A Figura Stúdió Színház megrendelésére írta Székely Csaba A Homokszörny című drámáját, ennek ősbemutatójával kezdi a 2015-2016-os évadot a gyergyószentmiklósi társulat. Czegő Csongor igazgatót a nagyon gazdagnak ígérkező – Kollokviummal és dance.movement.theater fesztivállal is tarkított – új évadról, terveiről és a színház lehetőségeiről kérdeztük.

Székely Csaba darabjának ősbemutatójával kezditek az évadot. Honnan származik az ötlet, hogy darabot rendeljetek Erdély (jelenleg) legmenőbb drámaírójától?

Tulajdonképpen most, ahogy a kérdésedet hallom, érzem ennek a felvetésnek a súlyát. Olyan félelmet, amit egy befutott drámaíróval szemben érezni lehet (kik vagyunk mi egy befutott szerzőhöz képest? mit merhet kérni az ember?) nem éreztem. Volt egy elgondolásom egy előadástervről – szerző és rendező találkozásáról – ami szép álomnak tűnt, és mindenáron ki szerettem volna próbálni. Szerencsémnek tartom, hogy ez az ötlet akkoriban mindkettőjük számára izgalmas volt, és úgy tűnt, hogy a Figura társulata is megfelelő közege tud lenni egy ilyen találkozásnak.

Persze, az azóta eltelt időben az eredeti elgondolás rengeteg aspektusa módosult: egyeztetési problémák és pályázati források hiánya miatt két évadon át toltuk magunk előtt a projektet, sőt, az eredeti elgondoláson is módosítanunk kellett. Így alakult, hogy befutott román rendező helyett fiatal (de színházi gondolkodásmódját tekintve bátor) alkotóra bíztuk a szöveget. (A készülő produkcióról itt írtunk - szerk. megj.)

Volt valami kérés, irányelv a szerző felé a megírandó darabról vagy teljesen rábíztátok, hogy miről írjon? Esetleg van színész, “akire" ráírta egyik-másik szerepet?

Nem volt ilyen. Ha van valami, amitől óvakodnék, az az, hogy konkrét helyzetre, emberre, történetre rendeljek darabot. Valahogy tiszteletteljesebb - az alkotó felé legalábbis mindenképpen -, ha felkérésről beszélünk. Egy felkérés volt ez tehát, mellette pedig egy kíváncsiság: milyennek látja drámaíróként Székely Csaba azt a közösséget, ami a Figura társulata? Mi lesz az a téma, amiből, erre a közegre szabottan egy drámaszöveg létre tudhat jönni?

Ami nyilván adott volt, az a társulat összetétele: 9-10 ember, aki a harminchoz inkább a húsz felől van közel, s egy olyan színházi szemlélet az ő ittlétükban, ami lehetővé teszi azt, hogy szokatlan helyzetekkel, formabontó színpadi megfogalmazásokkal is kísérletezni lehessen. Erre a félénk felkérésre, s a hozzá fűzött kíváncsiságra válaszul érkezett meg A Homokszörny című szöveg.

Hogy áll össze a 15-16-os évadterv? Mik voltak a szempontok?

Szép lenne gyöngyként egyetlen vezérfonalra felfűzni azokat a produkciókat, amiket bemutatunk. Ilyen koncepciót azonban nem készítettem elő – ha valami alakult, az az évad műsorát illető ötletelés során jött létre. Nyilván adott a feladat: a Figurát innovatív, újdonságra nyitott, fiatal alkotókat helyzetbe hozó társulatként kell megőriznünk. Ez a kiindulási pont, s ebben a kontextusban kell elgondolnunk azt, hogy milyen műsorkínálattal állunk a város közönsége elé, hogyan szólítunk meg diákot, felnőttet, ahogy azt is, hogy milyen művészi feladatokkal kell találkozniuk színészeinknek, milyen kihívások mentén tudnak továbblépni saját művészetük útján.

Nagyon fontos momentumnak érzem – elsősorban saját helyzetünkben – Székely Csaba darabját, amivel évadunkat indítjuk. Egy tágabb kontextusban legalább ilyen fontos Bocsárdi László rendező-osztályának megjelenése is a hazai színházművészetben. Türelmetlenül vártam, legalább három éve, azt a pillanatot, amikor az általa a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen indított osztály első „éles bevetésére” indul. Azt éreztem, hogy ennél a történésnél a Figurának – színházi műhelyként, friss dolgok keresőjeként - mindenképpen ott kell lennie. Bocsárdi tanítványai közül ketten rendeznek idén a Figuránál: Székely Csaba A Homokszörny című darabját Nagy Botond rendezésében mutatjuk be, ősszel pedig Sardar Tagirovsky dolgozik a társulattal egy előadáson, aminek kiindulópontja Matei Vișniec Csehov Sirály-át továbbgondoló darabja (Nyina - avagy a kitömött sirályok törékenységéről).

