A 2019-ben elfogadott nyugdíjemelési törvény hatályon kívül helyezését vagy alkalmazásának elhalasztását javasolja egyebek között a Román Akadémia Életminőség-kutató Intézete az újkoronavírus-járvány hatásait vizsgáló friss tanulmányában. Az elemzés szerzői felvetik továbbá a szociális támogatások összegének és alkalmazási körének a bővítését, mindezt finanszírozandó pedig egy szolidaritási adó bevezetését és a nagyobb nyugdíjak járulékmentességének a megszüntetését.

A dokumentum egyik sarkos következtetése, hogy Romániában a kis- közepes jövedelmű rétegek számára „összeérnek” az egymást követő válságok. Konkrétan: miközben például a legutóbbi, 2009-ben kezdődött recesszió után a gazdaság mindössze két év alatt növekedési pályára állt, a bérek csupán hat év alatt érték el újra a 2008-as szintet. Korábban, a kommunizmus bukásával elindult gazdasági válság szintén két évig tartott, viszont a jövedelmek növekedését megszakította egy újabb krízis – így a bérek 17, a nyugdíjak 18 év alatt érték el reálértéken az 1990-es szintet. Az alábbi grafikonok ezeket a folyamatokat szemléltetik: a kiinduló érték (100) a recessziót megelőző év jövedelemszintje, a függőleges tengely a jövedelemesés mértékét, a vízszintes a visszakapaszkodáshoz szükséges évek számát mutatja.

A korábbi tapasztalatok alapján tehát előrevetíthető, hogy ezúttal is az egészségügyi válsághelyzet enyhülése/megszűnése után lehet számítani az életszínvonal számottevő romlására, a szociális problémák pedig várhatóan több évvel „túlélik” majd a gazdasági recessziót.

Ki fizeti meg a válság árát?

Ahogy a fenti grafikonok is mutatják, a válságok árát Romániában nagymértékben a közepes és a kisjövedelmű réteg fizeti meg. Ebben több tényező játszik fontos szerepet a tanulmány szerint. Az első, hogy sokak – köztük elsősorban a kormányzó liberálisok – téveszméivel ellentétben a román állam nem „kövér”, hanem nagyon is „kicsi” és „sovány”. A GDP-arányos adóbevételek aránya tekintetében egyetlen állam, Írország marad el csupán Románia mögött az Európai Unióban. Ebben fontos szerepe van a fekete- és szürkegazdaságnak, az adóhatóság gyenge begyűjtő képességének, de mindenekelőtt az adórendszernek, amely sokkal inkább jellemző egy harmadik világbeli adóparadicsomra, mint egy EU-tagállamra.

Az alacsony bevételek – a szintén rekord szintű költségvetési hiány mellett sem – teszik lehetővé hatékony államapparátus működtetését. Az Európai Unióban Románia abszolút negatív csúcstartó a közalkalmazottak számát illetően – mind a lakosság, mind az összes alkalmazott arányában –, illetve GDP-arányosan harmadával kevesebbet költ oktatásra és egészségügyre az uniós átlagnál. Ez nagymértékben meghatározza az életminőséget és a kivándorlási hajlandóságot – mutat rá a tanulmány.

Ritkul a szociális háló

A tanulmány rámutat: a romániai lakosság 93 százalékának az egyetlen jövedelme a fizetés (73 százalék) vagy a nyugdíj (20). A válság elsősorban azokat sújtja, akik munkahely nélkül maradtak (mintegy 250 ezer fő eddig) és akiket kényszerszabadságra küldtek (kb. egymillió fő). Rajtuk kívül szintén rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a feketén vagy szürkén foglalkoztattak, illetve akik napszámos munkából vagy a háztáji gazdaságban termelt javak értékesítéséből éltek, valamint külföldről voltak kénytelenek hazatérni. Egyik kategória pontos nagysága sem ismert.

Ugyanakkor probléma a tanulmány szerint, hogy a kényszerszabadság állami támogatása – az utolsó fizetés, de legfeljebb a bruttó átlagbér 75 százalékáig – nem fed le minden érintett ágazatot és érintettet. Másfelől, akik most kényszerszabadságon vannak, ha később elbocsátják őket, nem részesülnek majd munkanélküli segélyben, amennyiben 12 hónapnál rövidebb ideig fizettek társadalombiztosítási járulékokat. Ők legfeljebb az úgynevezett országos garantált minimáljövedelmet (venit minim garantat – VMG) kaphatják meg, amelynek összege rendkívül alacsony.

Ugyanakkor a cégek visszaélhetnek az állami támogatással, vagyis az alkalmazottakat kényszerszabadságra küldik, hogy megkapják az állami támogatást, de közben továbbra is foglalkoztatják őket. Ilyenre már volt példa – éppen egy médiaintézménynél –, ezért az akadémia kéri a kedvezményezettek ellenőrzését. Egyúttal figyelmeztetnek arra, hogy – miközben várhatóan nőni fog a szociális intézményekre nehezedő nyomás –, sokan „áteshetnek” a szociális hálón, vagyis jövedelem híján elveszítik egészség- és társadalombiztosítási jogosultságaikat.

Szolidaritási adó

A tanulmány több ajánlást is megfogalmaz, mindenekelőtt a munkanélküli segély összegének növelését havi ezer lejre. Több érvet is felhoznak emellett. A segély összege – 480 lej, kevesebb mint 100 euró – lassan tíz éve nem változott, ami a munkahelyek tömeges megszűnése esetén „rendkívül veszélyes” lenne. Másfelől a javasolt ezer lej a nettó minimálbér 75 százalékának felelne meg, ilyen szintű juttatás pedig működőképesnek bizonyult akkor is, amikor Romániában egymillió fölött volt az állástalanok száma. Az ideiglenes jellegű – kezdetben 3-6 hónapra javasolt – intézkedés meghosszabbítható lenne a helyzet alakulása függvényében.

A tanulmány javasolja továbbá a 2018 elején megszüntetett egyszázalékos munkanélküliségi járulék újbóli bevezetését, valamint az egészségbiztosítási járulék alkalmazását a nettó átlagbért (3200 lejt) meghaladó nyugdíjak esetében.

Növelnék a családi pótlékokat is. Ezek összege a GDP csaknem 1 százalékára esett vissza, ráadásul ezt is nagyrészt (37 százalékban) az úgynevezett gyermekpénz teszi ki. Ezt a család jövedelmétől függetlenül fizetik, ami minden, csak nem társadalmi gondoskodás. Ugyancsak alacsonynak tartják az államilag garantált jövedelmet (VMG), amelynek összege 141,5-től 527 lejig terjed (minimum 5 fős család esetén).

A tanulmány legvitatottabb ajánlása alighanem a „szolidaritási adó” bevezetésére, illetve a nyugdíjak emelésének elhalasztására vonatkozik. Előbbit minden olyan magánszemélyre vetnék ki – meghatározott időre: néhány hónapra vagy évre a krízis elhúzódása függvényében –, akinek a nettó átlagbért meghaladó jövedelme van, függetlenül attól, hogy milyen forrástól. A nyugdíjakat illetően megjegyzik: a koronavírus-járvány kontextusában elkerülhetetlenül napirendre kell tűzni a 2019-ben elfogadott és 2020-tól alkalmazandó 40 százalékos emelés fenntarthatóságának kérdését.