„Ekkora böszmeséget életemben nem olvastam, félkegyelmű vagy” – ehhez hasonló kommentekkel naponta találkozik a közösségimédia-felhasználó. A „szuperanyák” földbe döngölő reakciói, a „mindentudók” flegmatikus megnyilvánulásai, a bosszúskodók trágár beszólásai is általánosak a néhány perces görgetés során. Miért folyamodik az internetező a legalpáribb véleménykifejtéshez? Hol maradnak az észérvek mentén kommentelők? Létezik még az empatikus, visszafogott megnyilvánulás? Kérdéseinket Kalóz János-György pszichológusnak és Benedek István kommunikációs szakembernek, a BBTE oktatójának tettük fel.

Minden embernek megvan a véleménye, legyen szó hírekről, közösségi eseményekről, személyes megélésekről, igyekeznek megfogalmazni gondolataikat. A közösségi média korában mindez a világhálón körvonalazódik: a netezők írásban osztják meg egymással nézeteiket. A legtöbben pedig azzal az elgondolással teszik mindezt, hogy a csevegő felületeken és hozzászólás szekcióban azzá válhatnak, akivé csak akarnak – magyarázta Kalóz János-György pszichológus.

Az sem ritka, hogy a közösségimédia-felhasználók úgy tekintenek profiljukra, mint egy anonim burokra, ami annak ellenére, hogy a nevet, esetenként a teljes életüket tartalmazza, megvédi őket a személyességtől. A személyesség valóban háttérbe szorul: bár a profil látható, a kifejtett vélemény és a mögötte rejlő ember „láthatatlan”, hallhatatlan marad, és ez bátorítja a legtöbb negatív kommentelőt.

A pszichológus úgy véli, trágár, karaktergyilkos hozzászólásokhoz leginkább azok folyamodnak, akik saját frusztrációikat, problémáikat nem bírják feldolgozni: ezek a személyek meglehet, otthon békés családi életet élnek, visszafogottak, csendesek, ám személyes kapcsolataikban nem merik, szégyellik felvállalni véleményüket, ezért a közösségi média „védőburkában” a lehető legádázabb módon fejtik ki mindazt, amit hosszú ideig magukba fojtanak.

Trágár hozzászólással engedik ki a gőzt

Kalóz János-György az ilyesfajta megnyilvánulást a csökkentértékűséggel magyarázta: az a személy, aki lehordja társát a világhálón önmagával nincs kibékülve, önértékelési zavarral, önbizalomhiánnyal, és ebből fakadóan szégyenérzettel küzd. Hiszen az emberek sokféle gondot cipelnek, és közben csatákat vívnak meg magukban, amelyeket rendszerint nehezítenek a negatív sémák.

A negatív sémák voltaképpen azt is gátolják, hogy a külvilág előtt fel merjék vállalni gondolataikat, ezért aztán az összegyűlt frusztrációikat túlkompenzálják, a kiengedett gőzből pedig ocsmány, nyomdafestéket nem tűrő, undok komment kerekedik. Ezeket a hozzászólásokat legtöbbjük szemtől szembeni beszélgetés folyamán sosem mondaná ki, de az online térben bátran döngölik társaikat a földbe, mert nem kell szembe állniuk a partnerrel, nem szükséges a hangjukat hallatniuk azért, hogy a véleményüket a nagyközönség elé tárják.

A virtuális térben azért engedik el könnyebben magukat, mert nem jár következményekkel a szélsőséges megnyilvánulásuk: hiába a tűrhetetlen hozzászólás, legfeljebb néhány lehurrogást és negatív reakciót kapnak, de nem kell magyarázkodniuk senkinek. Az értelmes hozzászólók voltaképpen ezért is vonulnak háttérbe: „okos enged, szamár szenved” alapon úgy döntenek, nem állnak bele a végeláthatatlan anyázásokba, mert a negatív reakciók miatt az egészséges önértékeléssel rendelkezők is sérülhetnek, s mi több, ha mégis beleállnának az alpári veszekedésekbe, akkor maguk sem különböznének attól, aki a veszekedést szítja.

A közösségi média hozzászólás szekciójában elterjedt negatív kommentek tehát nem azt bizonyítják, hogy az értelmiségieknek nincs véleményük. Ellenkezőleg, arról tanúskodnak, hogy a helyes énképpel rendelkezők nem látják értelmét annak, hogy olyan tartalomhoz kommenteljenek, ami alatt rengeteg negatív reakció tornyosul, és ha alkalomadtán le is írják a visszafogott álláspontjukat, a kapott beszólások után kivonulnak a „csatatérről”, mert tudják, észérvekkel nem győzhetik meg azokat a személyeket, akik elvakultan anyáznak a Facebookon és Instagramon.

A véleményt fel kell vállalni, a kommentháborúkat nem muszáj

A pszichológus azt javasolja a közösségi média felhasználóinak, hogy bátran vállalják fel véleményüket. Nem létezik jó vagy rossz vélemény, csakis különböző vélekedések vannak, ezért sem kell megijedniük az értelmesen kommentelőknek attól, hogy trágár hozzászólásokat látnak bizonyos témák alatt. Ha úgy érzik, hogy igenis kifejtenék saját álláspontjukat, ne tartsa vissza őket az, hogy mások lehurrogják, földbe döngölik az elveiket.

