Csinszka nem csak az Ady Endréhez, Babits Mihályhoz vagy Márffy Ödönhöz fűződő viszonyának legendás történetét hagyta az utókorra, hanem irodalmi értékű levelek százait, memoárt és verseket is. Művészi ambíciói nem merültek ki az irodalomban: festett, rajzolt, fényképezett, ruhákat is tervezett. Vágyott az elismerésre, közre is adta írásait, bár sosem nevezte magát írónőnek. Összegyűjtött versei 2017-ben Mert a Csodának nincsen párja címmel jelentek meg. A kötet szerkesztőjét, Zeke Zsuzsanna irodalomtörténészt, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársát kérdeztük Csinszka alkotói egyéniségéről, Ady-hatásról, és a levélírás századfordulós jelentőségéről.

Boncza Berta már Ady előtt is olyan ifjakkal levelezett, akikből később író lett, például Tabéry Gézával vagy Lám Bélával. Mennyire készült Boncza Berta tudatosan a művészi pályára?

Boncza Berta diákévei alatt is érdeklődött a művészetek iránt. Nem az Adyval való találkozás késztette versírásra, már korábban is írt verseket, számos verse a megismerkedésüket megelőző évekre van datálva. Levelezett költőkkel és olvasta a Nyugatot, ismerte a kortárs magyar szerzők munkáit, a leánynevelő intézetekben francia és német irodalmat olvasott, színdarabok iránt érdeklődött, ebből kifolyólag színészekért is rajongott. A  művészi életről szőtt álmai az intézet falain belül is jelen voltak, ahol nem tudott kibontakozni. Írói ambíciói voltak, költői tehetséggel volt megáldva. Vágyott egy szabadabb, boldogabb életre, ahol minden kötöttség nélkül önmaga lehet, kibontakoztathatja kreativitását. Eleinte hangsúlyozta saját művész voltát, Lám Bélával való megismerkedésekor tele volt megrendíthetetlennek tűnő tervekkel, ahogy olvasható Lám A körön kívül… című önéletrajzi regényében. „Néha szerettünk arról beszélni, hogy majd valahol Párizsban a Montmartre-on fogunk lakni, írók és művészek lesznek a barátaink, én zongorázni fogok, ő írni és festeni […] Úgy beszéltük, hogy idővel mikor majd Pesten lakunk vagy valamely kertes házban Budán, de lehet, hogy Párizsban is, közvetlen baráti körünkhöz fog tartozni Ady”.

Később, 1931-ben közzétesz egy kötetnyi költeményt Csinszka versei címmel. A Jaffa kiadónál nemrég megjelent gyűjtemény ehhez képest huszonhéttel több, összesen ötvenhét verset tartalmaz. Hol maradtak fenn ezek a versek?

Az 1931-es Csinszka-kötet egy szűk válogatás volt, de tudni lehetett, hogy ennél sokkal több verset írt. Csinszka levelezését kutatva – jelenleg hatszáznál több Csinszka-levél ismeretében – számos versszövegre bukkantam. Barátainak gyakran küldött egy-egy verset leveleiben, de vannak olyan levelei is, amelyeket nyilván nem tekintett verseknek, de rímbe szedve írt meg. A memoárjaiban, és ismerősei emlékkönyveiben is maradtak fenn költeményei. Ezen kívül vannak versekből összeállított füzetei is, amelyek eddig közgyűjteményben publikálatlanul lapultak. Továbbá a korabeli sajtóban is megjelentek versei, melyek nem kerültek be a kötetébe, amelyet Rónai Mihály András segített neki sajtó alá rendezni.

Hogyan helyezhetőek el a versek a huszadik század magyar irodalmában? Mennyire érezhető rajtuk Ady hatása?

Csinszka egyes kortársai szerint adysan írt, mások szerint nem érezhető rajta Ady költészetének hatása. Jelen verseskötet kiadásának sem az volt a célja, hogy bebizonyítsam, hogy Csinszka mennyire jó verseket írt, egyszerűen csak szerettem volna bemutatni a fennmaradt szövegekkel, hogy a századfordulón művészi ambíciókkal küzdő fiatal nőt, akinek lehetősége volt a művészek közelében élni, talán pont ez a közelség bénította meg, akadályozta meg az esetleges kiteljesedésben.

