A '80-as évek erdélyi színészeivel készült interjúkötetet mutattak be Csíkszeredában


-A A+

Több mint 50 erdélyi színművésszel készült beszélgetést tartalmaz Nászta Katalin erdélyi származású előadóművész, színésznő, költő Thália erdélyi napszámosai címmel megjelent kötete, amelyet szerda este ismerhetett meg a csíkszeredai közönség a Kájoni János Megyei Könyvtárban.

Harmincöt évvel ezelőtt készült beszélgetéseihez nyúlt vissza a Thália erdélyi napszámosai címmel, a sepsiszentgyörgyi Tinta kiadó gondozásában idén megjelent kötetében Nászta Katalin, akit a Kájoni János Megyei Könyvtár látott vendégül szerda este.A házigazdák fölvezetéséből kiderült: Nászta Katalin a nyolcvanas években, akkor fiatal erdélyi színésznőként úgy határozott: végigkérdezi idősebb és vele nagyjából egykorú pályatársait arról, hogy mit gondolnak a színházról. Ötletét a Korunk akkori főszerkesztője, Kántor Lajos karolta fel, aki egyetlen feltételként közkedvelt színészek megszólaltatását szabta. Így az 1982-1983 között készült beszélgetéseiket először a Korunk közölte, majd, mivel az 1989-es fordulatot megelőzően kitelepült Magyarországra, internetes fórumokon folytatta a publikálást. Ezekből a hat akkori erdélyi színház mintegy 56 színművészével készült beszélgetést válogatták be a kötetbe.

Nászta Katalin Kolozsváron született 1950-ben. Első verse a Korunk folyóiratban jelent meg, majd később az Utunk, az Igaz szó, az Ifjúmunkás, az Echinox irodalmi lapokban közült, és szerepelt a Varázslataink című antológiában. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István színművészeti Főiskola elvégzése után Sepsiszentgyörgyre került színészként. 1989 őszén települt át családostól Zalaegerszegre. Ezután zenés gyermekműsorokkal járta az országot. 2015-ben Vajúdás címmel megjelent hitéleti vallomásait tartalmazó kötete. 2016-ban összegyűjtött versei, karcolatai Te tudsz engem, Uram címmel kerültek kiadásra.

A szerző csíkszeredai beszélgetőtársa, a kötet szerkesztője, Cseke Gábor publicista faggatására kiderült: mindössze két évet dolgozhatott színművészként, majd zenés gyermekműsorok, vagy a szakmájától távol eső területeken való helytállás is szegélyezte az útját, melyeket ő mintegy „anyaggyűjtésnek” tekint, hiszen immár két kötetben és az interneten is olvasható írásaiban visszaköszönnek az átélt élmények. Nászta Katalin pályatársait többek között a hivatásról és a közönséghez fűződő viszonyukról kérdezte.

Az interjúkötet elkészülésének okairól kiderült: munkája révén Nászta Katalin azt szerette volna bebizonyítani, hogy „a színész is alkotó művész, gondolkodó lény, nem csak egy pojáca”. A szerző méltatlannak érezte ugyanis, hogy, megfogalmazásában „a nyolcvanas években a színészi alkotást nem tekintették a kultúra részének, mint az író, a festő vagy a zenész hivatását”. Őket senki sem kérdezte a munkájukról, mindössze kritikát kaptak – derült ki az esten.

A kötetet Csíkszeredát megelőzően Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is bemutatták.








EZT OLVASTA MÁR?

X