Ötödik alkalommal szervezte meg a Bihar megyei borversenyt a nagyváradi Vincellér Egyesület. Erre az Érmellék és a Berettyó-vidék valamennyi borászát elvárták, végül több mint száz borgazda összesen 199 mintával nevezett be.

Az esemény összegzi az korábban megtartott versenyek eredményeit és célja, hogy összehozza a termelőket a fogyasztókkal. Ugyanakkor a jövőbe is tekintenek, latolgatják, miképpen tehetnének szert nagyobb piaci részesedére, miközben – a beidegződések miatt – elutasítják a szövetkezetek létrehozását.

A Biharpüspökiben szombaton megtartott borseregszemle azért fontos, mert ezzel zárul az idei versenyek sorozata, illetve mert ezzel a szervezőknek az a céljuk, hogy a borászok mellett a fogyasztókat is megszólítsák. Az ötödször megszervezett esten több mint száz borgazda mintegy kétszáz nedűjét értékelte a zsűri, este pedig mintegy négyszáz személy vett részt.

Oláh Zoltán főszervező, a Vincellér Egyesület elnöke elmondta, ezen összegzik a megyében korábban megszervezett borversenyek eredményeit, továbbá a késői időpont lehetőséget ad arra, hogy a gazdák a legkiérettebb boraikat hozzák el a megmérettetésre. „A borok a tavalyi évhez képest picit gyengébbek, ez az időjárásnak tudható be, kicsit éretlenebbek, mert a gazdák rá voltak kényszerülve, hogy hamarabb leszüreteljék a szőlőt. Technológiailag viszont fejlődés észlelhető évek óta, a termelők egyre jobban foglalkoznak a borokkal” – mondta a főszervező.

Bihar megyében az Érmellék és a Berettyó folyó vidéke jelentős bortelmelő vidék, itt gazdák ezreinek van szőlőültetvénye és borospincéje az észak-bihari dombvidéken. A biharpüspöki versenyre benevezett nedűk minősége átlagban egyre jobb. Rittner Tibor bihardiószegi borász, zsűritag szerint „meglepte a zsűrit, hogy nagyon szép rosé borok voltak”. A szakértő szerint „mindenki igyekezett nagyon szép bort készíteni, ennek érdekében azonban néha kicsit túlkénezték a boraikat. Ezt kellene valamilyen úton-módon mérni, odafigyelni arra, hogy ez ne forduljon elő, mert ugyebár annak ellenére, hogy szép tiszta, piacos borok készültek, a kén egy kicsit elnyomta a borok íz–illat–aroma értékét.”

Tavaly „édes-vegyes” volt az időjárás”, mondta Rittner Tibor, aki szerint „nagyon sok szőlőbetegség nyargalt végig az Érmelléken”, de ennek ellenére a borok nem ezt tükrözik, jó minőségű nedűk készültek. A piacon való megerősödéshez azonban nem elegendő az, hogy jók a borok, ha abból csak kis mennyiséget tudnak előállítani a szőlőtermesztők. Az Érmellékre jellemző, hogy kevés az „évelő bor”, vagyis az olyan, amelyikből marad a következő évekre is. Ugyanakkor „ezek a borversenyek arra jók, hogy mindenki pozícionálja magát azon ranglétrán, ahol a borokat értékesíteni lehet, és tudja mindenki, hogy kihez szóljon vagy kinek tudja eladni a borát. Meggyőződésem, hogy ezeknek a boroknak a beazonosítása után arra törekszik mindenki, hogy jobb minőséget termeljen és minél nagyobb piaci részesedést tudjon kiszakítani magának” – magyarázta Rittner Tibor.

„Ez a piac már kialakulóban van, vagy már ki is alakult minden szőlősgazdának az ismeretségi körén keresztül” – tette hozzá Kovács Lajos székelyhídi borász. A termelők – egy-két kivételtől eltekintve – kistételben termelnek és egy jól kiépült, szűk kliensi kört látnak el. „Ha egy vevőt be tudunk csalogatni a borospincébe, és őt meg tudjuk győzni, akkor hozza a következő vevőt is. Ez így működik nálunk, szájról szájra”, mondja a székelyhídi szakember. Kiemelte, a borászat lehetne az Érmellék egyik gazdasági húzóereje is, amennyiben az emberek nagyobb mértékben foglalkoznának szőlőtermesztéssel. „Nagyon kevés olyan gazda van, aki hektárban gondolkodik, vagy annak a többszörösében. Több jó minőségű bort előállító gazdával van kapcsolatom, de nekik mennyiségből nem lehet olyan sok, ha területük is kevés van. De az biztos, hogy ha a jó érmelléki bort megismerik, annak van gazdasági jelentősége is”, mondta Kovács Lajos.

A „nadrágszíj-parcellákon”, kis területeken szőlőt termesztő gazdák számára kitörési pontot jelenthetne, ha összefognának és közösen próbálnának meg teret foglalni a tágabb értelemben vett piacon is. Kovács Lajos borszakértő szerint azonban az emberek annak ellenére idegenkednek a szövetségbe lépéstől, hogy tudják, egyenként nem sok esélyük van nagyon részesedést szakítani.

„Mint ahogy a közmondás is tartja, egy fecske nem tud nyarat csinálni. Egy borász egyedül, vagy két borász nem tud nagyot robbantani a piacon. Ellenben ha szövetkeznénk, más volna a helyzet. De az embereknek a tudatában az lett elültetve, hogy a szövetkezet az a kollektíva. Ezt nem akarják sokan megérteni, hogy szövetkezzünk, és ha találnánk egy jó menedzsert, nem kellene aprópénzért eladnunk, hanem nagyobb értékben is tudnánk étékesíteni a borainkat” – magyarázta Kovács Lajos székelyhídi borász.