A japán Fujikura bárkit alkalmaz Kolozsváron, aki nem analfabéta, nem színvak, s hajlandó állva dolgozni.  

„Sok a munkánk, szükségem lenne még egy emberre, de nem találok. Akik jelentkeznek, azok vagy semmihez sem értenek, vagy olyan igényeik vannak, minimum 1500 eurós nettó fizetés, plusz szolgálati autó, amiket nem tudok teljesíteni” – panaszkodott a közelmúltban egy számítástechnikai felszerelést forgalmazó kolozsvári kisvállalkozás tulajdonosa. Az informatikai ágazat távolról sem az egyetlen, amely ilyen gondokkal küszködik.

„Nem találok embert. Időnként jelentkezik egy-egy egyetemista, aki egyből közli, hogy 2000 lejt akar kapni kézbe, illetve a programot, amely szerint dolgozni jönne. Ha nekem nem felel meg, már fordul is ki az ajtón” – mesélte fülem hallatára egy kis belvárosi bisztró tulajdonosa egy ismerősének. Amikor betértem a lokálba, a tulajdonos volt az egyfős személyzet, kávét főzött, szendvicset készített, kiszolgált, számlázott, takarította az asztalokat.

Üres állásokra alkalmazottakat kereső hirdetésekkel tele vannak a Kolozsvár központjában levő éttermek, sörözők, kávézók, boltok kirakatai. A kolozsvári munkaerőhiányt azonban a Fujikura vállalat álláshirdető plakátja példázza a legékesebben. A cég nem teszi magasra a mércét a leendő alkalmazottakkal szemben, az elvárás csupán az, hogy tudjanak írni-olvasni, ne legyenek daltonisták, s képesek legyenek az állva történő munkavégzésre.

Történelmi mélyponton a munkanélküliség

“Nehezen találunk munkaerőt, főleg bizonyos vidékeken. Vannak városok, ahol a munkanélküliségi arány nulla” – nyilatkozta a napokban Jean Baptiste Dernoncourt, a Carrefour romániai vezérigazgatója. Kolozsvár minden bizonnyal ezen városok egyike, annak ellenére, hogy Kolozs megyében április végén 1,61 százalék volt az állástalanoknak a teljes munkaképes lakossághoz viszonyított aránya, ami országos viszonylatban távolról sem a legalacsonyabb érték.

Ilfovban csupán 0,72 százalék a munkanélküliségi ráta, Temes megyében 0,91, Arad megyében pedig 1,26 százalék. A legtöbb állástalan a Duna-melléki és a moldvai megyékben van, Erdélyben Szilágy és Hargita megyében a legnagyobb a munkanélküliségi ráta, 4,51, illetve 4,33 százalék. Az országos érték 3,58 százalék volt, ami az elmúlt negyedszázad minimuma.

„A cégek elmennek már minden zugba a munkavállalók után, aki hajlandó ingázni, s dolgozni akar, az megteheti. Van ugyanakkor egy olyan munkanélküli réteg, mely nem akar dolgozni” – véli Sorina Donisa, az APT Resources & Services munkaközvetítő cég vezérigazgatója. Azon túl, hogy növelik a béreket, a multinacionális vállalatok más eszközöket is bevetnek a munkaerő-toborzás terén.

Fejpénzt is fizetnek

A Mega Image és egy sor informatikai vállalat fejpénzt fizet az alkalmazottainak, ha azok új munkatársat hoznak a céghez. Kolozsváron a Profi állja a bentlakás díját a nála elhelyezkedő egyetemisták számára, míg a Penny Market, a Lidl és a Hornbach már a középiskolában megkezdi a toborzást.

A Penny Market jelenleg öt szakközépiskolával működik együtt, köztük három erdélyivel, egy-egy brassóival, nagyszebenivel, illetve temesvárival. A programban résztvevő diákok havi 400 lejes ösztöndíjban részesülnek, amelynek felét az állam állja, a vállalat áruházaiban történő gyakorlati oktatás idején ingyen ebédet is kapnak, az iskola elvégzését követően pedig valamelyik Penny Marketben dolgozhatnak.

Az egyszerre heveny és krónikus munkaerőhiányra a külföldön dolgozó sokszázezer romániai egy részének a hazacsábítása lenne a megoldás, véli sok szakember. „Ha meg tudnának keresni nettó 500-600 eurót, ugyanakkor a kiadásaik kisebbek lennének, mint jelenleg, a családjukhoz való közelség miatt sokan hazatérnének” – állítja Lidia Pleniceanu, a Gi Group munkaközvetítő cég menedzsere. A hazai átlagbér már eléri ezt a szintet, ám ez némileg megtévesztő adat, a munkavállalók mintegy negyede ugyanis minimálbért, nettó 250 eurót keres.