Kár úgy tennünk, mintha nem lenne egyértelmű: a feminista mozgalmak és jelenségek összes felerősödő pillanatának okozói a férfiak. Aztán mégis mi nyavalygunk, hogy ezt hogy képzelik a nők! Persze, legtöbbször a korszellemmel takarózunk: „akkor éppen az volt a hangulat/a divat/a szokás/a rendszer”. Mintha a korszellem valami emberek feletti cucc lenne, aminek semmi köze a döntéseinkhez, és cselekedeteinket muszáj hozzá igazítani, különben… mi? Sérül a macsó önképünk, gondolom, mert más igazán nem. S ha valamikor nagyot sorvadt a férfi dominancia – mert ugye arról van szó – azt éppen mi okoztuk az első és második világháborúval, amikor ismét nem bírtunk magunkkal, s ellenállhatatlan vágyat éreztünk arra, hogy tömegesen elpusztítsuk önmagunk. Hogy aztán a frontról hazatérve frusztráljon az a nő, aki nemhogy megtanulta a szakmánkat – mert szüksége volt rá a gazdaságnak, neki is a jövedelemre –, de talán jobban is ért hozzá. Aztán jöttek az ’50-es évek…

Az Amazon tévécsatorna egyik új, 2017-ben indított sorozata a The Marvelous Mrs. Maisel, Amy Sherman-Palladino (Gilmore Girls 2000–2007) ötlete alapján és fejlesztésében, amely – mint a címe is jelzi – egy férjezett asszonyról szól, elsősorban. A cím viszont azt rögtön nem árulja el, hogy ez egy korszakdráma, és a színpadi viccmondás szubkultúrájának születése köré épít történetet az ’50-es évek New Yorkjában. Itt, a toronyházak árnyékában a banki, biztosítási, ingatlan- és marketingszektorban dolgozó, simára borotvált, állandóan cigarettázó nyalka bikák uralkodnak, mellettük a nőknek rendszerint házimunka, reprezentációs szerep, pincéri vagy titkárnői állás jut. Ha láttuk és emlékszünk a Mad Men-re, akkor ugyanazt a korhű érzést kell elképzelni, ugyanazokat a füstben úszó beltereket, ugyanazokat a nemi erőviszonyokat, ugyanazt a nosztalgia-habcsókot, viszont jóval több humorral.Miriam – becenevén Midge – zsidó család sarja, és természetesen a zsidó Joe Maisel veszi el feleségül, a mélyen konzervatív felekezet ekkor még alig tűrte békésen a körön kívüli nászt. Maiseléknek az Upper West Side-on fényűző hatszobás lakásuk van, két apró gyermekük, látszólag tökéletes életük. Joe üzletember, stand-upos álmokkal, Midge mintafeleség, állandóan kézügyben heverő mérőszalaggal, amellyel rendszeresen ellenőrzi teste tökéletes arányait. Igen ám, de Joe egyik fellépése balul sül el, s ettől az önérzetében sérült macsó összecsomagol, majd bevallja, hogy egy ideje már csalja a nejét, s elköltözik. Mindez manapság nem nagy ügy, de abban a korban, amikor ez még társadalmi kudarcnak számított, és abban a közegben, amelyben szüleik a városi értelmiség és a nagytőkés réteg alappillérei, különösen ciki. A felekezeti alapszituáció és az igencsak különböző szakmákat képviselő (egyik matematikus, másik nagyiparos), de világnézetükben azonos Papák, s a tulajdonképpen úri házifogságban csücsülő Mamák viszonyulása és összetűzései a válás kapcsán külön pikantériája a történetnek (hasonló sztorikért forduljatok bizalommal Philip Roth-hoz és Isaac Bashevis Singerhez).

Az amúgy fergetegesen cinikus Midge persze kiakad, félig becsípve mikrofont ragad, és férjéről, valamint a férfitársadalomról azon nyomban leszedi a keresztvizet a színpadon, némi közerkölcsöt sértő szabálytalankodással. Mindez nyilván nem marad következmények nélkül. Egyrészt bekíséri a rendőrség, másrészt „szemet vet rá” Susie Myerson, aki hatalmas tehetséget lát benne, és rögtön ügynökéül szegődik. A történet innen tovább három dilemmával küzd, és ezekkel küzd maga a főhősnő is: be tud-e Midge törni sikerrel a férfiak uralta stand-up iparba, kibékül-e férjével vagy emancipatorikusan vállalja a gyermekes egyedülálló anya szerepet, illetve elfogadják-e szülei ebben az új, kettős szerepben, amely teljesen szokatlan volt akkor, abban a társadalmi helyzetben.A néző kezdetben Midge (Rachel Bosnahan nem túl meggyőző) színpadi szerepléseitől várja a sorozat humorát, de idővel csalódnia kell, ez is, mint minden fellépő karrier, rendkívül nehezen indul. Midge ugyanis nemigen találja a hangját, aminek meglelését főként a betokosodott világnézetek és a társadalmi elvárások akasztják, de különben is, ő inkább spontán tehetség, a betanult viccekkel nem tud mit kezdeni. Nem gond, ott van mellette a nála is cinikusabb Myerson (Alex Borstein ellopja a show-t), aki, hasonlóan kezdő ügynökként képtelen szokatlan nemű ügyfelének megfelelő lehetőségeket kínálni.Kettejük összjátéka, valamint a végletekig kiélezett családi perpatvarok szállítják a humort: az apatársak közös jeleneteiben Tony Shalhoub és Kevin Pollak szikrázó és vitriolos vicc-csatákat vívnak. A hangulatot fokozza a musicalre hajazó zenesáv (gyakran csendül fel a korai Barbra Streisand hangja), a kor híres komikusa, Lenny Bruce szerepeltetése (Luke Kirby eléggé hitelesen alakítja), illetve a korhűségről gondoskodó látványtervezők és öltöztetők szemrevaló munkája.

Amy Sherman-Palladino ötletéből ő maga és férje, Daniel Palladino fejlesztik a műsort, ők a producerek és javarészt a rendezők is. Könnyed, nőiesen üde és fontolóra vehető műsort alkotnak ebben a macsó ostobaságoktól terhes világban, amely érdemszerűen több díjat is bezsebelt év elején. A stáb máris a következő évadra forgat.