A közelmúltban bemutatott tévésorozatokból többről is jelent meg írás a Maszolon, ezekből raktuk össze az alábbi ajánlót a járvány miatt otthon töltött estékre. 

The Little Drummer Girl (BBC-AMC)

Az eredeti művet írta: John Le Carré. Forgatókönyv: Michael Lesslie, Claire Wilson. Rendezte: Park Chan-wook.

„Rég tudjuk, hogy a hidegháború legjobb kémtörténetírója John Le Carré, és a leginkább szemrevaló kémfilm-adaptációk is az ő regényeiből születnek. Ha pedig kémekről van szó, rögvest az is egyértelmű, bár nem mindig tudatosítjuk – viszont Le Carrénál ez messze fontosabb minden szövegbravúrnál vagy akciósított fordulatnál –, hogy a kémek szerepet játszanak, életük egy állandó színészi feladat, aminek hitelességén, sikerén vagy kudarcán ál vagy bukik rendszerint a küldetésük. A kis doboslányban (The Little Drummer Girl, regény, 1983) ez a szempont maximális értelmezési keretet kap annyiban, amennyiben a történet főhőse valóban egy színész, akit a Moszad terrorelhárító különítménye egy egészen különleges és veszélyes feladattal bíz meg.” Bővebben itt.

Watchmen (HBO)

Alkotó: Damon Lindelof. Írták: Dave Gibbons, Cord Jefferson, Jeff Jensen, Claire Kiechel, Damon Lindelof, Alan Moore, Stacy Osei-Kuffour, stb. Rendezték: Nicole Kassell, Stephen Williams, Steph Green, Andrij Parekh, David Semel, Frederick E.O. Toye.

„Vizuálisan parádés, és kíván némi agytornát az HBO sorozata, amely a hidegháborús mítoszkör kései gyermekeként született Watchmen képregényt aktualizálja. A 9 részes Watchmen-sorozat kimondottan is a képregény cselekményének továbbvitele, ám a párhuzamos történelmek mintájára egy másik alapról induló másik történet, egy leszakadó folytatás, mely egyszerre nyit teljesen új mellékvágányt, és egyszerre őriz meg, és visz tovább valamit az eredetiből, illetve konkrétan le is zár a régiből cselekményszálakat. Az új folyamatot teremtő régi konfliktus egy manapság égetőbb amerikai problémára lett aktualizálva, mégpedig a rasszizmusra, és hozzá a szereplők új generációját alkották meg a régi figurákból. Immár nem hidegháború van, hanem faji háború, illetve nem is van, hanem volt, sokáig volt, de hát van is, hiába reméljük, hogy nincs.” Bővebben itt.

The Haunting of Hill House (Netflix)

A regényt írta: Shirley Jackson. Adaptáció és forgatókönyv: Mike Flanagan, Meredith Averill, Jef Howard stb. Rendezte: Mike Flanagan, Ciarán Foy

„A regényből két korábbi adaptáció született, 1963-ban és 1999-ben, mindkettő The Haunting címmel, szín- és rádiójátékot is írtak belőle, ám egyik feldolgozás sem bizonyult oly átütő sikerűnek, mint a Mike Flanagan rendezte 2018-as változat. Flanagan maga találta ki, írta és rendezte (némi segítséggel) a regény alaphelyzetétől messze eltérő szituációt, amely a Crain családot követi amint a címben szereplő házba beköltöznek, és onnan rövidesen észvesztve menekülnek. Hiába távoznak, és kezdenek új életet, a ház nem ereszti Crainéket, évek múltán az öt felnőtt gyerek és az apa életét még egyszer, irtózatos erővel magához ragadja.” Bővebben itt.

The Witcher / Vaják (Netflix)

Alkotó: Lauren Schmidt Hissrich. A regényt írta: Andrzej Sapkowski. Forgatókönyvíró: Lauren Schmidt Hissrich, Haily Hall, Declan De Barra, Beau DeMayo, Jenny Klein, Sneha Koorse, Mike Ostrowski. Rendezte: Alik Sakharov, Charlotte Brändström, Alex Garcia Lopez, Marc Jobst, Edward Bazalgette, Sarah O'Gorman, Geeta Patel, Stephen Surjik.

„Amikor 2017-ben a Netflix bejelentette, hogy sorozat készül Vajákból, egyszerre kaphattak a szívükhöz azok, akik Andrzej Sapkowski regényének vagy az abból készült játéknak a rajongói, és titokban azok is, akik már akkor a poszt-Trónok harca korszakra készültek. (...) Azt már az első rész megmutatta, hogy komolyan kidolgozott háttértörténettel rendelkező sztoriba csöppenünk, csupa olyan elemmel, amelyről már eddig is bebizonyosodott, hogy zabálják a nézők: van benne vér és cirkusz, középkori fantasy szövevényes politikai csatározásokkal. Bár a Trónok harca-párhuzam elkerülhetetlen, és egyben már borzasztóan elnyűtt, a Gyűrűk ura-sorozat is gyakran eszébe juthat az avatatlan szemeknek, fedetlenebb keblekkel és sokkal kevesebb indokolatlan sassal.” Bővebben itt.

