Fizikai dolgozók gyermekeinek tartott előképzésen került kapcsolatba az irodalmi élettel, Parti Nagy Lajos utódaként került a Jelenkorhoz és szerinte nem lehet előre jelezni, hogy fél évszázad múlva kit tartanak majd nagy költőnek a ma élők közül. Csuhai István irodalomkritikus, szerkesztő, az Élet és Irodalom versrovatának vezetője, a Jelenkor volt főszerkesztője válaszolt nagycsütörtökön Kőrössi P. József kérdéseire a nagyváradi Törzsasztalnál, az Illyés Gyula Könyvesboltban.

A szegedi egyetemi évek és a Harmadkor folyóirat – melyet Kőrössi P. József az Echinoxhoz hasonlított – felidézésével kezdődött a beszélgetés. Csuhai István elmondta, hogy annak idején a páros években Budapestre, míg a páratlanokban Debrecenbe vagy Szegedre lehetett felvételizni, akkor csak ezen a három egyetemen volt magyar–angol szak.Az egyetemre katonai szolgálatának letöltése után került és Szegedet választotta, ahol „ott ragadt”, pedig egyetemista társai közül többen is mentek fel az első évek elvégzése után Budapestre. Szegedet valamennyire ismerte, ott ugyanis tartottak előképzéseket a fizikai dolgozók gyermekeinek. Két, számára meghatározó embert említett, az akkor még egyetemista Szőnyi Etelkát, aki levélben küldte neki a feladatokat, és ő ugyanúgy válaszolt, később ismerkedtek meg személyesen, és Szigeti Csabát, aki egy óráján irodalmi folyóiratokat vitt az előkészítősöknek, ennek nyomán Csuhai István 1979-től olvasója lett az Élet és Irodalomnak, a Jelenkornak és az Életünknek. Utóbbiban Száraz György Tábornokok című írásának közlése, a Jelenkorban pedig Alexa Károly Mészöly Miklós interjúja maradt emlékezetes, mondta. 

Az egyetemen úgynevezett reformképzésben vett részt, ami tekinthető a mai bolognai rendszer előképének: három évig tartott az alapszak és két évig a felső szak. Ebben a viszonylag zárt, védett világban alapította meg Takács József 1984-ben a Harmadkort, ennek lett szerkesztője Csuhai István. Itt ismerte meg a nemzedéke tagjait, ez a Jelenkornál hatalmas többlet lett, mesélte, és azt is elmondta: ezekben az években honosodtak meg a felolvasóestek.

Szegedről első házassága révén került Pécsre, egy hétig dolgozott a Baranya megyei könyvtárban, majd a Jelenkor tördelőszerkesztője lett – ami az ólomszedés idején nagyon taktilis viszony volt – Parti Nagy Lajos utódaként. Őt még Szederkényi Ervin főszerkesztő hívta a laphoz, de vele már nem dolgoztak együtt a hagyományosan hármas felépítésű – tördelőszerkesztő, olvasószerkesztő, főszerkesztő – szerkesztőségben, azt azonban még megtudta, hogy Csokonai Lili álnéven valójában Esterházy Péter írt.

Szó esett a Csordás Gábor nevével fémjelzett korszakról a Jelenkornál – ő 1988-ban lett a folyóirat főszerkesztője –, annak a kornak a sikereiről és adott esetben konfliktusairól is. Csuhai István egyébként 1991-ben lett a Jelenkor főszerkesztője, ezután 1999-ben egy év londoni élet következett, amelyről Gács Anna, Csuhai István felesége beszélt egy korábbi Törzsasztalon. Ezt követően, 2000-ben lett Csuhai István az Élet és Irodalom versrovatának vezetője.

Természetesen a felolvasás sem maradt el, Csuhai István a blogján is olvasható, Az én Weöres Sándor-évszázadom című írását hallhatta a közönség. „Nehéz dolog az élő költő, halott költő. (...) A költő a halála után pokolra kerül, talán lesz purgatórium és keveseknek a paradicsom, ők kerülnek be az irodalomkönyvekbe” – válaszolta egyik kérdésre Csuhai István, majd hozzátette, megeshet, hogy 30 év múlva hírüket sem ismerik azoknak, akiket ma piedesztálra emelnek, míg 50 év múlva egy ma szélárnyékban lévő költőről kiderülhet, hogy korának legnagyobbja volt.

Kőrössi P. József feltette a már többször felvetett kérdést: mi lehet az oka annak, hogy bár egységes magyar irodalom van, a Magyarország határain kívül élő szerzőkre kevés kivétellel nem figyelnek fel az ottani olvasók, akkor sem, ha a szakma pozitívan áll hozzájuk. Csuhai István szerint egyrészt a versektől nehezebb elvárni valamiféle áttörést, mert magyarországi értelmezésben a vers rosszabb lábakon áll, mint a próza, illetve „most nem az irodalom az, amire odafigyelnek az emberek”.