Ugyanilyen fontosak tartom azonban azt is, hogy több olyan találkozás is létrejött az elmúlt évadokban – rendezőkkel, színházi alkotókkal – amit érdemes folytatnunk: izgalommal várom Barabás Olga új előadástervét, amin tavasszal dolgozik majd a társulat, s örömmel szövök új előadásterveket Albu Istvánnal és Barabás Árpáddal is. Előbbi két új bemutatóval lesz jelen az idei évadban, Barabás Árpáddal pedig 2016 őszére gondolkozunk újabb közös projektben.

Így alakult, hogy az idei évadban tervezett hat bemutatónk közül négy szöveg számít ősbemutatónak. Székely Csaba Homokszörnye mellett Matei Vișniec darabja és Barabás Olga előadása is teljesen eredeti, eddig be nem mutatott szöveg alapján készül, de ide kell sorolnom gyerekelőadásunk tervét is, amihez Moșu Norbert-László tollából várunk szöveget.

Idén megint Kollokvium-év van…

... jövőre, nyár elején pedig újra dance.movement.theater fesztivál kellene hogy legyen. A kettő között pedig egy évad megannyi ismeretlennel. Bárcsak jó végre tudnánk vinni mindent, amit megálmodtunk. A jelen pillanathoz legközelebb persze a Kollokvium tizenegyedik kiadása van. Két bemutatónkat - szeptember 15 és 22 - követően szeptember 24-én kezdődik majd el a fesztivál. Olyan fesztivál-műsort akartunk összerakni, ami képes meghaladni saját hagyományait – ezek közül elsőként azt, hogy Románia nem-román színházainak gyűjteménye legyen.

Érdekes helyzet – a műsor létrehozását egyszerre könnyítő és nehezítő körülmény – hogy számos olyan előadás jött létre az elmúlt évek során itthon, ami az identitás kérdését, konkrét és metaforikus sorompók különböző oldalán álló csoportok kapcsolatait járja körül. Örülök, hogy támogatóink - Románia Kormányának Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala, a Művelődési Minisztérium és a Communitas Alapítvány - felismerték a fesztiválban rejlő lehetőségeket, s lehetővé tették, hogy ezt a rendezvényt elképzeléseinkhez hűen valósíthassuk meg. Támogatóink közt külön szót érdemel Hargita Megye Tanácsa és a Megyei Kulturális Központ partneri részvétele. Nagyon örültem, hogy ebben a rendezvényben, ami lassan negyven éve képviseli a romániai kisebbségi kultúrák ügyét, partnerként számíthatunk önkormányzatainkra is.

Történtek változások a társulatban? Milyen anyagi/szellemi hangulatban fogtok neki az új évadnak?

Körülményeink jobbára változatlanok: egy kisváros kis színháza vagyunk, terveink megvalósításához kevés erőforrás áll rendelkezésünkre. Ami azonban fontos (és a színház elmúlt évtizedének egyik lényeges fordulata ez): a helyi önkormányzat végre nem teherként, hanem lehetőségként tekint arra, hogy a városban állandó színház működik. Háttérbe tudtak így szorulni azok a demagóg szólamok, amelyek a színház létjogosultságát a járdaépítés (nyilván valós) szükségességével vagy más, mondvacsinált problémával próbálták szembeállítani. Nyilván, a város kicsinységéből adódóan anyagi helyzetünk továbbra sem fényes. Fontos azonban az a konstruktív párbeszéd, ami a színház működését illetően létre tudott jönni. Persze, a színház is folyamatosan dolgozik azon, hogy műsorkínálata minél színesebb legyen – akár úgy, hogy saját műsorába fogad vendég-előadásokat, akár azáltal, hogy termet biztosít más társulatok fellépéseihez.

A társulat összetétele jobbára változatlan. Egy színészünk szerződött el (Szabó Eduárd a nagyváradi Szigligeti Színháznál kezdi új évadát), meglévő színészeinkkel, vendégművészekkel kiegészülve vágunk neki az évadnak.