Jelentősen változhat a tavaszi ülésszakban a közúti közlekedést szabályozó  törvény (KRESZ) – jelentette ki a Maszolnak Bende Sándor parlamenti képviselő, aki a jogszabály módosítása mellett a gázszolgáltatás elérhetőbbé tételét tartja a legfontosabb rövid távú kihívásnak a törvényhozói munkájában. Sorozatunkban a parlamenti „gólyákat”, azaz azokat a magyar politikusokat kérdezzük az elmúlt egy év tapasztalatairól, akik első képviselői vagy szenátori mandátumukat töltik a törvényhozói testületben.

Milyen várakozásokkal kezdte meg a parlamenti munkát? Mire számított 2017-ben és ehhez képest hogyan zárult az év?

Abban a reményben vágtam bele ebbe a munkába, hogy a térségünket képviselve olyan irányba sodorjuk a törvényhozást, amellyel a helybéli emberek megélhetését, itthon maradását segíthetjük. Fontos, hogy minél kellemesebben, jobban tudjanak élni Erdélyben, Székelyföldön, illetve Hargita megyében. Ehhez képest a román törvényhozásban különösebb csalódás nem ért, hiszen nem is számítottam arra, hogy ezeket a dolgokat egyik nap kitaláljuk és másnap valóra váltjuk őket. Közel 13 évig voltam megyei önkormányzati képviselő, és az alatt megszoktam, hogy a dolgok hogyan mennek. Persze arányaiban kisebb munka folyt ott, mint itt, Bukarestben. Eleinte furcsa volt – de ebbe nagyon hamar beleszoktam –, hogy míg a megyei önkormányzatnál olyan döntéseket hoztunk meg, ami a megyei érdekeket képviselte, és időnként azzal fenyegetőztek nekünk, hogy egyes határozatokat nem lehet meghozni, mert törvénytelen, addig Bukarestben némiképp más a helyzet. Itt elviekben az a törvény, amit mi a parlamentben megszavazunk. Persze itt is vannak bizonyos korlátok, hiszen nem feledkezhetünk meg arról, hogy egy törvényt esetleg alkotmányellenesnek minősítenek, vagy azt állapítják meg róla, hogy az uniós normák ellen beszél. Számítottam is rá, hogy nem lesz olyan egyszerű, mint Hargita megyében, ahol az önkormányzatnak 80 százaléka magyar ember. Itt azért csak alig hat százaléknyian vagyunk a parlamentben, teljesen másképp kell feltenni a kérdéseket, másként kell politizálni.

Milyen a parlamenti munka dinamikája? Hol történnek az igazán fontos dolgok?

Nagyon dinamikus a parlamenti munka, nem is lehet összehasonlítani a megyei önkormányzatival. Míg a utóbbinál havonta egy-két gyűlésünk volt, addig itt naponta ülünk le az asztalhoz. A helyzet azért is különböző, mert ezt főállásban végezzük. Nem éppen úgy van az, ahogy a televízióban látszik, hogy időnként a plenáris ülésen az emberek beülnek a székbe és ott végig hallgatnak. Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy otthon folyik az adatgyűjtés, az elképzelések megfogalmazása, előkészítése. Zajlik a parlamentben, a frakcióban az illető ötlet megbeszélése, előterjesztése, azt követően pedig a szakbizottsági munka, és itt van a hangsúly. Utóbbi nagyon fontos, amelyről az emberek nem sokat hallanak, mert nem látványos, ellentétben azzal, amikor a plénumban megtörténik a végső szavazás. Persze ezek mellett mindig egyeztetni kell, hiszen amint említettem, hat százaléknyian vagyunk RMDSZ-esek a parlamentben, egy-egy javaslat mellé oda kell még rendelni embereket az 51 százalékos támogatottság megszerzéséért, hogy törvény lehessen az elképzelésből.

Az ipari és kereskedelmi bizottság alelnöke. Milyen munka folyik ebben a szakbizottságban?