Az Adyval való megismerkedés előtti versszövegei, a leánynevelő intézetben felnövekvő diáklány versei körvonalazatlan szerelmi ábrándokat írnak le, meglepően őszintén feltárja Csinszka érzelmeit, magára hagyottsága miatt érzett elkeseredettsége rajzolódik ki bennük. A jó formaérzékkel  megírt, a korai modernség formanyelvéből építkező, már Ady költészetének hatásáról is tanúskodó versek egy művészi, költői és festői ambíciókkal rendelkező fiatal lány munkái. 

Boncza Berta költői képességeit próbálgatja, ebben az időszakban keresi fel leveleivel Ady Endrét, a modern költészet vezéralakját. Fennmaradt versei azt mutatják, hogy költőileg a legtermékenyebb az 1913-as év volt Berta számára, versei többsége Adyról, az Adyhoz való viszonyáról szólt, és meglehetősen erős Ady-hatás alatt született. 1915-től az ifjú feleség részese lett a költő mindennapjainak, figyelemmel követhette költői munkásságát és ez a tapasztalat, az életük rendezésének, adminisztrálásának gondja megbénította költői invencióját. Ennek látványos következménye, hogy az 1915 és 1919 közötti időszakból a gyűjtemény egyetlen verset sem tartalmaz.

Ady halála után a költői önkifjezés igénye továbbra is jelen volt benne, miközben erősen feszélyezte, hogy a kor legnagyobb költőjének özvegye. 1919-től 1934-ig egy újabb korszak állt fenn életében, vállalta Ady szellemi örökségét, de mégis el tudott szakadni az Ady-modortól. A szóban forgó versekben helyet kap játékos, csúfolódó, csipkelődő humora, a világra való örömteli nyitottsága. Mindehhez megtalálta a megfelelő költői nyelvi formákat is. A szövegeket illusztrálta, karikaturisztikus, önironikus jelenetekkel tarkította a sorait.

Már első Adyhoz írt levelében elküldi saját verseit. Levelezésükben, kapcsolatukban mennyire téma a vers, mennyire bátorította őt Ady versírásra?

Boncza Berta 1911-ben kezdeményezett levelezést Ady Endrével, akinek rögtön verspróbálkozását küldte a költő „szíves bírálása” végett. Ady válaszlevelével reményt adott Bertának. Egy izgalmasabb, szabadabb élet képe rajzolódott az intézet szigorát kijátszani próbáló, önmagát megvalósítani vágyó leány előtt, miközben óva intették a költészetben való karrierépítéstől. „A versei közül az első nekem nagyon kedves szenzáció volt: Maga ma még többet nem érezhet. És jobb lesz, ha nem kultiválja tulságosan az érzéseit, mert a nagyszerű versekért gyalázatosan sikertelen élettel fizetünk.” – olvasható Ady 1911 decemberében írt levelében.Berta a továbbiakban többször is mellékelt egy-egy verset leveléhez és türelmetlenül várta a bírálatot. Ady olykor „lázas, forró, formátlan, de becsületes panaszok”-nak nevezte a fiatal lány verseit, melyek „egy-egy kis affektáltsággal vannak mazsolázva.” Máskor azt állította, hogy Berta versei szebbek, mint saját versei. A versírás mellett a költő Berta levélíró stílusát is megdicsérte, poétának tartotta őt a levelei alapján. „Még az Énekek éneké-nek hangján szeretnék írni arról, milyen meghatottá tesznek engem nemes idegjátékaidnak rakétái. Megint – megint elolvasom a legújabb leveleidet: micsoda finom, szent, gyermekes haragok, érdeklődések, harsogó és mégis kedves dühösködések, könnyek és vonzalmak. Poéta vagy, jobb, több és szeretnivalóbb minden poétánál, és skálád gazdagabb valahányuknál. Óh, maradj meg ezer pokol ellen is nekem, aki a benned teremtett remeket legjobban értem és imádom.” (1914. július 6.) Ady bátorítása motiválta a lányt a versírásban.

Érdekes, hogy 1931-es verseskötetének címében is a Csinszka nevet használja, mintha továbbra sem különítené el magát az Ady múzsája szereptől. Hogyan építette saját írói-költői imázsát Boncza Berta?

Ady Endre özvegye nem válik meg a költő halála után a Csinszka névtől, továbbra is használja, sőt Márffy Ödön feleségeként is megmarad ez a megszólítása. Márffy Ödönnéként, de Márffy Csinszkaként is ír alá leveleket. A verseskötetét számos barátjának dedikálva küldte el. Csinszka számára a versnek, prózának, akárcsak a levélnek, az irodalmi igénnyel megformált – papírra vetett – szónak is értéke volt. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy úgy vélte, levelei inspirálhatják a címzettet, vagy például jeles alkalmakkor ajándéktárgy helyett verssel, prózával lepte meg ismerőseit, akár egész füzetet, noteszt teleírt letisztázott verseivel, hanem abban is, hogy fontos volt számára a versei után kapott kritika, bírálat. Kérte, várta a visszajelzéseket.

