Fontos lenne, hogy az erdélyi zenekarok jobban megismerjék egymást és a klubok közötti kommunikáció is sokat könnyítene a zenészek életén, mondják az Ego Sum együttes tagjai. Páll Áron (fővokál, ritmusgitár), Kerekes Ákos (vokál, szólógitár) és Köntzey Olivér (dobok, ütőhangszerek) egy hangulatos beszélgetésen a zenekar nevének történetét is elmesélték.

Először koncerteztetek Kolozsváron. Hogyan fogadott titeket a közönség és ti hogy éreztétek magatokat?

Páll Áron: Mindig van egy drukk az emberben, ha idegen helyre megy, ahol még nem volt, ahol nem ismeri a közönséget. Ugyanakkor talán ez volt az egyik legjobb koncertünk, a mi hangulatunkat és a közönség hangulatát nézve.

Kerekes Ákos: Nagyon reszponzív volt a közönség, annak örültünk.

Áron: Ugyanezt elmondom magyarul: reagáltak a dolgokra rendesen (nevet). Csütörtök este is volt egy koncert Csíkszeredában, az ülősebb, figyelősebb volt, Kolozsváron pedig bulisabb. Mindkettő nagyon jó volt.

A koncert kerete a 2015-ös Legszebb Erdélyi Magyar Dal verseny volt. Szerintetek fontos kihasználni ezeket a lehetőségeket, illetve van-e más hasonló kezdeményezés, amelyre beneveztetek az évek folyamán?

Ákos: Tavaly neveztünk be először, idén másodszor.

Köntzey Olivér: Talán még a pár évvel ezelőtti Sepsiszentgyörgyi Utcazene Fesztivál volt ehhez hasonló. Ott is jelentkezni kellett és különböző díjakat lehetett nyerni. Igazából az volt az első, amin részt vettünk. Ezek a lehetőségek nagyon jók, segítenek abban, hogy jobban megismerjenek.

Áron: És nemcsak arra jó, hogy a közönséghez közelebb hozzon, hanem most például abban is segített, hogy a zenekarok közelebb kerüljenek egymáshoz, ami nagyon fontos (A 1st Attempt zenekarról van szó, amely az Ego Sum előtt lépett színpadra – szerk. megj.). A zene terén nincs egy olyan közeg, amelyik segíti egymást, főleg azért, mert nem ismerik egymást. Ritka az, amikor közös koncertek vannak, nagyszínpados fellépéseket kisebb zenekarok ritkábban tartanak. Egy ilyen alkalom jó az ismerkedésre is, egymástól tanulni pedig nagyon jó.

Ákos: Mint a rendezvény tavalyi díjátadója: jelen volt legalább 6–8 zenekar, ha nem több. Ez egy jó fórum is volt egy eszmecserére, beszélgetésre, hogy valamennyire megismerjük azokat, akik a szűkebb-tágabb környezetünkben űzik ezt a mesterséget.

Olivér: Emellett pedig véleményt kaptunk egy szakmai zsűritől, ami nagyon jó visszajelzés.

Erdélyi magyar zenekarként milyen kihívásokkal, nehézségekkel szoktatok találkozni?

Áron: Az időbeosztással (nevet). Nekünk nem ez a megélhetésünk, így a hivatásunk mellett időt kell szorítani a zenekarra is.

Ákos: Én azt hiányolom, hogy Erdélyben nincs megfelelően kialakulva a klubhálózat, olyan módon, hogy a különböző városokban lévő klubok kommunikáljanak egymással. Ha meghívnak egy zenekart, akkor valamilyen módon hangolják össze más városokkal. Ez Magyarországon elég jól működik. Nekünk probléma, ha csak azért kell elutazzunk Nagyváradra, hogy egyet zenéljünk. Az sokkal jobb mindenkinek, ha össze tudjuk hangolni, és összejön még egy kolozsvári, vagy marosvásárhelyi koncert is. Szerintem erre megoldást kellene találni, mert segíthetne a zenekarok helyzetén.

Mi a jellemző: titeket keresnek meg vagy ti keresitek a koncertlehetőségeket?

Áron: Mindkettő, ide például meghívásra jöttünk, Csíkban pedig mi kerestük fel őket.

Ákos: Ha fesztiválokra, rendezvényekre megyünk játszani, akkor általában hívni szoktak. Van olyan is, hogy gondolunk egyet, és akkor összehozunk egy koncertet.

Olivér: Előkészítünk néhány új számot, és azt kicsit meghordozzuk. Mindenképp fontos, hogy az erdélyi magyar városokban legalább évente egyszer koncertezzünk.

Áron: Ez a minimum, amit azért kell tartani.

Olivér: Ezeknek az erdélyi koncerteknek más a hangulatuk, sokkal közvetlenebbek, mint a fesztiválokon a nagyszínpados koncertek.

Hogyan alakult ki, hogy milyen fajta zenével foglalkoztok? Hogyan határoznátok meg ezt a műfajt?

Olivér: Ákos feladata volt egyszer meghatározni ezt a műfajiságot, amit le is írt. Tegnap ezt felolvasták, de nem nagyon értették.

Ákos: Én sem értettem (nevet).