Succession (HBO)

Alkotó: Jesse Armstrong. Írta: Jesse Armstrong, Lucy Prebble, Jonathan Glatzer, stb. Rendezte: Mark Mylod, Andrij Parekh, Robert Pulcini, Shari Springer Berman, Matt Shakman, Becky Martin, Kevin Bray.

„A perverzen kőgazdag Roy család bűnös üzleti tündöklése, ám az emberi kapcsolatok terén percenként kattanó csúfos bukása shakespeare-i királydráma, melyben az utódlás kapcsán többször is utalnak az oedipuszi mondára, ám a monda itt Logan Roy cégtulajdonos vonatkozásában korporatív értelmet kap.” Bővebben itt.

Chernobyl (HBO)

Alkotó: Craig Mazin. Írta: Craig Mazin. Rendezte: Johan Renck

„1986. április 26-án az ukrajnai Pripjaty városka határában leolvadt a csernobili atomerőmű négyes reaktora és robbanások sorozatát indította el, aminek következtében nagytömegű radioaktív részecske került a légtérbe, és mind az emberek százezreire, mind a természetre katasztrofális, máig érvényes pusztító hatással járt. A Craig Mazin alkotta ötrészes sorozat magát a balesetet, és főként annak közvetlen hatását dolgozza fel, de leginkább a szovjet rendszert működtető, politikai reflex szintjére emelt hazugság természetrajzát nyújtja, benne az emberi gyarlóság minden színezetével.” Bővebben itt.

Years and Years (BBC és HBO)

Alkotó: Russell T Davies. Írta: Russell T Davies. Rendezte: Simon Cellan Jones, Lisa Mulcahy.

„Milyen lehetséges jövőnk látszik, ha minden ugyanígy megy előre? – teszi fel a kérdést hat egyórás epizódban Russell T Davies, a Years and Years ötletgazdája, és fokozatosan választ is próbál rá adni egy brit család képzelt, 2019-ben induló és 2034-ben lezáruló „történetén” keresztül. Ha olyan típusú illúziókkal élünk, hogy a magas politika és a környezetpusztítás nem szivároghat le a hétköznapokba, ez a sorozat minden ilyen téveszménknek hatalmas pofonokat oszt ki.” Bővebben itt.

Fleabag (BBC)

Alkotó: Phoebe Waller-Bridge. Írta: Phoebe Waller-Bridge. Rendezte: Tim Kirkby, Harry Bradbeer.

„A fleabag jelentése: kellemetlen alak, vadbarom. Esetünkben egy fiatal londoni nő, akit Phoebe Waller-Bridge alakít, ő a karakter és a színmű megalkotója 2013-ban, melyből utólag kétszer tizenkét részes sorozat készült, félórás epizódokkal. Fleabaget hiperaktív libidója önsorsrontó helyzetekbe keveri, állandó új hódítások után nyargal, és mindezt akkor sem képes abbahagyni, mikor legjobb barátnőjét öngyilkosságba taszítja az első évad utólag rekonstruált prológusában. Ettől gyakorlatilag összeomlik, kiskanállal szedegeti össze magát, és minduntalan kiszól a nézőhöz, ledönti a negyedik falat, nekünk fejtegeti és indokolja tetteit és kapcsolatainak tekervényes természetét, egyszóval a tévéüvegen túl keres és talál bennünk cinkost magának.” Bővebben itt.

Unbelievable (Netflix)

Alkotók: Susannah Grant, Ayelet Waldman, Michael Chabon. A minisorozat Ken Armstrong és T. Christian Miller cikkei alapján készült. Írta: Susannah Grant, Michael Chabon, Becky Mode, Ayelet Waldman, Jennifer Schuur. Rendezte: Lisa Cholodenko, Michael Dinner, Susannah Grant.

„A filmtörténetben hiánycikk a valóban értékelhető női krimi (a tucatmód szaporodó CSI-okat nem számítom filmnek) nőnyomozókkal, akik specifikusan nők ellen elkövetett bűntetteket igyekeznek felgöngyölíteni. A Netflix ezt az űrt tömi be az Unbelievable-lel, és hogy végképp megpiszkáljam a férfias bűnfilmeken túl mást még elviekben sem elképzelő potenciális nézők fantáziáját, olyan krimivel teszi ezt, amelynél jobb 2019-ben nem készült.” Bővebben itt.

The Loudest Voice (Showtime)

Alkotók: Tom McCarthy, Alex Metcalf. Gabriel Sherman könyvéből írták: Tom McCarthy, Alex Metcalf, Laura Eason, Jennifer Stahl, John Harrington Bland. Rendezte: Kari Skogland, Jeremy Podeswa, Scott Z. Burns, Stephen Frears.

Roger Ailes, az amerikai Fox News megalkotója a valamelyest objektív hírszerkesztés helyett borzasztó egyszerű, de brutálisan züllesztő gyakorlatot vezetett be: bombasztikus álhíreket és hazug narratívát sugárzott napi 24 órán keresztül, amivel meghatározó szerepet játszott Trump elnökké válásában. Ha csak erről szólna a The Loudest Voice, akkor is elég lenne politikai tartalomból, de nem, ennél sokkal több kapcsolódik a médiacsászárhoz, ugyanis emberünk az egyik legártalmasabb nemi ragadozója a MeToo jelenség nyomán egyre népesebb bűnözői csoportképnek. Bővebben itt.