Vége a populizmus előretörésének Európában? Székely István politológust kérdeztük


-A A+

Megtört a francia választási eredménnyel a populizmus előretörése, amely a brexittel és az amerikai elnökválasztással indult? Miért vesztették hitelüket a hagyományos pártok? Mi történik Franciaországban a második fordulóban? Ezekről kérdeztük Székely István politológust.

A francia választás első fordulójának többféle olvasata van, az egyik szerint véget ért ezzel a demagógnak vagy populistának nevezett hullám, egy másik szerint ezt a trendet erősíti a vasárnapi eredmény is. Ön hogyan értelmezi az eredményt?

Máshonnan indulnék ki, mert a populizmus említése köznapi értelemben már egyfajta minősítést, politikai palettán való elhelyezést is magában hordoz. Inkább onnan közelítem meg a kérdést, hogy a gazdasági válság felerősítette a középosztály bizalmának megrendülését, egy politikai berendezkedés stabilitását pedig mindig a középosztály stabilitása adja meg. Az elmúlt időszakban korszellemként is értelmezhető áramlatot tapasztalunk, amelynek az első intő jele Ausztria volt, ahol kevésen múlott, hogy ne az Osztrák Szabadságpárt Párt által indított Norbert Hofer nyerjen. Erre jött rá a brexit és Trump győzelme, amelynek kapcsán megfogalmazódott a kérdés, hogy beindít-e ez egy dominóeffektust.

Sok értelmezést olvastam én is, ezek azért eléggé ellentmondóak. Azt gondolom, hogy igaz az állítás, amely a politikai változások legfontosabb összetevőjeként a középosztály önbizalmának megrendülését tartja, és ebből vezeti le a tömegesen szavazatokat a fennálló rend ellen, de ez különböző országokban eltérően nyilvánul meg.

Az egyik francia sajátosság a pártrendszerben keresendő: Franciaország félelnöki rendszer, az államelnök-jelöltek ezért kormányzati programmal indulnak, amely parlamentáris hatalmat feltételez. Egy másik sajátosság, hogy erős a baloldali hagyomány, amelynek pártpolitikai kötődése is van. Míg a fennálló berendezkedést általában jobboldalról kérdőjelezték meg, például Ausztriában, vagy az USÁ-ban a Trump-féle mozgalom, addig Franciaországban a fennálló rend elleni szavazat vagy akár lázadás szinte megoszlott – ha összeadom Marine Le Pen és a szélsőbal programmal induló Jean-Luc Mélenchon szavazatait, akkor negyven százalék körüli eredményt kapok. Ez a centrum kiürülését jelenti, és éppen itt tudta újrafogalmazni magát Emmanuel Macron. Azért éppen ő, mert az elutasítás elsősorban azok iránt fogalmazódott meg, akik ezt a fennálló rendet az elmúlt évtizedekben létrehozták és menedzselték.

Szükségszerű volt a hagyományos pártok hitelének megkopása?

A gazdasági válság, a migráció, az integráció megoldatlan volta, a társadalmi különbségek radikális növekedése, a biztonságpolitikai kérdések, Kína nemzetközi munkaerőpiacra való belépése, India mozgolódása, az automatizálás, gépesítés, robottechnika térnyerése, illetve a globalizált világpiac problémái kialakítottak egy olyan „világot”, amely kevésbé élhető, mint tíz-húsz, akár harminc évvel ezelőtt. A fennálló helyzettel szemben fogalmazódik meg kritikai, illetve kiútkeresés, a választók büntetik azokat a pártokat, akiknek tulajdonítják a jelenlegi helyzetet. A tradicionális pártok kifáradása, taktikázása utat nyit olyan személyeknek vagy pártoknak, akik már erre az új helyzetre próbálják megfogalmazni saját alternatíváikat. Macron győzelme esetében jó adag félelemről is beszélhetünk a szélsőjobbal, szélsőballal szemben, illetve lehet, hogy Trump győzelme nemcsak követendő példát mutat Európában, hanem félelmet is eredményez.

A második fordulóra 65-35 százalék körüli eredményt prognosztizálnak, Macron javára. Mennyire megbízhatók ezek a mérések? Trump győzelmét követően már beszélgettünk arról, hogy a felmérések ellenére nem Hillary Clinton lett az új elnök.

Én hiszek a közvélemény-kutatásokban, és azt gondolom, hogy a francia választásokról végzett felmérések képezik a normát. Ezek a folyamatok előrejelezhetők, az pedig, hogy időnként becsúszik egy-egy baki, az benne van a pakliban.

A második fordulót illetően látszik, hogy Le Pen szavazóbázisa nagyon elkötelezett, de ugyanakkor zárt is, kevés tartalékkal. Amikor a politikát meggyőződésként, hitként, egy irányzathoz való tartozásként élnek meg, az erős kötődést jelent, Le Pen szavazótábora nagy arányban mozgósította is magát, de ez azt is jelenti, hogy a második fordulóra csekély a tartaléka. Láttuk azt is, hogy a szélsőbalon a demokratikus akaratnyilvánítás határait feszegető megmozdulások voltak, tüntetések, talán erőszakos cselekedetek is.

Azt gondolom, hogy megbízhatók a becslések. Az Egyesült Államokban az ottani választási rendszer sajátossága is kellett ahhoz, hogy Trump nyerjen, ilyen helyzet Franciaországban nincs. Egyébként az érdekes, hogy hamarosan parlamenti választásokra is sor kerül Franciaországban, és kérdés, hogy a Macron mögött álló új párt milyen eredményt ér el.

Címlapi illusztrációnk forrása: telegraph.co.uk








EZT OLVASTA MÁR?

X