Áron: Igazából abból gyökerezik az egész, hogy ki mit hallgat. Ha hallgatunk alternatív zenét, rock zenét, régi bluest, akár még punk zenét is, akkor ezek befolyásolnak. Ha egy stílust egy hónapig hallgatsz, akkor az biztos befolyással lesz az éppen kialakuló dalra, feldolgozásra.

Ákos: Egy kicsit mindenkinek más az ízlése, de nincsenek nagyon kontrasztos dolgok. Mindenki hozza a sajátját és abból próbálunk valamit összegyúrni.

Olivér: Ez folyamatosan változik is. Akusztikus zenekarként indultunk, akkor teljesen más hangzása volt a számoknak. Most egy kicsit durvább, bluesosabb, rockosabb.

Ezt a vonalat is folytatjátok tovább?

Olivér: Egyelőre ez a vonal, igen.

Áron: Ha véletlenül közben becsúszik, hogy jól esne egyet akusztikusan zenélni, akkor az is jöhet.Mi indokolja a névválasztást? Az Ego Sum egy latin kifejezés, jelentése: én vagyok.

Áron: Nagyon egyszerű története van, kicsit ciki is. Amikor megalakult a zenekar, akkor verseket, szövegeket kerestünk, hogy zenésítsük meg. Volt egy Ego Sum című vers, már elfelejtettük a szerzőjét, a versre sem emlékszünk, nem tudtuk megzenésíteni, nem jött az ihlet, de a név tetszett, jó rövid volt. Gondoltuk, hogy fogják skandálni az emberek, de nem (nevet).

Ákos: Sokan angol néven próbálkoznak, az annyira nem feküdt nekünk.

Olivér: Főleg azért nem, mert magyar zenét akartunk játszani.

Ákos: Igen, így inkább latin nevet választottunk (a zenekar minden tagja nevet).

Kitől inspirálódtok, milyen zenekarokat tekintetek példaképeknek? Ha van ilyen.

Ákos: Ez olyan veszélyes kérdés, mert ha mondunk valakit, akkor az ránk fog ragadni.

Áron: Teljes példakép szerintem nincs, de előadóktól, meg ha elmegyünk egy koncertre, főleg ha nagyon szeretjük azt a zenekart, akkor állandóan ellesünk valamit, hogy „ni, milyen profi, gördülékeny, milyen jó az átvezető”. Megtanulunk különböző technikákat. Ha az ember eljár koncertekre, akkor fejlődik.

Ákos: Ha egy zenekart megnevezünk, akkor valószínűleg pont olyan zenét csinálnánk, mint ők, és semmiben nem lennénk különbözőek, egyediek. Próbáljuk mindenkitől a jót ellesni, ellopni.

Olivér: A lényeg az, hogy nagyon sok zenekar inspirál. Olyan is van, hogy valaki felfedez egy nagyon furcsa bandát, akiről addig nem is hallottunk, és akkor abból ihletődünk.

Hogyan oszlanak meg a szerepek a zenekaron belül? Ki az, aki szöveget, zenét ír, aki koncerteket szervez, stb.?

Áron: A szervezés a legérdekesebb, mert azt lassan mindenki csinálja. Nincs központosítva, mert mindenki egy kevés időt kell szorítson rá ahhoz, hogy működjön. A szervezés kollektív munka. A szöveget Ákos és én írjuk, volt egy szám, amit hárman írtunk Olival. Az Ákos szövegeit nem értem (nevet).

Ákos: Miért, a sajátjaidat érted?

Olivér: Nem mindig emlékszel rájuk.

Áron: Azokat sem mindig értem és igen, el szoktam felejteni a saját szövegeimet (nevet).

Olivér: A hangszerelés általában kollektív munka. Akik a szöveggel foglalkoznak, Áron vagy Ákos, hoznak egy alap dallamvezetést is hozzá, de a végeredmény közös munka.A saját számok kizárólag magyarul íródnak, igaz?

Áron: Igen, bár van egy számunk, ami most angolul kezd megszületni. Voltak Erdélyben, meg főleg Magyarországon olyan próbálkozások, hogy angolul írjunk, mert akkor befutunk külföldön.

Ákos: A terveink között nem szerepel az, hogy váltsunk, és egyből angolul énekeljünk. De ha van valami olyan ötlet, amiről kiderül, hogy angolul működik, akkor minden további nélkül egy-két dalt megcsinálhatunk angolul.

Az elmúlt napokban új dalokat töltöttetek fel az internetre, október 30-ra várjuk a legújabbat. Mi fog ezután következni, új dalok, lemezek, koncertek szempontjából?

Áron: Ha minden jól megy, koncerteket kb. egy hónap múlva tervezünk, még folynak az egyeztetések. Decemberig még legalább három koncertet kéne lebokszolni. Szoktunk egy karácsonyi koncertet tartani Kézdivásárhelyen, a teljes kép még nincs kialakulva, de az időpont viszonylag le van egyeztetve.

Olivér: Általában az van, hogy ebbe több technikát viszünk be, animáció szokott ehhez tartozni, szóval nem lehet bárhol előadni.

Áron: Vendégzenészek is szoktak lenni, meg egy csomó mindent bele szoktunk rakni. A közeljövőben nem tervezünk még egy albumot kiadni, dalokat vagy csoportosan egy pár dalt fogunk kiadni. Ha összegyűl 12 dal, akkor lehet, hogy fel fogjuk tenni egy lemezre, mert jobban szeretjük a kézzelfogható dolgokat.