Felbecsülhetetlen értéke van a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválnak, hiszen pont azt pótolja, ami a romániai közbeszédből szinte teljes mértékben hiányzik: a tabuk mismásolás nélküli fel- és megmutatása.

A TIFF idei kiadásában a szervezők még inkább ráerősítettek erre a vonalra, és az egyedi Carte Blanche Viva Erotica minifesztiválon szembesítették a nézőket azzal, hogy a szexualitás annyira szép és változatos, hogy egyenesen vétek lenne véka alá rejteni. Ez a fajta nyíltság viszont a sokat látott kolozsvári közönséget is meglepte, amely nem egyszer egészen zavarba ejtő reakciókat produkált egy-egy erősebb jelenet láttán. Pedig nem egy felmérés készült arról, hogy otthon lelkes pornófogyasztók vagyunk. Ha kíváncsi vagy mennyire, katt ide és ide.

A helsinki Viva Erotica minifesztivál ritka alkotásokkal érkezett Kolozsvárra: 16 és 35 milliméteres, erotikus és annál erősebb filmekkel a negyvenes-nyolcvanas évekből. Mihai Chirilov, a fesztivál művészeti igazgatója a beharangozó sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy a finnországi Viva Erotica fesztivál igazán egyedi a világ több tízezer fesztiválja között.

„A helsinki Viva Erotica pikáns csomagolásban érkezik, hiszen elég explicit fogalmazású filmekről beszélünk. Nem nevezném őket pornófilmeknek, inkább a határokat feszegető erotikus alkotásoknak. Nem a világ szexshopjainak kínálatát vonultatjuk fel, hanem ritkaságokat, akár a bakelitlemezeket árusító zeneboltok. Van a világon néhány üzlet, amely szenvedélyesen gyűjti a régi és ritka filmeket, ezúttal mi is ezt tesszük. A pikáns tartalom mellett, amely egyértelmű, arra törekszünk, hogy visszaszerezzük a filmtörténet egy kis rózsaszín szeletét” – mondta Chirilov.

A TIFF idéntől arra törekszik, hogy minden évben bemutasson egy különleges fesztivált, a következő kiadáson az ígéretek szerint némafilmes seregszemlét látunk majd. Olyan seregszemét, amelynek szervezői – a Viva Erotica szervezőihez hasonlóan – rengeteget dolgoznak a filmek felkutatásán és dokumentálásán. 

A Carte Blanche Viva Eroticán öt nagyjátékfilmet láthattunk és egy rövidfilmes összeállítást. Mivel ezek a sajátos filmek sajátos helyszínt követelnek, a szervezők a Művész moziban szerették volna lebonyolítani a vetítéseket, csakhogy ott a TIFF alatt is felújítási munkák zajlottak. A vetítés így az Uraniában kapott helyet, a teremmel viszont akadtak gondok: a szigorúan 18 éven felülieknek ajánlott filmek angol feliratát csak néha lehetett látni, a kényelmetlen székeken pedig elég nehezen lehetett ellazulni. Ezeket az apróságokat viszont bőven kárpótolta, hogy az alkotásokat a helsinki fesztivál kurátorai, Doris Kuhn és Petteri Kalliomäki személyesen mutatták be a vetítések előtt.

Sokkoló, abszurd, meghökkentő

Wet Dreams: A közel másfél órás holland kollázs 1974-ből, a művészet és a pornó különleges találkozása.

Randy: Phillip Schuman 1980-as bizarr filmje a női orgazmusról szól, erősen stilizált tálalásban, egészen elképesztő történetbe csomagolva.

Sensuela: Teuvo Tulio finn rendező közel kétórás filmje nem hiába vonult be a filmtörténetbe úgy, mint a finn film legfurcsább alkotása. Az 1972-ben befejezett munka a szexuális forradalom időszakában is erős reakciókat váltott ki. Miközben a rendező - a saját bevallása szerint - csupán egy balladát szeretett volna színre vinni, a film mégis az első, sokkoló finn pornóként vonult be a filmtörténetbe. Többen kérték a rendezőt, vágjon ki az filmből jópár kockát, például a kasztrálás extrém jelenetét, de erre Teuvo Tulio nem volt hajlandó. Nem csoda, ha a rendező az első színes filmjéhez nem talált forgalmazót, így alig látták páran az alkotást.

Candy Store: A ritka, némafilmes alkotásokból is álló kollázs után bátran kijelenthetjük: a negyvenes években is ugyanazok a klisék hozták lázba a közönséget, mint most: a leszbikus jelenetek és a férfidominancia.

The devil in Miss Jones: Az 1973-ban készült amerikai film az egyik legkönnyebben fogyasztható film volt a Viva Eroticán. A történetben a fenti alkotásokhoz képest semmi extra: Jones kisasszony megelégeli az életet, és úgy dönt, nem kér többet belőle. Mielőtt azonban a paradicsomba jutna, választás elé állítják: felkínálják számára a pokol nyújtotta kéj lehetőségét. Jones kisasszony ez utóbbi mellett dönt, és élvezi is a döntését. A film különlegessége, hogy azt az örömöt és élvezet próbálja érzékeltetni és átadni, amit a szexualitás nyújthat egy egyenlő félként kezelt nő számára.

Mano destra: Leszbikus svájci film a nyolcvanas éves underground vonulatából, hosszan kitartott, installáció-szerű beállításokkal, amelyek tárgyként mutatják meg a gúzsba kötött női testet. A film érdekessége, hogy a domináns és az alávetett felet ugyanaz a színésznő alakítja, maga a rendező, Cleo Uebelmann.  

Zavart nevetés és felháborodás – így reagált a közönség

A filmvetítések alatt mutatott reakciók alapján elmondhatjuk, a kolozsvári közönség még nincs felkészülve a kendőzetlen szexualitás látványára, legalábbis ha azzal például egy moziban szembesül. A vetítések alatt sokan elhagyták a termet, folyamatos volt a néha kimondottan hangos beszéd, a zavart kacagás – minél merészebb volt a kép a vásznon, annál hangosabb volt a közönség. A zavartság, a kényelmi zóna elvesztése ugyanúgy eluralkodott a férfiakon, mint a nőkön.

Sokatmondó volt az egyik vetítésen a mellettünk ülő lány reakciója, aki egy némafilmes, nőket szexuálisan bántalmazó rövidfilmnél felugrott a helyéről, kimenekült a mosdóba, majd visszatért, és pár perces fészkelődés után elhagyta a termet – arcán nem lehetett nem észrevenni az erős érzelmi reakciót.

Több TIFF és Viva Erotica kellene!