Romániában ismét föllendült a borászat. Az utóbbi tíz esztendő hanyatlását követően 2016-ban a bortermelés 37 százalékkal növekedett, és elérte a 4,8 millió hektolitert. A hivatalosan bejegyzett borászati vállalatok száma 217 volt tavaly, ami csökkenést jelent az előző esztendőkhöz képest – derül ki a KeysFin adataiból.

Az elmúlt évben a borászati szektor üzletkötéseinek értéke megközelítette a 725 millió lejt. A legjobb bortermő zónának tavaly Vrancea, Buzău, Iași, Vaslui, Konstanca és Dolj megye bizonyult. A termelés tavalyi, 37 százalékos növekedése a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet adatai szerint világviszonylatban is kiemelkedő teljesítményt jelent.

A hivatalosan bejegyzett – a vállalatok tevékenységi körét jelző, 1102- es CAEN kóddal rendelkező – 217 vállalat közül a legtöbb – 69 – Vrancea megyében működik, számuk Bukarestben 24, Prahova megyében 18, Konstanca megyében 11 és Buzău megyében 10. A legnevesebb vállalatok közé tartozik a Rékás Borpincék Rt, a Vinexport és a Trade-Mark Rt.

A román bor egyre ismertebbé válik a nemzetközi piacokon is, ebben jelentős szerepe van a fokozott piackutató tevékenyégnek is. Szakértők a borászati vállalatok számának csökkenését a hazai borpiac megerősödésével magyarázzák. A minőség egyre többet számít a hazai borpiacon is, így ilyen körülmények között csak a logisztikailag és anyagilag erősebb cégek maradhattak talpon.

A fontosabb borvidékek

Romániában nyolc borvidék létezik. Az erdélyi medence borvidékéhez a Küküllő menti, az apoldi, a nagyenyedi és a lekencei hegyalja tartozik. Ezeken belül tizenhét borászati központ működik, de ehhez a borvidékhez tartozik a dési borászat is. Az erdélyi medence borvidékére elsősorban a félédes és édes fehér borok jellemzőek.

A moldovai dombvidéki borvidék a legnagyobb, egyben pedig a legnevesebb az országban. Tizenkét hegyalja tartozik ide: a cotnari-i, a iași, a huși-i, a tutovei-i, a Dealul Bujorului-i, a nicorești-i, az Ivești-i, a covurlui-i, a zeletinai, a panciui, az odobesti-i és és a cotești-i. Ezeken belül negyvennégy borászati kombinát működik, ezek túlnyomórészt édes fehér borokat termelnek, száraz fehér borokra elsősorban az odobesti-i, a cotești-i és a panciui borászat szakosodott.

A havasalföldi és olténiai borvidéken nyolc hegyalját tartanak nyilván: a buzăului-it, a  Dealu Mare-it, a stefănești-it, a sâmburești-it, a drăgășani-it, a craiovei dombvidékit, a severinit și és a drancei-it. Ezen a borvidéken harminckét borászati központ működik. A vörösborokra szakosodott sâmburești-i hegyalját kivéve, főként fehér borokat termelnek itt.

A Bánsági dombvidék a Maros, a Bánsági hegyek és a jugoszláv határ közötti háromszöget foglalja el. Csemegeszőlőt is termesztenek itt, a legnépszerűbbek közülük a muskotályfajták. A körösvidéki borvidéken négy hegyalja – a ménesi, a diószegi, az érmihályfalvi és a szilágysomlyói – működik. Jellemző borai a leányka, a királyleányka, az olasz rizling, a furmint, a szürkebarát, a kadarka és a burgundi. Szilágysomlyón pezsgőt is gyártanak.

A dobrudzsai dombvidék a dobrudzsai fennsíkon terül el a Duna, a Fekete-tenger és a bolgár határ közötti területen. Itt már az ókorban is – az akkori viszonyoknak között – fejlett borászat működött. A sarică-niculițel-i, az istria-babadagi és a murfatlari hegyalja tartozik ide. A területen öt független borászati központ működik, a măcini, a niculițeli, a tulceai, a Valea Nucarilor-i, a babadagi, az istriai, a cernavodăi, a medgidiai és a murfatlari.

A természeti és talajviszonyok sokféle szőlőfajta termesztését tették lehetővé. A fehérborok közül elsősorban a királyleányka, a leányka, a szürkebarát és a chardonnay, a vörösborok közül pedig a cabernet sauvignon, a fekete barát, a merlot és a sangivese jellemző erre a borvidékre.

A Duna-terasz borvidék a Duna mentén helyezkedik el, a román síkság délkeleti részén és magába foglalja az ostrovi és greacai hegyalját, azaz öt borászati központot, az alimanit, a băneasait, az oltinait, az ostrovit és a greacait. Ezen a borvidéken egyaránt megteremnek a korán és későn érő szőlőfajták.

A nyolcadik borvidéket az ország déli felében fekvő homokos területek jelentik, és az Olt alsó és a Szeret felső folyása között terülnek el, a román síkságtól északra. Három hegyalja – a Dacilor, a Calat és a Sadova-Corabia – található itt.  A borvidéken nagyrészt borszőlőt termesztenek, többségében királyleánykát, Saint Emilion-t, muscat ottonelt, olaszrizlinget, sauvignont, San Giovese-t.

Világviszonylatban a tizenharmadik bortermelő

Hivatalos statisztikák szerint borászati szempontból Románia a tizenharmadik helyet foglalja el világviszonylatban. A listavezető Olaszország 48,8 millió hektoliteres bortermeléssel, ami két százalékos visszaesést jelent a korábbi évhez, 2015-höz viszonyítva. A második helyet Franciaország foglalja el, 41,9 millió hektoliterrel – a visszaesés 2015-höz képest itt 12 százalékos, majd Spanyolország következik, 37,8 millió hektoliterrel, ez egy százalékos többletet jelent a korábbi esztendőhöz viszonyítva.

Az első három helyen tehát európai országok osztozkodnak. A listán az Egyesült Államok és Ausztrália következik 22,5 illetve 12,5 millió hektoliteres bortermeléssel, ami két illetve öt százalékos többletet jelent 2015-höz képest.

Globálisan a bortermelés a 2015-ben elért 274,4 millió hektoliterről 2016-ban 259,5 hektoliterre esett vissza, ami 5 százalékkal volt kevesebb. A borfogyasztás világszinten több, mint 246 millió hektoliter volt 2016-ban, ami 6 millió hektoliteres növekedést jelent a 2015-ös év 240 hektoliteréhez képest.

A borkultúra még hiányos…

A borkultúra szempontjából azonban Románia már nem foglal el előkelő helyet sem a világ, sem Európa ranglistáin. Romániában még igen sok a rosszminőségű és a hamisított, a „megpancsolt” bor.  A román lakosság jelentős része nem ad a minőségre, elsősorban az olcsó borokat vásárolja.

A szeszesitalok fogyasztása esetében a bor még messze nem vívta ki méltó helyét. A romániai szeszesital-fogyasztók elsősorban a pálinkát (főleg Erdélyben), illetve a cujkát (a Kárpátokon túli területeken) kedvelik. A második helyen a sör áll, a „kedvencek” sorában pedig csak ezt követőn következik a bor, amelynek fogyasztása azonban évről évre növekszik.