Ezekben a bizottságokban fontos viták zajlanak. Sok ember nem is tudja, hogy léteznek ilyen gyűlések a parlamentben. A fontosabb kérdések megvitatására meghívjuk a szakszervezetek és más szakmai testültetek képviselőit, a kormány szakértőit, mindenkit, aki érintett lehet. Meghallgatjuk a felek véleményét, mielőtt bizonyos döntések megszületnek. A munka többi része már az előkészített folyamat, amivel vagy egyetértenek a plénumban a kollégák vagy visszaküldik a bizottságba, hogy még vitázzunk rajta, esetleg elutasítják végérvényesen.

Melyek voltak a legfontosabb döntések, amelyek az ipari szakbizottságban megszülettek, illetve melyek voltak azok a témák, amelyek leginkább foglalkoztatták a közvéleményt 2017-ben?

Az én szakbizottságom egyik legfontosabb és nagy népszerűségnek örvendő döntése volt a Start Up Nation, vagyis a fiatalok vállalkozási kedvét serkentő törvény. A programban cégalapításhoz nyújt támogatást a román kormány, 200 ezer lejig terjedő összegeket lehet megpályázni cégenként. Ezzel kapcsolatban nagy elégtétel volt számomra, hogy néhány módosító javaslatomat bevették a véglegesen elfogadott törvénybe, emiatt az én munkámnak is érzem.

Melyek voltak ezek a módosító javaslatok?

A törvény eredeti formájában a kezdő cégeket arra kötelezték, hogy legkevesebb három évig három alkalmazottat foglalkoztassanak. Ezt meg tudtuk változtatni, a törvény jelenleg egyetlen alkalmazottat tesz kötelezővé. Ez a program nagyon befutott, sokat mediatizálták. Azóta körülbelül 20 ezer cég vette igénybe a pályázati lehetőséget. Pontos adataink sajnos nincsenek még arról, hogy hányan kapták meg a finanszírozást, ugyanis a személyzet, amely a lebonyolításával foglalkozik elég foghíjas, és rengeteg munkájuk van. De mindenki, akit értesítettek, hogy megnyerte a pályázatot, az meg is fogja kapni a támogatást.

Mi minden történt még a szakbizottságban?

Rendkívül izgalmasak voltak a gáz- és villamosenergia-törvény módosításai körül kialakult viták. Ott is sikerült bevinni néhány javaslatot. Sajnos az a törvény egyelőre a legfelsőbb védelmi tanács asztalán van, mivel elég kényes kérdés volt az, hogy a kitermelt gázt milyen formában értékesíti a kitermelő cég, vagyis melyik tőzsdét használja – a kereskedelmi vagy az állam által energia eladásra létrehozott OPCOM platformot. A törvényjavaslatot kétszer is visszaküldte a plénum a bizottságba. Sikerült azonban bevinni a törvénybe azt, hogy gáz-elosztóhálózatokba az önkormányzatok is befektethetnek, eddig ugyanis ők nem tudtak ilyen hálózatokat kiépíteni. Nos, ha ez a törvény átmenne a döntéshozáson, akkor lehetővé tenné, hogy az önkormányzatok a saját településükön kiépítsék a hálózatot. Elég sok olyan székelyföldi település van, ahol a gáz-gerincvezeték áthalad, de nincs elosztóhálózat. Ott van például Hargita megyében a Székelyudvarhely irányából Maroshévízig tartó vezeték. Az egyetlen fogyasztó, amely rá van kapcsolódva, az a marosfői ortodox kolostor és a gyergyószentmiklósi hőközpontok. Ezen kívül mindenki más mögött csak elmegy a gáz, és nem tudja használni, tehát nincs alternatívája a tűzifának.

A tűzifa árával kapcsolatosan is zajlottak parázs viták tavaly.

