A koronavírus-járvány mutatott rá a vendégmunkások kilátástalan helyzetére, miután munkavégzés közben sokan megfertőződtek, mások munkahely nélkül maradtak vagy éppen több száz kilométert kell utazniuk munkáért, egyesek pedig nem tudtak hazatérni. Ennek a témának az európai szintű rendezése szorosan összekapcsolódik a külföldön munkát vállaló romániai polgárok kérdéskörével – mutatott rá Vincze Loránt csütörtökön.

Az Európai Parlamenti képviselő a NAMED - Vendégmunkás életutak, mint a tanulási igények felmérésének eszközei című online konferencián szólalt fel. A csíkszeredai Pro Educatione Egyesület, egy lengyelországi és egy alsó-szászországi egyesült által koordinált projekt célja a vendégmunkások helyzetének és tanulási igényeinek felmérése és oktatási eszközök kidolgozása.

Az RMDSZ EP-képviselője emlékeztetett: Európa egyik legnagyobb koronavírus-gócpontja az a németországi húsfeldolgozó, amelyben közel ezer romániai munkavállaló fertőződött meg. Az Európai Parlament már ezt megelőzően az idénymunkások érdekeit védő határozatot fogadott el, miután áprilisban a kolozsvári reptéren másfél ezer, németországi munkavállalásra igyekvő romániai zsúfolódott össze. Az EP határozata arra sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a szezon- és vendégmunkások biztonságát, egészségét és jogait szavatoló, megfelelő munka- és életkörülményeket biztosító rendeletet adjon ki.

Vincze Loránt a romániai kivándorlás és külföldi munkavállalás okait taglalta előadásában. Szerinte Romániából elsősorban nem azért mennek el az emberek, mert el akarják hagyni szülőföldjüket, hanem jobb munkakörülményeket és nagyobb béreket szeretnének, de természetesen vannak esetek, főként a fiatalok esetében, amikor a kalandvágy, új tapasztalatok szerzésének igénye is szerepet játszik – szögezte le a képviselő.

Elmondta: a rendszerváltást követően a nehézipar összeomlott, több mint 3,5 millió munkahelyet számoltak fel – ez a szám nagyjából megegyezik a most külföldön dolgozó román állampolgárok számával, ami beszédes összehasonlítás. A gazdasági kilábalást a politikai körülmények szinte egy évtizeddel elnapolták. Közben a kivándorlás különösen súlyosan érintette a kisebbségi közösségeket, figyelmeztetett Vincze Loránt: az 1990-ben kivándorolt 97 ezer személy közül 60 ezren német nemzetiségűek voltak.

A magyarok kivándorlásához a fekete március következményei jelentősen hozzájárultak, mivel sokan úgy érezték, magyar identitásuk megéléséhez nem adottak a feltételek Romániában – és részben igazuk volt, hiszen még éveket kellett várni a nyelvhasználati jogokra, az oktatási reformra és a visszaszolgáltatások beindulására.

A helyzet 2000-ben kezdett változni, amikor Románia céljául tűzte ki az uniós és a NATO-csatlakozást. A csatlakozási tárgyalások a szükséges szabályozások bevezetését eredményezték, és fontos külföldi befektetők érkeztek az országba. Az uniós csatlakozás azonban új lehetőségeket jelentett a külföldi munkavállalásra is, a csatlakozás első évében kétszer annyian költöztek külföldre munkavállalás céljából, mint előző évben.

A külföldi munkavállalás, illetve a kitelepedés komoly kihívások elé állítja Romániát, hívta fel a figyelmet Vincze Loránt: a gazdaság nagyban támaszkodik a külföldről hazaküldött pénzre, amiatt, hogy a fiatal, képzett munkaerő vállal munkát külföldön, demográfiai problémák, munkaerőhiány jelentkeznek, a külföldön munkát vállaló szülők gyerekeit nagyszülők, rokonok nevelik, miközben az időskorúak ellátása az elvékonyodó hazai aktív munkavállalói rétegre nehezedik. Pozitív példaként említette Hargita és Kovászna megyét, ahol programokat dolgoztak ki a külföldön munkát vállalók hazacsalogatására.