egyik alapelve, hogy a költségvetést a parlament vitatja meg, ez még az alkotmányos monarchiákban is így történik. Ráadásul az Orban-kabinet precedenst teremt: ettől arrafele a következő kormányok erre hivatkozva újra megtehetik. Ezzel a PNL egy nagyon problémás határt lépett át, és ennek a következményeit még nem tudjuk felmérni.

Az RMDSZ nem tud benyújtani bizalmatlansági indítványt, ehhez nem vagyunk elegen, a kormányt támogató pártok pedig nem fognak bizalmatlansági indítványt kezdeményezni, még az USR sem, amelyik szintén bírálta az Orban-kabinet eljárását. És szerintem a PSD sem nyújt be bizalmatlansági indítványt, mert ők leszálló ágban vannak, nem akarnak előrehozott választásokat. Ha benyújtják az indítványt, az át is menne a parlamenten, a kormány megbukna, és ezzel az előrehozott választások első feltétele teljesülne. Az USR ugyanis szintén megszavazná az indítványt, mert ők előrehozott választásokat akarnak.

Hogyan viszonyul az RMDSZ az előrehozott választásokhoz?

Én az előrehozott választásokat elfogadnám, ha nem az önkormányzati választásokkal együtt tartják. Nincsenek már fenntartásaim ezzel kapcsolatban. Így bizalmatlansági indítvány esetén az RMDSZ is elgondolkozna azon, hogy miként szavazzon.

A PNL már alkalmazta a felelősségvállalás módszerét törvények hatályba léptetéséhez, indoklásuk szerint azért, hogy részben helyrehozzák az igazságszolgáltatásban, amit a PSD elrontott. Így fogadtatták el például a bírák és ügyészek korkedvezményes nyugdíjazásának elhalasztását. Egyetértett ezzel a törvénymódosítással az RMDSZ?

Igen, ezt támogattuk. Annak idején sem értettünk egyet a bírák és ügyészek korkedvezményes nyugdíjazásával. Így is túl korán mennek nyugdíjba.

Az igazságügynél maradva: a PNL felszámolná az igazságszolgáltatásban dolgozók bűncselekményeinek kivizsgálására létrehozott ügyészségi részleget, amit egyébként az Európai Bizottság, a GRECO is sürgetett, és a Velencei Bizottság is ajánlott. Ez a részleg eddig elsősorban arról vált ismertté, hogy leszámolásgyanús eljárásokat indított Laura Codruta Kövesi ellen, és hónapok óta ideiglenes vezetői vannak. Szükség van-e erre az intézményre?

A Velencei Bizottság nem ennek az ügyészségnek a felszámolását, hanem a hatásköreinek a felülvizsgálatát ajánlotta. És szerintem is a hatáskörökkel van a probléma. Pontosabban meg kellene határozni, hogy milyen ügyekkel foglalkozhat ez a részleg. Ismert, hogy átvett teljes dossziékat csak azért, mert azokban érintett volt egy bíró vagy ügyész. Megvárjuk a kormány álláspontját, és akkor mondunk véleményt. De szerintem szükség van egy olyan ügyosztályra, igazgatóságra, amely az ügyészek és bírák bűncselekményeit vizsgálja, ez szinte mindenütt a világon meg van oldva valamilyen formában.

Az Orban-kormánynak eltökélt szándéka az RMDSZ számára kedvezőtlen kétfordulós polgármester-választás bevezetése is. Egyelőre úgy tűnik, hogy ezzel parlamenti úton próbálkozik, és a miniszterelnök ki is jelentette, hogy megvan erre a többség a képviselőházban. Igazat mondott a kormányfő?