A versei megjelenése ellenére mégsem volt bátorsága írónőnek nevezni önmagát. Kötete megjelenése után keletkezett levelei erősen tükrözik a továbbiakban a versírástól való elhatárolódását, számtalanszor elutasította önmaga írónőként való megnevezését. Nehéz megkülönböztetni, hogy mi ebben a póz, és mi a valóság. A folyamatos tagadással, elutasítással felhívta önmagára a környezete figyelmét, de vélhetően saját állítása megcáfolását kívánta hallani. Érzéseit leplezve védekezett az esetleges vádakkal szemben, előre tisztára mosva magát az „Adyt utánzó” megbélyegzésektől.Művészi, írói hajlamait a későbbiekben is legfőképpen levelezésében élte ki.

Lám Béla, Boncza Berta első jegyese írja A körön kívül… című önéletrajzi regényében, hogy mennyire fontosak voltak számára Berta levelei. Miért voltak ezek különlegesek?

Boncza Berta és Lám Béla 1913 júniusától kezdtek rendszeresen Csucsán találkozni. A találkozások közötti űrt levelezéssel töltötték ki. Berta leveleinek irodalmiasságára Lám Béla is utalást tett a regényében, mikor részletezte, hogy a találkozásaik után a lány lila borítékban expressz–ajánlva küldött, piros pecséttel lezárt levelei elemezve, részletezve, irodalmi feldolgozásban jelenítették meg mindazt, amit együttlétük alatt szóban mondtak el egymásnak. Ezekben a levelekben ünnepi jelentést kaptak az egyébként hétköznapi történések. Lám Béla is kereste érzéseinek irodalmi kifejezését, titkolt művészi hajlama megértésre talált, érték volt a lány szemében. Ez nagy öröm és erős kapocs volt kettejük között.

Boncza Berta diákéveit 1904–1912-ig leánynevelő intézetekben töltötte. Milyen helyet foglalt el akkoriban a lányok oktatásában a levélírás?

Berta kezdetben a budapesti Erzsébet Nőiskola növendéke volt, majd édesapja Svájcba küldte Mme Béraneck internátusába. Az Erzsébet Nőiskolában vasárnap délutánonként 14-től 17 óráig volt a levélírás ideje, a növendékeknek kötelező volt magyar, német és francia nyelven leveleket írni, még akkor is, ha a levelet nem küldték el a címzetteknek. Igyekezniük kellett lehetőleg tartalmas, ügyesen szerkesztett szövegeket papírra vetni, a levélstílus, a levélírás külső szabályait a lehető legjobban elsajátítani. A leveleket egy külön füzetben kellett megfogalmazniuk és csak miután a tanítónő átolvasta, tisztázhatták le. Ha valami oknál fogva a növendék nem tudott levelet írni, pótolnia kellett. A szigorú kontroll lehetővé tette, hogy a családtagok hetente kapjanak hírt lányaikról, bár csak „cenzúrázott” megfogalmazásban. Berta valószínűleg rengeteg levelet küldött a családjának diáklány korában, de sajnos ezek a levelek nem kerültek közgyűjteménybe.

Kaffka Margit, aki szintén az Erzsébet Nőiskola egykori növendéke volt, Levelek a zárdából című novellájában kifejti a levélküldés nehézségeit, miközben leírja, hogy a diáklányok hogyan próbálták meg kicsempészni a zárda falain kívülre küldeményeiket. Őszinte érzésekről és problémákról nehezebb volt hírt adni. A diákok mégis megoldották, ahogy Berta is megoldotta,  amikor Svájcban tanult. Szigorú fegyelem volt az intézetben, oda kellett figyelni a levelezésre, esetenként meg kellett téveszteni a nevelőnőt. Berta leírta Tabéry Gézának, hogy miként küldje a leveleit. Megcímzett borítékot küldött a lány, amiben érkezhetett Tabéry levele, előírta azt is, hogy milyen vastag legyen a levél és miről mennyit írjon neki a fiú, valamint mikorra érkezzen meg a küldemény.

Miről levelezett Csinszka ilyen szigorú körülmények között?

