Enyedi Ildikó és Gigor Attila rendezőpáros HBO-s drámasorozatáról, a Terápiáról zajlott  beszélgetés a hét végén a kortás televíziózásra fókuszáló IX. Kommunikációs Napokon. Székely Csaba marosvásárhelyi drámaírót a forgatókönyvírói tevékenységéről Dégi László Csaba kérdezte. Fő szempont volt a veszteséggel való szembenézés filmes és valós környezetben.

Veszteségről, forgatókönyvírásról, terápiás kezelésről, a mindennapi élet megpróbáltatásairól és ezek filmes láttatásának kapcsolatának volt a témája a IX. Kommunikációs Napok egyik hétvégi rendezvényének. Dégi László Csaba egyetemi docens a szókimondás gyakorlatát a terapeuta és a forgatókönyvíró szakma mottójának nevezte, ezzel utalva a filmkészítés és a depresszió kezelése közötti közvetett együttjárásra. Székely Csaba forgatókönyvíróval beszélgetett a Terápia című sorozat tematikájáról, történetmondásáról, inspirációforrásairól, arról, hogy miként lehetséges hitelesen vászonra vinni a veszteség megélését.

Az izraeli széria magyar adaptációjának írói közreműködésére kérték fel a főként drámaíróként ismert Székely Csabát. A harmadik – egyben záró – évad egyik karakterének veszteséges történetét alkotta meg. Idős, erdélyi származású, gyászoló férfiét, aki életében nem tudott nyíltan beszélni érzéseiről és aki képtelen feldolgozni felesége halálát. Fia és menye Budapestre viszi pszichoterapeutához, aki túlságosan közel engedi magához és ez egyre bonyolultabb következményeket von maga után. Székely Csaba elmondása szerint bőven volt kihívás a cselekmény létrehozásának folyamatában, fél órás epizódokba kellett a valóságban egy-két órás konzultációkat beszorítani. A munka további nehézsége volt az akár hónapokig, évekig tartó kálvária élményének valóságos közvetítése a néző felé.

A beszélgetés címe – Veszteség feldolgozása lélekben és sorozatban – a sorozatnézés vonzó hatásának miértjére világít rá, arra, hogy laikus szemmel hogyan tudunk azonosulni reményvesztett karakterrel, pszichológussal, kettejük történetével. Székely Csaba megjegyezte, hogy a sorozat nem terápiás ülés, hanem film, ennek ellenére hatással volt a készítők magánéletére. Az alaptéma okán az alkotók csapatmunkáját egy állandó pszichológus segítette, hozzájárult a forgatókönyv életszerűségének megtartásához. Nézőként úgy érezte, a sorozatbéli terapeuta világosabbá tehetné a kliens problémáival kapcsolatos dolgokat, íróként azonban az óvatosabb cselekménykezelést vélte helyesnek.

A sorozat funkciója a modellnyújtás, a veszteség kezelésére adott tanácsok, lehetőségek ismertetése a karakterek történetei által. A kérdés, hogy mennyire helyénvaló átvenni a képernyőn látottakat. A filmszerűség elvi követelményei miatt nem minden esetben mutatnak utat a Terápia mozzanatai, viszont a készítők megpróbáltak a realitásánál maradni. A karakterek lehetnek példái az erényes cselekedeteknek, a pszichoterapeuta reakciói adhatnak választ a nézőben felvetődő kérdésekre – hangzott el a beszélgetésen.

A filmben fontos szempont a bűntudattal való barátkozás kérdése. Az idős férfi fia és menye házasságát sajátja tükrének látja, csakhogy számára ez már megvalósíthatatlan a vesztesége miatt. A veszteség pedig nem csak introspekció, számos környezeti tényező hozzájárul a megéléséhez. A szériában egymásra rakódó bűntudatok vannak, a célja ezek alapvető okának megtalálása. Székely Csaba szerint a nézőt végig kell vezetni a szereplők életének változásain, be kell mutatni a részleteket. Erre odafigyeltek a készítéskor, jelentőséget kap a testbeszéd kiemelése, a ruhák színszimbolikája. Óva int a forgatókönyvíró a sorozat két-három nap alatti „bedarálásától”, nem unaloműzésre szánt produkcióról lévén szó.