Megtalálta-e a magyar irodalom azt a nyelvet, amelyen a trianoni békeszerződés okozta trauma elbeszélhető, tehát feloldható? Hogyan próbálkoztak ezzel az írók az eseménye után közvetlenül, illetve száz évvel később?
Személyes naplóként is használható Jane Austen leveleinek legújabb magyar nyelvű kiadása.
Mi az irodalom szerepe a Trianon-okozta trauma feldolgozásában? Hogyan lehet hitelesen írni a száz évvel ezelőtti eseményekről és mi csapódik le az irodalmi popkultúrában a Trianon-diskurzusból?
Az elmúlt évben megjelent köteteikért három magyar szerzőt is díjazott a Románai Írók Szövetsége kolozsvári fiókja csütörtökön délben.
Olvasóknak és fordítóknak egyaránt kedvcsináló az a kötet, amelyet a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban mutattak be szerda este. Vallasek Júlia a Helikon folyóirat felkérésére írta az Angolkeringő gyűjtőnév alá sorakozó esszéit a kortárs angol nyelvű irodalomról – ez lett kötetének címe is.
„Nem látom semmi értelmét a kötelező virággal, kedélyeskedő munkahelyi ivászattal kifejezett nőnapnak. A szeretet, a tisztelet spontán és kölcsönös gesztusaiban hiszek” – vallja Vallasek Júlia. A kolozsvári irodalomtörténészt a nőnapról kérdeztük.