Bertának nagyon sokat jelentett a levelezés. A családdal, barátokkal a távolság miatt többnyire levélben tartotta a kapcsolatot, a mindennapi eseményekről írásban adott hírt. Az udvarlókban is – a találkozások lehetőségének hiányában –  a leveleken keresztül lehetett jó, illetve rosszabb benyomást kelteni.

Boncza Berta Adyval is sokáig csak levelezett, 1911 telén küldte el első levelét a költőnek és 1914 nyarán került sor az első találkozásukra. Az évek alatt Berta leveleivel fenntartotta a költő figyelmét, aki számos rajongói levelet kapott fiatal lányoktól, férjes és elvált asszonyoktól. Berta megnyerő levélírói stílusára már barátnője, Zöllner Duci is felfigyelt. Arra kérte a lányt, hogy próbáljon meg novellákat, tárcákat írni, ahelyett, hogy arra érdemtelen személyeknek feltárja a lelkét.

A levél egyszerre volt önvallomás, a levélíró belső lelki világának megrajzolása, hangulatától függően egy pozitív vagy negatív önkép felvázolása, ami lehetővé tette, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki a címzettel. Adyhoz hasonlóan Berta is küldött fotót a leveleiben, de gyakran előfordult az is, hogy jól sikerült fotó híján inkább hosszasan jellemezte önmagát, külső és belső tulajdonságai kifejtésével.

Hogyan jelenik meg Boncza Berta írásaiban Kolozsvár, ahol gyermekként lakott, illetve Csucsa?

Boncza Berta hosszasan ír memoárjaiban gyerekkoráról. Kolozsvári élete utolsó éveiről már vannak emlékei, melyek főként a nagymamával való kapcsolatát mutatják be. Többnyire egy-egy apró történés maradt meg az emlékezetében, de bizonyos illatok, mozdulatok, ételek is eszébe juttatták a kolozsvári éveket.

1898 őszén, öt éves korában végleg Csucsára költöztek. Gyerekpajtásai nem voltak, felnőttekkel volt körülvéve. Kitalált magának játékokat, melyeknek a csucsai kert volt a díszlete. Állítása szerint a csucsai kertnél szebbel soha, sehol nem találkozott. Memoárjában sziklákra tervezett, erdőből kitépett álomnak nevezi a csucsai kertet. Csinszka verseit olvasva érezhetjük azt az örök nosztalgiát, amit az otthagyott fák és virágok iránt érzett. A felkutatott Csinszka-versek között címe csak kevés versnek akad, többnyire csak a keletkezés dátumával és annak helyszínével vannak megjelölve. A keletkezés helyszíne számos alkalommal Csucsa. A kert utáni vágyakozás egyik 1919-ben, Pesten keletkezett versében is megjelenik, mely a Csucsai kert címet viseli.

A csucsai környezet Csinszka és Ady levelezésében is felbukkan. Csucsán találkoztak először, majd a házasságuk után is Csucsán éltek Boncza Miklós haláláig, mígnem Csinszka az édesapjától megörökölt pesti lakásban otthont rendezett be kettejük számára.

Csinszka a vizuális alkotással is próbálkozott, berendezte a budapesti, Veres Pálné utcai lakást, rajzolt, sőt fényképezett is. Mi maradt fenn ezekből a próbálkozásaiból?

Igen, Berta az írás és a költészet mellett a képzőművészet és a fotográfia iránt is érdeklődött. A svájci intézetben növendéktársairól készített rajzokat, majd 1913-ban azt tervezte, hogy Münchenbe utazik rajztudását fejleszteni, színházi kosztümöket rajzolt, saját magának is olykor ruhákat tervezett. 1914-ben számos utalást találni levelezésében arra, hogy fotókat készít és hív elő.

Rajzaiból néhányat a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz. Fotóiból egy-egy megmaradt felvétel a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található. De leginkább levelezése rejt ilyen értelemben kincseket, hiszen számos levelét színesítik rajzai, érzései megnyilvánultak figurális alakjaiban, események illusztrálásával szemléltette mondanivalóját.

A Veres Pálné utcai lakás berendezése részben megmaradt az örökösöknél, rekonstruálható volt a lakás a korabeli felvételek, kortársak és a cselédlány visszaemlékezései alapján, de Csinszka részletes leírásai, lakberendezési tervei segítettek igazán, hiszen leveleiben olvashatunk a tervezett és megvalósult Veres Pálné utcai környezetről. Jelenleg Ady és Csinszka egykori otthonában 1977 óta Ady Emlékmúzeum működik.