Miről cikkezik egy jezsuita lapban publikáló unitárius amerikai szerző Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról? Hát nem éppen arról, hogy mit is jelent a pápalátogatás az erdélyi magyaroknak és a moldvai csángóknak…

Megszólalt a héten a Mandinerben Szilvay Gergely és annak apropóján, hogy az America – The Jesuit Rewiew című amerikai jezsuita lapban egy Marc Roscoe Loustau nevű vendégszerző kioktatta a Szentatyát, arról, hogy miről is kellene szóljon a csíksomlyói szentbeszéde, s elvárható lenne ott a részéről Orbán Viktor leteremtése – tételesen cáfolja a tengerentúli bajkeverő „megmondóember” sanda érveit.„Az amerikai jezsuitáknak író felületes szerző érzéketlen, fogalmatlan ömlengését” bírálva Szilvay rámutatott arra is: „az egészben a legelképesztőbb, hogy a Brassóban románul, Debrecenben magyarul tanuló, a CEU-n szociológiát és antropológiát hallgató szerző annyit tud kinyögni az erdélyi magyarság, köztük a székelyek évezredes jelentétéről, sok évszázados helyi búcsújáró hagyományairól és elmúlt évszázadbeli hányattatásairól, hogy a magyarok mindig a magyar himnuszt éneklik Csíksomlyón.” 

„A magyar jezsuiták tiszteletben tartják a szólás és vélemény szabadságát. Fájlaljuk azonban, hogy épp a Jézus Társaságához kötődő America című lap vendégpublicistája igyekszik nyers politikai célokra felhasználni Ferenc pápa erdélyi látogatását. Megütközve olvassuk, hogy a szerző elő szeretné írni, a katolikus egyház vezetője kivel találkozzon, mit mondjon, és szentbeszédében miként taglalja a magyarországi közélet kérdéseit.

Miközben ez önmagában is méltatlan törekvés, sajnálkozva tapasztaljuk, hogy a cikkíró ugyanazt a hibát követi el, mint amely szándékot másnak tulajdonít: Ferenc pápa lelkipásztori útját politikai üzenetek megfogalmazásának szolgálatába állítani.

A közéleti véleménynyilvánításnak megvan a maga ideje és tere. Gondoljon bárki bármit a politika kérdéseiről, Csíksomlyót hagyjuk meg annak, ami: az erdélyi, határon túli és anyaországi keresztények egyedülálló zarándokhelyének. A magyar jezsuiták ezért nagyobb megfontoltságra és óvatosságra intik az America magazin szerkesztőit és a cikk szerzőjét, egyúttal imáikat kérve, hogy Ferenc pápa látogatása a béke, a kiengesztelődés, az Istennel való találkozás minél éltetőbb forrása lehessen.”

Hallatlanul fontos és felettébb indokolt véleményt nyilvánított ki a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya néhány napja, pontosabban április 30-án annak kapcsán, hogy Ferenc pápa csíksomlyói látogatása előtt a jezsuita America című lap előző napi számában helyet adott egy Marc Roscoe Loustau nevű egyesült államokbeli unitárius szerző felháborító tartalmú és provokatív jellegű cikkének.

A magyar jezsuitáknak ez a hivatalos állásfoglalása, melyet a Magyar Kurír katolikus hírportál is azonnal közölt, azt követően látott napvilágot, hogy több magyarországi orgánum is szemlézte Marc Roscoe Loustau Üzenet Ferenc pápának: romániai látogatásán óvakodjon a jobboldali populistáktól (A message to Pope Francis: Be wary of right-wing populists when you visit Romania) című, az interneten már korábban is keringő cikkét, melyben a szerző expressis-verbis felszólította a katolikus egyház vezetőjét, hogy foglaljon állást az aktuális magyarországi politikai fejleményekkel, a migráció kezelésével kapcsolatban, és találkozzon majd Csíksomlyón a szerző által megnevezett civil szervezetek képviselőivel.

A magyar jezsuiták óvatosságra intik a Ferenc pápa csíksomlyói útjáról cikkező America magazint címmel közreadott hivatalos állásfoglalást fontosnak és indokoltnak neveztük, s ebben úgy hisszük, maradéktalanul igazunk van. Hozzá kell tennünk még, s ehhez se férhet kétség: a katolikus egyház legnagyobb létszámú szerzetesrendjének (közülük Ferenc pápa révén először lépett jezsuita szerzetes a pápai trónra) magyar „tagozata” azzal, hogy haladéktalanul kiállt a nyilvánosság elé ezzel a nyilatkozattal, elejét vette minden olyan további, bárhonnani próbálkozásnak, ami felötölhet mindazok fejében, akik sanda céljaik érdekében politikai pecsenyesütögetésekre kívánnák felhasználni a Szentatya hónapvégi székelyföldi jelenlétét.

De kicsoda is Marc Roscoe Loustau, aki most olyan megmondó-emberré lépett elő, s ráadásul egy rangos jezsuita hetilapban, aki feljogosítva érezte magát, hogy kioktassa, ráadásul nem is akárhogyan, Róma püspökét? Netán egy olyan tengerentúli íróasztali szobatudós lenne, aki dolgozószobája magányában és a véletlenek összejátszása miatt csak egyoldalúan tudott tájékozódni? Esetleg megtévesztették őt egyes, tudatosan ferdített információk, s ezt követően már a világhálóról is megszűrten szerzi be ismereteit? Olyasvalaki lenne, akinek sok-sok ezer kilométerre tőlünk csak elképzelései lehetnek a romániai s ezen belül az erdélyi realitásokról?

