Magyar uralkodók megkoronázása alkalmából vert több mint 300 emlékérem, pénzérme és zseton, valamint a Szent Korona másolata is látható a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeum kiállításán. A Coronatus in Regem Hungariae… címmel nyílt, négy évszázadot átfogó tárlat az uralkodói kultusz sajátos megnyilvánulását mutatja be. Az egyik kurátorral, Găzdac-Alföldy Ágnes történésszel jártunk a helyszínen.

Az uralkodók megkoronázásának emlékére korlátozott számban készültek érmek, ezeket ajándékba adták a családtagoknak, illetve az arisztokrácia tagjainak. A legtöbb azokból az apróbb ún. zsetonokból készült, amelyeket a nép közé szórtak a koronázási ünnepségen, hogy elnyerjék az alattvalók jóindulatát. „Eufórikus hangulat kerekedett, mindenki a pénzt keresgélte, éljenezték az uralkodót, hosszú uralkodást kívántak neki, és közben mindenki azt nézte, hogy mennyit tehetne zsebre” – elevenítette fel a korabeli hangulatot a kurátor.A tárlat numizmatikai részét a koronázási szertartás két reprezentatív kelléke egészíti ki: a Szent Korona 2000-ben, hagyományos kézi technikával készült másolata, illetve az egyetlen olyan fennmaradt jogar, amelyet valóban használtak koronázási ceremónián - Pálffy Károly Jeromos királyi udvarmester ezzel irányította a szertartást -, ráadásul az eredeti tokja is megmaradt, árulta el Găzdac-Alföldy Ágnes.Az I. Ferenc koronázási ceremóniáján, 1792-ben használt díszpálcát egy osztrák gyűjteményből vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum. A mahagóniból készült jogart a gyémántokkal kirakott fej teszi még értékesebbé.

Kolozsváron őrzik Közép-Európa egyik legjelentősebb numizmatikai gyűjteményét

A kisebb módosításokkal korábban Pozsonyban és Körmöcbányán is kiállított anyag részben az Erdélyi Történeti Múzeumból, részben a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumból származik. A két intézmény régóta készül a közös kiállításra: a magyar-román nyelvű katalógus már 2015-ben megjelent.

A százezer darabos kolozsvári numizmatikai gyűjtemény az egykori Erdélyi Múzeumból származik, ennek részét képezi a múzeumalapításnál fontos szerepet játszó Eszterházy László gróf érmeanyaga. „A 19. században erős volt a gyűjtőláz, nemcsak a szakemberek, hanem legfőképp az arisztokrácia, de az egyszerű emberek is gyűjtöttek. Ezt később a múzeumnak adományozták, és így alakult ki ez a nagyon gazdag gyűjtemény, amely a budapesti és bécsi gyűjtemények után első helyen áll darabszám, illetve érték szempontjából” – tudtuk meg Găzdac-Alföldy Ágnestől.

Királynék és királynők

A kolozsvári múzeum gyűjteményének része például Eleonora Magdalena Gonzaga osztrák császárné magyar királynévá koronázására 1655-ben kibocsátott érem, amelynek eddig ismert egyetlen példányát őrzi az intézmény.

A többihez képest nagyobb méretű, aranyozott ezüstérem hátlapján allegória szerepel: hegyi tó partján napraforgó látható, amint az emberarcú, sugárzó nap felé fordul, a felirat pedig a királyi házastársak közötti viszonyra utal: „unum sequor” („egyet követek”), azaz a feleség követi a férjét, a királyné a királyát.Más szerepben tűnik fel Mária Terézia, akit nem királynéként, hanem királynőként koronáztak meg. A ceremónia egyik fontos momentuma a kardvágás volt: a megkoronázott uralkodó a négy égtáj felé suhintott a kardjával, ezzel jelezve, hogy megvédi az országot az ellenségtől. Több éremhez hasonlóan ez a „propaganda-jelenet” látható egy Mária Terézia bronz érmén is: a koronás uralkodó lovon ülve suhint a kardjával.

Uralkodók társasjátékban és némafilmen

További kiemelkedő darabok is szerepelnek a kolozsvári kiállításon. Găzdac-Alföldy Ágnes többek között egy európai gyűjteményekben ritka, függőként használt éremre hívta fel a figyelmünket: I. Lipót magyar király koronázásának emlékére készült háromkarélyos érem előlapjára az uralkodó ezüstből készült dombormű-portréját erősítették, a hátlapjára pedig az uralkodó fontos megvalósítását, Buda 1686-os visszafoglalását jegyezték fel.A fémből készült emléktárgyak között „kakukktojások” is láthatóak: éremre emlékeztető, ostáblajátékhoz használt, fából készült pionok, amelyek arisztokrata család birtokában lehettek, és csak néhány darab maradt fenn belőlük néhány köz- és magángyűjteményben.A legrégebbi érme II. Lajos 1508. júniusi koronázásakor készült, az előlapjára II. Ulászló nyitott koronás képe került, a hátlapjára pedig a párnán ülő gyermek trónörökös, akit még kiskorúként koronáztak meg. Ehhez a korai, sematikus ábrázolással ellátott éremhez képest a későbbiekben egyre gazdagodnak az éremképek: Miksa 1563-as megkoronázásának emlékérmén például a világmindenséget jelképező pávát láthatjuk, a madár tollain pedig az általa uralt országok tartományainak a címereit.

A bőség kevésbé jellemezte az utolsó magyar király, IV. Károly és Zita királyné korát: az 1916-os megkoronázásuk emlékére készült érmek nemesfém hiányában fakó keverékből, ún. „hadifémből” készültek. Kivéve három különleges darabot: a tűzzománc-kerettel ellátott acélérmeket. A világháború árnyékában megszervezett utolsó magyar koronázási ünnepség ugyanakkor valamiben első: a mozgókép feltalálása után történt, ezért több kamerával rögzítették. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum gyűjteményében megtekinthető felvételek a kiállításon vetített A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című dokumentumfilmben is szerepelnek.A kissé nehezen olvasható pannóktól eltekintve a 2018. január 24-ig látogatható kiállítás jó minőségű képanyaggal rendelkezik, az érmék kinagyított fényképeivel és az említett filmmel gondoskodik arról, hogy ne csak az érmegyűjtők szűk körének legyen érdekes.