A parlamenti választások másnapján Barna Gergő szociológussal kerestük a magyarázatot a várakozásokat meghaladó magyar részvételre és az ebből adódó jó RMDSZ-eredményre. 

Volt-e még a romániai parlamenti választások történetében olyan, hogy a magyar lakosság szavazási kedve meghaladta a románokét?

2004 óta biztosan nem volt erre példa parlamenti választásokon. Az európai parlamenti választások alkalmával, 2007-ben és 2009-ben is jelentősen felette volt a magyar részvétel a románnak, 2014-ben nagyjából hasonló arányú volt.  Nagy valószínűséggel a ’90-es évek elején – 1990, 1992 és 1996 – hasonló lehetett a helyzet a mostanihoz, de nincsenek olyan típusú választási adataink, amik ezt a megállapítást alátámasztanák.  Viszont az RMDSZ akkori eredményéből kiindulva ez valószínűsíthető.

Mi lehet a magyarázata annak, hogy ez a csökkenő tendencia megfordult?

Több oka is van. Az egyik fontos tényező, hogy a román részvétel abszolút értékben alacsony volt. Nem mozdult meg a román jobboldal, szerintem ez az egyik kulcsa annak, hogy a magyar arány magasabb lett.

A másik tényező pedig mindenképpen a magyar szereplésben keresendő. Itt elsősorban a konszenzusra gondolok, ami kialakult az erdélyi magyar politikai szereplők között. Ez jelenti az RMDSZ-MPP megegyezést és azt is, hogy az EMNP végül nem indult a választásokon. Ez két szempontból fontos: egyrészt ott volt az összefogás, másrészt pedig elmaradt a konfrontáció, ami  jótékony hatással volt a részvételre; a magyar-magyar harc általában demobilizálja a választókat. Ugyanebbe a regiszterbe tartozik a konszenzus a magyarországi pártokkal, elsősorban a magyar kormánypárttal, a Fidesszel. Ez nagyon jelentős felhajtó erőt jelentett a magyar szavazók mozgósításában. És nyilván azt sem hagyhatjuk ki, hogy az RMDSZ-MPP kampánya a román pártokéhoz képest kiemelkedően jó volt. Jól voltak körvonalazva a témák, elég egyértelműek voltak az üzenetek, és mindez hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jó legyen a részvétel.  

Voltak olyan erdélyi megyék, például Hargita, Bihar és Szilágy, amelyek jobban teljesítettek, az országos átlag fölé nőttek.  

Nem volt olyan nagyon kiugró, a felsorolt megyék is a 2008-as részvételeket hozzák. Talán éppen a magasabb magyar részvétel miatt ugrottak ki a többihez képest.

Miért volt ennyire jelentős a különbség (több mint 6 százalék) a Hargita és a Kovászna megyei részvétel között?

Háromszéken olyan szempontból különleges helyzet, hogy ott krónikusnak nevezhető a magyar demobilizáltság.

Ezt hogy értsük?

Nagyon mély pontról jön Kovászna megye, ott volt a legnagyobb az egymásnak feszülés az RMDSZ és a kihívói között már akár 2004-től kezdődően, ami tovább fokozódott 2008-ban és 2012-ben. Ezzel szemben Hargita megye, ezen belül Csíkszék, vagy Szilágyság mindig elől járt a magyar mobilizáltságban.  Érdemes lesz majd megfigyelni, hogy megyén belül, településekre lebontva milyenek lesznek az adatok. Kovászna megyében elég jelentős a románság aránya, nem kizárt, hogy ők húzták le a megyei részvételi arányokat.

Először történt meg az, hogy városon körülbelül 1 millióval több szavazat született, mint vidéken, miközben Románia lakosságának több mint fele még mindig vidéken él. Ez hogyan fordulhatott elő?

Nehéz ezt az adatot értelmezni, mert miközben a lakosság zöme még mindig falun él, addig a szavazatra jogosultak 60-40 arányban oszlanak meg a város javára.

Ez hogyan lehetséges?

Ennek az lehet az egyik magyarázata, hogy falun jobban tudják követni azt, hogy ki hol lakik, ki kerül a választói névjegyzékbe. Nem kizárt, hogy ott pontosabban tudják ezt regisztrálni, mert városon lehetetlen a külföldön tartózkodókat ilyen szinten „belőni”.

Ehhez kapcsolódik az utolsó kérdésem. A PSD hagyományos szavazótábora vidéken van, és annak ellenére aratott fölényes győzelmet, hogy most inkább a város ment el szavazni. Nem lát-e ebben egy bizonyos ellentmondást?

Vannak feltételezéseim, de még nem ellenőriztük le. Ehhez kellenének a településekre lebontott adatok.