Személyes naplóként is használható Jane Austen leveleinek legújabb magyar nyelvű kiadása. Az októberben megjelent kiadványról Balázsy Panna műsorvezető beszélgetett Vallasek Júlia műfordítóval, irodalomtörténésszel és Szabó T. Anna költővel, íróval, műfordítóval a Líra Könyv Facebook-oldalán. Szóba került az angliai nők 18. századi társadalmi helyzete, és az, hogy Jane Austen derűs, sokszor kegyetlen humorú írásai miben erősíthetik a mai nőket.

Vallasek Júliánál kamasz korában kezdődött el a „szerelem“ az Austen könyvek iránt, és elmondása szerint egyetemistaként újraolvasva ezeket, megdöbbent, hogy „nem is olyan rózsaszínű a világuk, mint hitte”, és a mai napig is időnként le-leveszi a polcról egyik-másik könyvet. A könyvtárban sétálva fedezte fel az írónő levelezését – ami tulajdonképpen egy újabb regényként is értelmezhető –, és annyira élettel telinek, izgalmasnak, jó humorúnak találta, hogy úgy érezte, le kell fordítania. Először 2014-ben, a kolozsvári Koinónia kiadónál jelent meg egy válogatás a népszerű angol írónő magyarra fordított leveleiből, most pedig újabb bő válogatás olvasható a 12 évnél idősebb fiatal olvasókat célzó Menő Könyvek kiadásában, amely azért különleges, mert a sorok közé az olvasó saját gondolatait is beírhatja.A műfordító szerint fontos tudni a 18. századi angol regényíró levelezéséről, hogy Austen gyakran szabadkozik, ha rövid levelet ír, megköszöni, ha a válasz hosszú, és reflektál arra, hogy milyen nehéz témákat találni. Megtudtuk: a korban a címzett fizette a megérkező levelet, így nem illett rövidet írni, mert „meg kellett érje a pénzét”. „Később a levelet felolvasták a szalonban a többi családtagnak, elküldték ismerősöknek, és egyfajta korabeli Facebook- szerepet is betöltött, így tehát olyan levelet kellett írni, ami azt a csoportot kiszolgálja információval” – mesélte Vallasek Júlia.  

Akkoriban a levelezés a nők számára „házimunka” volt, a távol lévő rokonsággal így tartották a kapcsolatot. Austen azonban nem csak leveleket írt, hanem regényeket is. Vallasek Júlia szerint Austen leveleiből azt látjuk, hogy élvezetből, ugyanakkor nagyon gondosan, sok munka árán írt, és nagyon örült a regényekért kapott honoráriumnak is. Az eladhatóság miatt álnéven írt, hiszen akkoriban „úrinő nem írt pénzért, csak hobbiból”, a honoráriumot sem a nők vették fel a munkájukért, hanem az apjuk, férjük, vagy bátyjuk, még akkor is, ha abból tartották el a családjukat.

Szabó T. Anna nem olvasott kamasz korában Jane Austent, ám egyetemistaként annál többet. Meghatározó volt számára, amikor először megpillantotta Jane Austen íróasztalát, és azon gondolkodott, hogy hogyan tudott ő azon írni, mivel „éppen csak egy lap fért el rajta”. „Egy nyolcszögletű, pici asztalon találta meg a szabadságát, és nem a nászágyban, nem a házi tevékenységek között, ez nekem életre szóló tanítás” – mondta el a költő.

Vallasek Júlia ehhez annyit tett hozzá, hogy Austen úgy írt, hogy a szobájához vezető folyosó ajtaját sohasem olajoztatták be, hogy nyikorogjon, ha jön valaki, és időben el tudja tenni az írásait, hogy aki belép, „vendégek szeme elé való foglalkozással találja”.

A férjhezmenetel – Jane Austen regényeinek gyakori témája – azért volt fontos akkoriban a családoknak, magyarázta az irodalomtörténész, mert Austen születése előtt húsz évvel lépett érvénybe egy törvény, a The Marriage Act, ami szerint a legidősebb fiúgyermek örökölte a szülői birtokot, a lánygyermekeknek pedig az egyetlen esély a túlélésre a házasság volt. Jane Austen, és nővére, Cassandra sosem mentek férjhez, ám Vallasek Júlia szerint „megdolgoztak ezért”, egy életen át segítették a gyermekágyas sógornőket és a családot a házimunkában.

Szabó T. Anna szerint, ahogy a férfiaknak meg kellett írniuk a maguk háborús regényeit, úgy a nőknek is meg kellett írniuk a családi harctér regényeit, mivel „nekünk ez a háborúnk”. Ahogy fogalmazott: akkoriban az indulatokat le kellett fojtani, nőként nem lehetett mindent publikálni. Jane Austen nem utazhatott, mint a bátyjai, így nem írhatott másról, csak a családi életről, de legalább ebben szabad volt, és nem hazudott, nem akart senkinek megfelelni.