Szerintem nincs meg a többség a képviselőházban a helyhatósági választási törvény módosítására. Ha meglenne ehhez a többség, akkor már megszavazták volna a kétfordulós rendszer bevezetését. Egyelőre március közepéig meghosszabbították annak a bizottságnak a mandátumát, amely a helyhatósági választási törvényt célzó tervezetekkel foglalkozik. Meglátjuk, hogy a bizottság miről dönt, és a plénum ezzel majd mit kezd. A kétfordulós rendszer bevezetéséről szóló tervezetnek még vissza kell kerülnie a szenátusba is, először ott szavaznak róla, ugyanis procedurálisan hibás volt az eddigi eljárás. Egy korábbi határozat szerint ugyanis a választási törvényeket a képviselőház és a szenátus közös bizottság tárgyalja, amelynek a jelentéséről előbb a szenátus szavaz, ezután következik a képviselőház. Így nem adok túl nagy esélyt arra, hogy ebből parlamenti eljárással törvény legyen. Arról nem is beszélve, hogy beleléptünk az önkormányzati választásokat megelőző utolsó hat hónap időszakába. Mi nem támogatjuk a kétfordulós rendszert. Azon kívül, hogy veszítenénk rajta, semmivel sem demokratikusabb az egyfordulós rendszernél. Mennyivel legitimebb az polgármester, aki mondjuk az első fordulóban kapott 20 százalékot, s a másodikban egy obskúrus koalíció támogatásával megválasztják azzal a jelölttel szemben, aki az első fordulóban 40 százalékot kapott? Egy ilyen jelölt voltaképpen protest szavazatokkal nyer, nem a „pró” szavazatok juttatják győzelemre.

Ha jól tudom, jelenleg zajlik az RMDSZ-es polgármesterek mandátumainak kiértékelése. A sajtó szellőztetett meg már információkat arról, hogy bizonyos településeken változások várhatók. Például Ráduly Róbert helyett Korodi Attila lesz a polgármesterjelölt Csíkszeredában. Ön azt nyilatkozta, hogy nem tud ilyen döntésről, Korodi Attila azonban nem cáfolta ezt a lehetőséget.

Korodi Attila azt nem cáfolta, hogy esetleg akarna indulni. De azt nem is erősíthette meg és nem is cáfolhatta, hogy erről már döntés született, mert ilyen RMDSZ-döntés nem volt. Én ismerem a szándékát mindenkinek. Álláspontom az, hogy Korodi Attila jó helyen van a parlamentben, Ráduly Róbert egy önkormányzat élén.

Milyen kritériumok alapján dönt majd az RMDSZ az esetleges jelöltcserékről? Várhatók-e változások ebben az előző választásokhoz képest?

Az esetleges váltásról továbbra is a helyi, területi szervezeteknek kell dönteniük, ezt a központból nem lehet megszabni. Hogyan tudjuk mi itt Kolozsváron, hogy mondjuk a nagybaconi polgármesterrel mennyire elégedett a közösség? Most a polgármesterek mandátumának kiértékelése zajlik, és január 17-én fogadja el a Szövetségi Képviselők Tanácsa a jelöltállítás szabályzatát. Újítani nem fogunk, lesz, ahol előválasztással döntenek a jelöltekről, a területi szervezetek ebben szabad kezet kapnak.

Ezekben a napokban emlékezünk az 1989 decemberi eseményekre. Miközben a parlament az RMDSZ javaslatára idén először nem december 22-én, hanem 16-án tartott ünnepi ülést a forradalom évfordulóján, elismerve Temesvár szerepét a romániai rendszerváltás elindításában, Csoma Botond képviselő kénytelen volt szót emelni a parlamentben azok ellen, akik budapesti ügynöknek állítják be ma is Tőkés Lászlót, és Erdély elcsatolásának titkos tervét emlegetik az évforduló kapcsán. Hogyan történhet ez meg 30 év után is?

A Tőkés László ügynökszerepéről és az Erdély titkos elcsatolási tervéről szóló kijelentések olyan szekus tisztek vallomásaira, emlékirataira alapoznak, akik a diktatúra időszakában voltaképp arra építették a működésüket, hogy a magyarok el akarják szakítani Erdélyt, ezért meg kell állítani a revizionizmust, a magyarokat pedig vegzálni kell. A Tőkés és Magyarország elleni vádakat ezekre alapozni óriási butaság, amiben csak rosszindulatot látok. Tőkés Lászlónak a forradalomban játszott szerepét nem lehet megkérdőjelezni. Elismerik ezt a szerepét a románok is sokan, de még mindig nem elegen. El is hangzott ez többször ezekben a napokban, sajnos a parlamentben csak Novák Zoltán szenátor kolléga beszélt róla és a bákói csángó felmenőkkel rendelkező Iulian Bulai képviselő, illetve elmondta Nicolae Robu temesvári polgármester is.

