Az Egyesült Államokban egyre nyitottabbak a szocializmusra, ez pedig nem véletlen. A felmérések nyers adatain túl most az is kiderült, hogy mit értenek alatta a pártfogók és mit az ellenzők.

Az Egyesült Államokban egyre nagyobbak az egyenlőtlenségek. Ahogy arról beszámolt a The Washington Post, 2018-ban a szupergazdagok a történelem során először kevesebbet adóztak, mint amunkásosztály, a társadalom alsó 50 százaléka. Ez azt jelenti pontosabban, hogy a leggazdagabb 400 amerikai család 23 százalékos adót fizetett, míg a társadalom szegényebb fele 24,2 százalékot juttatott vissza az államnak a béréből.

Mint azt a vizsgálatot végző két közgazdász ismertette, ilyen még az Egyesült Államokban sem történt, sőt: 1980-ban például 47 százalékos adó járt az akkori 400 leggazdagabb családnak, 1960-ban pedig még 56 százalék. A szegényebb 50 százalék adója nem sokat változott az évtizedek során.

Ahogy azt a szerzőpáros kimutatta, ez az elmúlt fél évszázadban számos apró törvénykezés következtében alakult így, amely során egyre többet tarthattak maguknál a szupergazdagok. Nem véletlen egyébként, hogy – amint azt mi is megírtuk – a világ leggazdagabb családja, az amerikai Walton család vagyona óránként 4 millió dollárral növekszik, miközben a kezükben levő Walmart üzletlánc dolgozói ugyanennyi idő alatt 11 dollárt kapnak.

Szocializmus: Sanders, Venezuela, Skandinávia

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy sokan elfordulnak a kapitalizmustól és – Bernie Senders szenátor, elnökjelölt mozgalmának is köszönhetően – a szocializmust lehetőségként látják a problémák megoldására.

A Pew Research éppen azt mérte fel, hogy mit gondolnak az amerikaiak a kapitalizmusról és szocializmusról. Egy korábbi vizsgálat során megállapították, hogy a lakosság 55 százaléka viszonyul negatívan a szocializmus fogalmához, 42 százalék pozitívan, ez ráadásul korfüggő: az idősebbek inkább ragaszkodnak a kapitalizmushoz.

Azok, akik szerint a szocializmus nem járható út, leggyakrabban az az aggály merült fel, hogy a kezdeményezőkészséget és munkaerökölcsöt akadályozza, mert az emberek az államra támaszkodnak segítségért. Mások arra hivatkoztak, hogy Venezuelában és Oroszországban is szocializmus tette tönkre az országot, tehát a történelmi tapasztalat miatt kell óvakodni tőle – Venezuela egyébként rendszeresen felmerül érvként, mint ahogy az az alábbi videóban is megtekinthető, holott Bernie Sanders a skandináv országok szociális modelljére hivatkozik, amikor egy átalakítandó gazdaságról beszél.

Azok, akik számára szimpatikus a szocializmus, egy igazságosabb, nagylelkűbb társadalmat szeretnének, sokan kihangsúlyozták, hogy azt akarják: az állam és az emberek törődjenek egymással, segítsék a másikat. A megkérdezettek egyötöde a kapitalizmus „továbbfejlesztését” érti szocializmus alatt. Voltak, akik arról beszéltek: hangot kell adni a dolgozóknak, mivel az egyenlőtlenségek növekednek, más arra hivatkozott, hogy ő maga demokratikus szocializmusban nőtt fel, és látja, hogyan járult hozzá az állam egy jobb minőségű élethez különböző programokkal.

Kapitalizmus: jó lehetőségek, tisztességtelen és korrupt

Azok negyede, akik szerint a kapitalizmus jó rendszer, az egyéni gyarapodási lehetőségeket emelték ki, hasonló arányban annyit állítottak, hogy ez a rendszer a működőképes. Szintén sokan úgy érveltek, hogy ez az a gazdasági berendezkedés, amely hozzájárult az Egyesült Államok gazdasági erejének megnövekedéséhez, és alapvetően fontos a szabadsághoz. Mások kiemelték azt is, hogy a rendszer nem tökéletes, kevés százalékban, de említették például, hogy egyenlőtlenségekhez vezet.

Az ellenzők negyede azt vallotta, hogy a kapitalizmus tisztességtelen gazdasági struktúra, amelyben csak kevesen járnak jól, hasonló arányban tartották rossznak a kizsákmányoló és korrupt jellege miatt, említve, hogy gyakran rosszat tesz az embereknek és a környezetnek. Kisebb arányban arról is beszéltek, hogy a nagyvállalatok és gazdagok aláássák a demokratikus folyamatokat, voltak ugyanakkor, akik csupán több szabályozást szeretnének.