Botházi Mária újságíró, akit az erdélyi közönség főként online megjelenő, de nemrég kötetbe szerkesztett tárcáiról ismerhet, életszemléletéről, a legnépszerűbb írásairól és az olvasói hozzászólásokról beszélt a hétvégi gyalui Várkert fesztiválon, Koós Imola kérdéseire válaszolva.

Botházi Mária nagyon sokat foglalkozik a férfi-női kapcsolatok tanulmányozásával, elkülönültségével, ez írásainak is alappillére. Koós Imola az Életközepi álság című tárcából olvasott fel egy részletet, amelyben szerinte megfogalmazódik a szerző életének mottója, miszerint sokszor magára néz, és csak röhög. Botházi Mária ezt aláírta, az önirónia fontosságát, a különböző hatásokkal szembeni védekezést hozta fel háttérindokként.

Olyannyira megjelenik ez a fajta önirónia a szövegeiben, hogy a Marika névre hallgató főhősei igazából saját maga  valósághű ábrázolásai. „Botházi Mari mindenekelőtt újságíró, és mint olyan, felvázolja előttünk a helyzeteket, de nem ítélkezik. Ezt nagyon szeretem a stílusában, hogy részletekbe menően, éles szemmel észrevesz ismétlődő jeleneteket a mi kis erdélyi közösségünkből, de ezeket úgy írja meg, hogy abban nincsen értékítélet” - fogalmazta meg saját véleményét a beszélgetőtárs.Terítékre került a megfelelés, elvárás, amely a „Mari-féle” tárcák visszatérő motívuma. Arra az éles kérdésre, hogy hogyan lázad ő a mindennapokban elmondta: nem lázad, csak tiltakozik, például az intézményesített elnyomás ellen, a megfelelés-kényszerről ír, olykor otthagy csapot-papot, és nem csinál semmit egy órán keresztül.

A jellemző figurák és jelenetek folyamatosan rögzülnek a fejében, újságíró-aggyal működik, mindent elraktároz, amiről úgy gondolja, valamikor még hasznát veheti. Koós Imola a negatív pólust hozta fel, miszerint sok férfi olvasó sértett félnek érzi magát, úgy látják, Botházi Mária kritizáló hangot üt meg a férfi nemre nézve.

„Nincs mit tenni, aki kiáll a színpadra, annak táncolnia kell, ilyen ez. Teljesen objektíven olvasom el a negatív kommenteket, tényleg lehetséges, hogy van, aki ezt magára veszi. Az egyetemen is ezt tanítom: ha valaki publicista, akkor legyen véleménye, és azt vállalja fel, nem tartom követendő útnak, hogy sokat mondjunk, de mégse mondjunk semmit” - reagált a szerző.

Ezután Botházi Mária felolvasta a legtöbb like-ot begyűjtött írását, Amikor a férfi szerel címmel. A szövegben férfi bőrbe is bújik, férfiperspektíván át jeleníti meg, hogy mennyire embert nem kímélő feladat a szerelés. Nem megy az csak úgy, és ezt a nők nem tudják felfogni: „ihlet kell hozzá, ráhangolódás, a tökéletes együttható, tér, idő, és gyakran az sem árt, ha a csillagállás is megfelelő.”

Koós Imola megosztotta az abszolút női és férfi hozzászólásokat, amelyekben tippeket adtak, hogyan lehetne mégis könnyebben elérni, hogy a férfi szereljen. A női kommentelő úgy gondolja, az a legcélravezetőbb, ha a nő próbálja meg elővenni a szerszámot, és ő maga kezd el szerelni, legjobb esetben a férfi idegesen ki fogja kapni a kezéből, hogy ezt csak ő tudja megcsinálni. Míg a férfi kommentelő arra buzdította a nőket, hogy próbálják meg szexi ruhában rávenni a férfit a szerelésre.

Kérdéses, hogy ezek a trükkök beválnak-e, de az biztos, hogy Botházi Mária alkotásai fórumszerű beszélgetéseket indítanak el, amelyekben minden erdélyi magára ismer.