Ugyanakkor én nem igazán értem a román társadalomnak, a román közvélemény-formálóknak azt a részét, amely folyamatosan puccsként próbálja beállítani a román forradalmat, mintha restellnék, hogy rendszerváltás történt. Mintha zavarná őket, hogy megbukott egy diktatúra. Ahelyett, hogy kreáltak volna Temesvár köré egy legendát, egy mítoszt, egy különösen nagy történetet, amire Románia modernizálását fel lehet építeni. Hiszen egyedül Romániában volt véres forradalom, áldozatokkal, halottakkal, ezres nagyságrendű sebesültekkel, utcai harcokkal. Erre fel lehetett volna építeni azt, hogy a román egy szabadságszerető nép, amely a modern világhoz akarja csatlakoztatni az országát, együtt a magyarokkal, együtt az itt élő nemzetiségekkel. Ebből lehetett volna a huszadik század végének a romániai nagy történetét megrajzolni. Ehelyett restellkedve elmondják minden évben december közepén, hogy puccs történt, külföldi titkosszolgálatok és a nagyhatalmak közrejátszásával. Mintha nem lett volna képes ez a társadalom egy diktatúra megdöntésére. Én azt tenném helyettük – és talán még nem késő a harmincadik évfordulón –, hogy felejtsük el ezt a sok konspirációt, ezeket a butaságokat, vonjuk felelősségre azokat, akiket felelősségre kell vonni, mert ez egy adóssága ennek az országnak, és csináljunk ebből egy szép közös történetet.

Orbán Viktor éppen Temesváron, az 30-ik évfordulós megemlékezésen vázolta elképzelését a közép-európai térség államainak összefogásáról, amire Klaus Johannis meglehetősen élesen úgy reagált: nem kér ebből a vízióból. Ismert ugyanakkor a román külügy ellenséges reakciója a Budapest Erdélyben lebonyolított gazdaságfejlesztési programjára. Mit vetítenek ezek előre Budapest-Bukarest viszonyában 2020-ban, tekintettel arra, hogy jövőre Trianon-centenárium is van?

Orbán Viktor javaslata az egész közép-európai térség felemeléséről szólt, arról, hogy ennek a térségnek a volt kommunista államai fölzárkózzanak Nyugat-Európához. Nem igaz az, hogy a magyar kormányfő kezdeményezése újabb törésvonalakat hozna létre, ahogy Johannis állítja. Regionális együttműködéssel tele van Európa. Ezek nem megosztják Európát, hanem a régiók erősítése révén magát az EU-t erősítik. Ezért szerintem a román államfő vagy nem értette, vagy félreértette, hogy miről beszélt a magyar miniszterelnök. Ám Johannis reakciójától eltekintve ez egy olyan ügy, amelyre a román kormánynak, a román politikai elitnek gyakorlati válaszokat kell adnia, nem retorikaiakat. Elmondtam többször nyilvánosan is: annak vagyok a híve, hogy a regionális együttműködést, a román-magyar államközi kapcsolatokat erősíteni kell, és annak is híve vagyok, hogy Románia szerepvállalása a Nyugat-Balkánban jelentősen megerősödjön. De azt gondolom, hogy amint lejárnak a választások Romániában, Budapest-Bukarest viszonyban a kapuk újra nyithatóak lesznek, nincsenek kulcsra zárva, csak be vannak hajtva. A következő év nem lesz egyszerű: ha ehhez az esztendőhöz úgy fogunk viszonyulni, hogy folyamatosan visszanézünk száz évet anélkül, hogy előrenéznénk, akkor lesz súrlódás. De én azt akarom hinni, hogy a mértéktartás inkább jellemezni fogja mindkét oldalt, és a jövő felé fordulunk. A múltat már nem tudjuk megváltoztatni, a másikra nem tudjuk ráerőszakolni a saját értelmezésünket, akkor legalább nézzünk meg, hogy tudunk-e együttműködni. Az együttműködés csökkenti a konfliktusok lehetőségét, megteremti a bizalmat és közös sikereket hoz. A nehezebb pillanatokat pedig kell tudni bölcsen, mértéktartóan, ugyanakkor nagyon határozottan kezelni.