Olvasóknak és fordítóknak egyaránt kedvcsináló az a kötet, amelyet a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban mutattak be szerda este. Vallasek Júlia a Helikon folyóirat felkérésére írta az Angolkeringő gyűjtőnév alá sorakozó esszéit a kortárs angol nyelvű irodalomról – ez lett kötetének címe is.

Tizenkilenc szerző, köztük van brit, dél-afrikai, ír, kanadai, indiai és japán származású is, közös bennük az, hogy mind angol nyelven írnak. A szerző által elemzett regények közül sajnos kevés jelent meg eddig magyarul, románul viszont annál több, és ha nem is olvasmányélményeinkből, de a vászonról vagy képernyőről valószínűleg ismerősek a művek, legtöbbjüket ugyanis már megfilmesítették.  

Vallasek Júliával az angol irodalom egy másik erdélyi fordítója, Mihálycsa Erika beszélgetett a szerdai könyvbemutatón. A szerző pályatársa arra volt kíváncsi, mi késztet egy filológust arra, hogy olyan, idegen nyelvű irodalmi alkotásokról írjon, amelyeket magyarul csak hébe-hóba lehet megtalálni?

„Vágytam arra a tágasságra, ami száz évvel ezelőtt még jellemezte a magyar irodalmi köröket: megjelent egy regény Európában, és azt Krúdy, Babits meg a többiek két hét múlva már olvasták és beszélgettek róla” – felelte Vallasek Júlia.

Az angolkeringő a bécsi keringő lassúbb, lazább, „kevésbé akadémikus” változata; erre invitálja az olvasót a kötet szerzője. Olyan esszék olvasására, melyek nem fárasztanak az elméleti szakszövegek nehézkességével, hanem ráérősen, olvasmányosan, a részleteknél elidőzve adnak kedvet egy-egy szerzőhöz vagy regényéhez.

Vallasek Júlia a kortárs angol nyelvű irodalom legmarkánsabb egyéniségeit hozza közel a magyar olvasóhoz a Nobel-díjas Alice Munro-tól a tabutémát feszegető (15 éves kamaszfiú és 35 éves családanya közti szerelemről író) John Banville-ig, vagy a leszbikus volta miatt ördögűzésnek alávetett Jeanette Winterson önéletrajzi regényétől Salman Rushdie-ig, aki ellen a muszlim világban fatva (halálos ítélet) van érvényben, és akinek regénye miatt már félszáz ember halt meg… és a sort hosszan folytathatnánk.

„Tetszett nekem az a tágasság, amely a kortárs magyar irodalomban nincs meg. Nekünk mindig krízishelyzet kell egy történethez, mindig Mohács kell. Az angol irodalomban abból a helyzetből is jó történet tud születni, hogy mondjuk egy család elutazik egy hosszú hétvégére. Nem kell feltétlenül hozzátenniük történelmi vagy más krízist, mint nekünk, magyaroknak” – foglalta össze a szerző.

Az Angolkeringő a budapesti Gondolat Kiadó gondozásában látott napvilágot, megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.