A tűzifa ára lassan a csillagos eget éri, és nincs rá alternatíva. Törvényben próbáltunk enyhíteni a beszerzési áron, a tervezetben betiltottuk volna a tűzifa exportját három esztendőre. Ez a bizottságon ugyan átment, de sajnos törvény még nem lett belőle, viszont azon leszünk, hogy ezt megvalósítsuk. Emellett át kell néznünk az erdészeti törvényt is. Elfogadhatatlan, hogy az erdő gyakorlatilag dől ránk, és nem tudunk tűzifát vásárolni. Rengeteg fa hever a földön az erdőkben a széldöntések nyomán, ott korhad el az erdőben, és az emberek nem tudnak hozzájutni, csak olyan árban, hogy lassan nem éri meg tűzifával fűteni. A családoknak olykor az éves bevételük felét fára kell költeniük. Ezek alapján nem mondhatjuk el, hogy könnyen élhető térség Székelyföld.

Az autóvezetőket és tanoncokat érintő kellemetlenségek ügyében többször is felszólalt idén. Hol tart most ez az ügy?

Próbálunk megoldást találni arra, hogy az autók forgalomba be- vagy onnan történő kiíratása esetében a hosszú előjegyzési határidőket, a kialakuló sorokat valamilyen formában kezeljük. Nem elfogadható, hogy egy piros rendszám kilencven napig érvényes. Tegyük fel, ha ma azt kiváltom, elviszem az autómat műszaki vizsgára, akkor attól a pillanattól kérhetem, hogy forgalomba írják. Kérek egy sorszámot, amelyet olyan határidővel kapok meg, hogy addigra lejár a piros rendszám érvényessége. Lassan három hónapnál is hosszabb az előjegyzés. Voltunk a kollégáimmal a belügyminisztériumban, tárgyaltunk ezekről, megpróbáltnak megoldást keresni. Ők a személyzethiányra hivatkoznak, és azt mondják, hogy nem is igen tudnak alkalmazni új embereket. Akkor azt mondtuk, ha másként nem megy, a parlamentben törvénnyel próbálunk változtatni ezen, mert hosszú távon már nem tartható.

Ugyanide tartozik a jogosítványok megszerzése is. Ebben az esetben is hosszú határidőket adnak. Ha valaki október végén tette le az elméleti vizsgát, a gyakorlati vizsgára idén április második hetében kerül sorra. Gondoljunk csak bele, ha egy fiatal vezető elvégzi az autósiskolát, vezet 30 órát, akkor az öt-hat hónapos várakozás alatt szinte biztosan elfelejti mindazt, amit tanult. Sajnos nagy a bürokrácia Bukarestben, mindenki a vállát vonogatja, semmiféle felelősséget nem mernek vállalni. Úgy érzem, hogy ezeket csak kimondottan törvénymódosítással lehet megoldani: köteleznénk, hogy bizonyos határidőket tartsanak be.

Milyen elvárásokkal, esetleg reményekkel indul neki 2018-nak?

Az RMDSZZ általánosan felvállalt törvénytervezetei között, mint például a kisebbségeket, azon belül az oktatást érintő kérdések, a március 15. ünnepnappá nyilvánítása minden RMDSZ-es parlamenti képviselő célkitűzései között ott vannak. Emellett persze a saját szakterületemen továbbra is dolgozom, de például a KRESZ módosítása az egyik idei fontos célkitűzésem. Létre is hoztunk egy közös albizottságot a szállításügyi bizottsággal, amelynek a célja, hogy a KRESZ-t módosítsuk, hiszen vannak benne olyan elemek, amelyek az elmúlt évek során problémaként merültek fel, és úgy látom, át tudjuk írni ezt a törvényt, és az aktuális ülésszak végére sikerült a plénum elé terjeszteni.

Továbbá a közbeszerzési törvényt kellene olyanná csiszolni, hogy az önkormányzataink haladni tudjanak. Jelentős beruházások esetében történik meg elég gyakran, hogy másfél-két évig kínlódnak vele, és még mindig nem tudtak szerződést kötni. Ennek a törvénynek olyan hibái, kiskapui vannak, amelyekkel nem lehet, mit kezdeni, és amelyet a rosszhiszemű cégek ki is használnak gátolva ezzel a beruházásokat. Átláthatóságra és korrekt elbírálásra kell törekedni.

Volt elégtételem az elmúlt évben, és bízom abban, hogy a szakterületemen a legmagasabb szinten tudom azokat az embereket képviselni, akik engem a parlamentbe küldtek.