Egy hónappal korábban kezdődött a szüret Arad-Hegyalján – interjú Balla Géza borásszal


-A A+

A szokásoshoz képest egy hónappal korábban kezdődött meg a szüret Arad-Hegyalján. Balla Géza nemzetközi hírű ménesi borász szerint ez a klímaváltozás hatása, és ha a következő években is ilyen lesz az időjárás, el kell felejtenünk a korai és kései fajták megnevezést. A történelmi Magyarország egyik jelentős vörösbortermelő vidékén megszenvedte az idei szélsőséges időjárást a szőlő, de a szaktekintély szerint minden körülmények között meg kell próbálni minőségi bort előállítani, és azzal megjelenni a piacon, így öregbítve a régió hírnevét. Balla Gézával az augusztus 13-án, hétfőn kezdődött szüreti munkanap végén beszélgettünk az ópálosi pincészetében.

Kivételes az idei év, hogy egyes fajtákat már augusztus közepe előtt megkezdtek szüretelni, vagy egyre inkább korábban kezdődik a szüret?

A klímaváltozás nagyon befolyásolja a szüret kezdetét. Ezelőtt tíz-tizenöt évvel még szeptember 10–15. között kezdtük, idén pedig augusztus 13-án, tehát pont egy hónappal korábban. Ha az időjárás ilyen marad a következő években is, akkor általános jelenség lesz, hogy minden esztendőben augusztus közepén kezdődik majd a szüret. Persze, a korán érő fajtákkal, mint a sauvignon blanc vagy a pinot noir.

Az idei szélsőséges időjárás miként befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét?

Jó évjáratban a nem hozzáértő ember is jó bort tud előállítani. De bizony az idén a termelőknek alaposan fel kellett kötni a gatyájukat.0 Nehéz év az idei, de biztosat csak akkor mondok, amikor a bor már a pincében van. Tény, hogy ezek az extrém jelenségek próbára tettek bennünket: már kora tavasszal kánikula volt, ami nem tett jót, azután pedig túl sok csapadék jött. Június 20-tól július 23-ig például átlagban 320 milliliter eső esett, ami majdnem fele egy átlagos évjáratnak, de úgy, hogy volt olyan nap, amikor egy félóra alatt 110 milliliter esett, tehát dézsából öntötték s ez nagy károkat okozott.

De bíztunk, akkor is egy jó évjáratban, mert fantasztikusak voltak a szőlők, jól nézett ki a lombozat. Aztán az elmúlt egy-két hétben megint extrém időjárás köszöntött ránk, olyannyira, hogy a napi átlaghőmérséklet a 26-27 Celsius-fokot is meghaladta, napközben 35 volt árnyékban, de amikor a fürtökön mértem a hőmérsékletet, 50-52 Celsius-fok volt. Ezt a szőlő sem bírja, ennek ellenére ismétlem magam, hogy egy jó borásznak akkor is jó borokat kell készítenie, amikor az időjárás nem kedvező.

A sauvignon blancot kezdtük el szüretelni: valamivel alacsonyabb a terméshozam, mint az előző években, de én soha nem is akartam 70-80 mázsánál többet ebből a fajtából. Ez az esős idő a szürkerothadást is beindította egyes korai fajtáknál, kiváltképp a pinot noirnál, de azonnal leszedtük azokat a fürtöket, amelyeken megjelent a betegség. Jelen pillanatban a savmetabolizáció normális körülmények között megy végbe. Attól félek, hogy ha így marad az időjárás, akkor egy hét múlva minden ránk zúdul, és elfelejthetjük a korai meg kései fajtákat, tíz-tizenöt nap múlva minden meg fog érni és mindent kell szüretelni.

Miből számít ilyen körülmények között is kiváló minőségre?

Nagy hangsúlyt fektetek a jellegzetes helyi fajtákra, különösen a ménesi kadarkára és a feketeleánykára, de nagyon szeretem a cabernet franc-t is. A kadarka és a feketeleányka nagyon érzékeny, és bizony idén „melléjük kellett állnom”, de nagyon szépek. A második fürttisztításon is túl vagyunk, 60-60 mázsás hozamra számítok. Ez nem azt jelenti, hogy a többi fajták háttérbe szorulnának! A piac bizonyította, hogy a nemzetközi fajták, mint a sauvignon blanc is nagyon jól viselkedik a borvidéken, jó minőséget tudtam előállítani az elmúlt két-három évben, de ott van a magyarádi mustos fehér, ami szintén a szívem csücske, és remélem, hogy idén is egy jó pezsgő-alapbort készítek belőle.

Megszokhatták a Balla Géza-borok kedvelői, hogy újdonságokkal is előrukkol. Idén is?

Folytatom a frizzante jellegű könnyed nyári borok készítését, fehéret és rozét is. A fiatalok nagyon szeretik ezt, ami nem csoda, hiszen ebben a 30-35 fokos kánikulában egy jól behűtött frizzante fantasztikus. Remélem, hogy már egy hónap múlva megkóstolhatjuk a 2018-as frizzante boraimat. S bízom benne, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó minőségűek lesznek a sziklaboraim.

Az arad-hegyaljai borvidékre a nagy, a közepes vagy a kis-, magángazdaságok a jellemzők?

Az elmúlt években itt is a termelők rendelkezésére álltak a szőlőszerkezet-átalakítást célzó európai uniós támogatások új ültetvények létrehozására, vagy a régiek felújítására, és ennek köszönhetően jelenleg több mint 2500 hektár termőszőlő van. Persze, több mint ezer hektár még mindig parlagon hever, de szépen növekedett a ménesi borvidék az utóbbi években. Nem beszélhetünk nagy gazdaságokról, a tíz-tizenöt hektáros gazdaságok a jellemzők. Egy-két olasz kolléga területe meghaladja a száz hektárt, én jelenleg 120 hektárt művelek meg, de a többség öt és húsz hektár közötti gazdaság.

A legnagyobb gond a borvidéken, hogy sokan telepítettek szőlőt, de nem gondoltak arra, hogy az valamikor termőre is fordul, és fel kell dolgozni. Ősszel aztán mindenki kapkod, eladná a szőlőt, de nincs kinek. Sajnos az én feldolgozói kapacitásom is a területemre lett tervezve, de amúgy sem vásárolok szőlőt, csak néhány termelőtől, akikkel a gazdálkodást is közösen felügyeljük. Ebből a szempontból gondok vannak, de mivel új pályázatokat írtak ki a borászati berendezések vásárlására, pincék építésére, azt gondolom, hogy az emberek nekifognak, mert rájönnek, hogy a szőlő három-négy év múlva termőre fordul, és azzal valamit kezdeni kell.

Egy gazdának nem szabad eladnia a szőlőt! Tehát a kört be kell zárni: bármilyenek is a körülmények, meg kell próbálnunk jó minőségű szőlőt termeszteni, abból minőségi bort készíteni, megfelelően palackozni és piacra dobni. Aki nem ezt az utat próbálja végigjárni, szerintem előbb-utóbb olyan akadályhoz ér, amit talán nem tud átugrani. Ez az elmúlt években jó néhány gazdával megtörtént: vagy feladta és parlagon maradt a szőlő, vagy megpróbálja eladni a területeket. Tehát nem egyszerű a dolog, főleg azért, mert sok olyan szőlősgazda is megjelent az elmúlt években, akik úgynevezett hobbiborászok, nem rendelkeznek megfelelő tudással és szakértelemmel ahhoz, hogy minőségi szőlőt és borokat állítsanak elő.








EZT OLVASTA MÁR?

X