Azt azonban megtehetik, hogy kiszállnak a kommentháborúkból, mert senkinek sem kötelessége vállalni, hogy valaki földbe tiporja az önértékelését a Facebookon vagy Instagramon. Ha érzik, hogy a határaikon túlmegy mindaz, amit szembeöntenek velük a negatív kommmentelők, és kellemetlen szituációba keveredtek, nem szégyen kiszállniuk, „csendben elsétálniuk” a csata helyszínéről. Gyakran ugyanis nincs, akivel folytatni, az oda-vissza káromkodásnak pedig romboló szerepe van, nem viszi előbbre az embereket. Bár a könyörtelenül hozzászólók általában megkönnyebbülést éreznek, amikor megsemmisítik a másikat az online térben, valójában nem oldják meg a problémáikat egy-két keserű kommenttel, ugyanis ördögi körbe keverednek, amiből nagyon nehezen tudnak majd talpra állni.

Ha a személyes életükben nem bírják megoldani a frusztrációikat, és az online térben engedik ki a gőzt, akkor akárhányszor dühbe gurulnak, mindig egy idegenen tombolják ki magukat, és ez a problémáikat, amit alkalomadtán egy szülő, egy főnök, egy társ vagy a rájuk nehezedő helyzetek váltanak ki, nem oldják meg azáltal, hogy egy harmadik félen tombolnak.

„Olyan, mint a fogfájásra a fájdalomcsillapító” – írta körül Kalóz János-György az ördögi kört. Amíg nem kezelik a problémát, addig minden egyéb csak felületes enyhítés. Ezért azt javasolja, ha van lehetőségük, a negatív hozzászólás előtt ordítsanak egyet, vonuljanak ki a kertjükbe, az udvarukra vagy sétáljanak a természetben, és kiabálással engedjék ki magukból a gőzt, ha pedig lehetőségük van rá, végezzenek fizikai munkát, például hasogassanak fát, mert így nem másra zúdítják a haragjukat, mégis kitombolják a pusztító energiát.

Csak egy hangos kisebbség az online térben

Úgy tűnik, a közösségi médiában többségben vannak a negatív hozzászólások, mert egy pozitív vagy semleges hangvételű megjegyzés rendszerint kisebb érzelmi hatást fejt ki, ezáltal kisebb interakciót generál, így kevésbé lesz látható az online térben – részletezte Benedek István kommunikációs szakember, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok tanszékének oktatója.

Hozzátette, az online felhasználóknak csak egy viszonylag kis része, azaz egy hangos kisebbség él a negatív hozzászólás lehetőségével, és jóval többen vannak, akik a reakció más formáit választják, például a kedvelést, a megosztást, illetve azok is tucatjával akadnak, akik egyáltalán nem adnak visszajelzést egy megjelent hírrel, bejegyzéssel kapcsolatban.

Arról is felvilágosított bennünket, hogy a hírportálok bejegyzései alatt rövid időn belül kiderül, hogy a hozzászólók egy jelentős része csak a címet vagy legfeljebb a közösségi oldalon megjelenő rövid szöveget olvasta el. Ilyenkor elsősorban az történik, hogy az adott témához érzelmi kötődése van a hozzászólónak, és tartalomtól függetlenül úgy érzi, érdemes megosztania túlfűtött gondolatait.

Másrészt az úgynevezett troll-magatartás is jelen van, ami annyit tesz, hogy a hozzászólók sokszor tudatosan provokálnak, ezzel is serkentve a komment szekcióban a „háborús” hangulatot. Az értelmes viták rendszerint a komment szekciók mélyebb bugyraiban lapulnak, és csak ritkán képesek feltörni, mert kisebb interakciót generálnak, amit a közösségi oldalak algoritmusa kevésbé díjaz.

Mi javíthatna a hozzászólásokon?

A kommunikációs szakember úgy véli, a hozzászólások minőségén sokat javíthatna, ha maguk a felhasználók döntenének úgy, nem szállnak vitába olyanokkal, akik láthatóan csak provokálni akarnak: a negatív kommentelők csakhamar elveszítik érdeklődésüket, ha látják, hogy nem érkezik reakció a közönség részéről. Másrészt a tartalomgyártók is élhetnek a különböző moderálási lehetőségekkel, és rendet tehetnek a komment szekcióban, feltéve, ha nekik is érdekük, hogy pozitív példával éljenek.

Benedek István azt tanácsolja a közösségi média felhasználóinak, hogy próbáljanak közvetlenül hírportálokról tájékozódni az aktuális történésekről, és ne engedjék, hogy a közösségi média algoritmusa döntse el, milyen hírekkel kerüljenek kölcsönhatásba, és csak akkor tévedjenek a komment szekcióba, ha valóban konstruktívan kívánnak hozzászólni az adott témához.