Nem, nem erről szó sincs.  A Harvardon végzett Marc Roscoe Loustau, amint azt minapi cikkében is közhírré tette, kitűnő ismerője szűkebb pátriánknak, hiszen 2009 és 2013 között Csíksomlyón élt és dolgozott antropológusként, illetve az András Imre jezsuita szociológus kezdeményezésére és támogatásával itt újraindított népfőiskolai, felnőttképzési, közösségépítő és kulturális szervezetnél, a KALOT Egyesületnél angol nyelvet tanított.

Loustau imponáló CV-jéből tudjuk azt is, hogy jól beszél és ír a francia mellett magyarul és románul is, hiszen a Debreceni Egyetemen is tanulva 2009-ben magyar, a brassói Transilvania Egyetemen pedig 2011-ben, román nyelvvizsgát is tett. Mi több, a tudományos munkássága is azt tükrözi, hogy a csíksomlyói búcsújáróhely talán legjobb amerikai ismerője és az életének meghatározó élményévé vált, hiszen ennek különböző vonatkozásairól többször is értekezett az amerikai Harvard és Columbia Egyetemeken, meg a budapesti ELTÉ-n is. Utóbbi helyszínen ezt ékes magyarsággal tette, amikor Szűz Mária közbenjárásához kapcsolódó történetek a csíksomlyói búcsújáróhelyről címmel tartott előadást. Csíksomlyó iránti kötődését nemkülönben az is bizonyítja, hogy a zarándokhelyre következetesen és mindig hangsúlyosan kitért, akkor is, ha meghívott előadóként a budapesti CEU-nak, a virginiai University of Notre Dame-nak vagy éppen az amerikai antropológusok San Franciscoban megrendezett éves konferenciájának volt a meghívottja.

E nem mindennapos élettapasztalatok, és persze egy ilyen lenyűgöző curriculum vitae ismeretében, továbbá annak okán is, hogy a hajdani KALOT Székely Népfőiskola épületében, a csíksomlyói KALOT-házban is taníthatott, joggal hittük volna, hogy Marc Roscoe Loustau számára a Kegytemplom tövében élni és dolgozni évekig, együtt járt azzal is, hogy érteni akarta és érteni is tudja azoknak a világát, felfogását, gondjait és reményeit, ahova és akik közé tíz esztendővel ezelőtt önként költözött. A jelek viszont arra mutatnak, hogy ez nagyon nem így történt. Sőt ehelyett inkább azok világához és felfogásához került közel, akik mifelénk zsigerileg intoleránsak, lételemük a bajkeverés, akik például ártatlan „jogvédő bloggerként” feltüntetve magukat kútmérgezőkké lettek vagy nemcsak a Székelyföldön évszázadok óta itt élőket, de még a  hősi halottakat se tisztelik.

Olvasva most, ahogyan feljelenti Ferenc pápánál a vele nem egy nézeteket vallókat, és elmarasztalóan kimondja: „Csíksomlyó a jobboldali populisták kedvenc helye, akik szeretik a nagy tömeget és az intenzív vallásos hitet”, majd felrója a többszázezres zarándokseregnek a „főbűnt”, azt hogy, „a magyarok még mindig a magyar himnuszt éneklik Csíksomlyón”–  Loustau leleplezi magát. Megbizonyosodhatunk, hogy az a kötődés, amit felfedezni véltünk a búcsújáró helyet bemutató és népszerűsítő tudományos munkássága okán, csak álca és megjátszás volt.  Egy egészen más jellegű kötődés és ambíció leplezése, mely az ő esetében totális szerepzavar is jellemez.

Mert előírni a pápának, hogy miről szóljon majd a csíksomlyói szentbeszéde, meg javasolni, hogy abban egyenesen le is kellene teremtenie Orbán Viktort, azt másképpen értékelni nem lehet. Persze megtehetnénk, hogy ezt a kőkemény provokációt, az Üzenet Ferenc pápának: romániai látogatásán óvakodjon a jobboldali populistáktól címet viselő cikket ne a szereptévesztés számlájára írjuk, hanem másutt keressük az „ihletet”. Viszont feltételezésekbe bocsátkozni nem a mi tisztünk, ezért ilyet természetesen nem is teszünk…

Annyit azonban még kívánatos elmondani, még mielőtt az eredeti cikket, majd Szilvay Gergelynek a Mandineren publikált Az ember, akinek Csíksomlyóról is a migránsok jutnak eszébe című reakcióját bemutatnánk, hogy az amúgy nem is katolikus, hanem univerzalista unitárius Marc Roscoe Loustau-nak teret biztosító  America – The Jesuit Review című, 110 éves múltra visszatekintő New York-i lapról nem véletlenül írta meg egykor a The Washington Post: „katolikus liberális értelmiségiek kedvenc lapja”. Az is köztudott róla, s erről épp a Mandiner számolt be egy másik cikkében, hogy éveken át: „katolikus profilja ellenére számos témában a hivatalos katolikus egyházi tanítással ellentétes álláspontot képviselt.” 

Marc Roscoe Loustau Szilvay által ismertetett cikkének alaptétele, az, amit annak címe is sugall: „Európa jobboldali populistái kihasználhatják Ferenc pápa csíksomlyói látogatását, hogy nekimenjenek a bevándorlóknak és menekülteknek”, amihez hozzáteszi: „a pápa elháríthatja őket, ha világosan megfogalmazza az idegenek befogadásának tanát.” Ezt követően az amerikai okvetetlenkedő önkéntes „pápai tanácsadó” tömören bemutatja Csíksomlyót, a zarándokhelyet, megjegyezve, hogy az ugyan immár száz esztendeje 250 mérföldre van a magyar-román határtól, de e fölött a tény fölött az itteni magyarok mindig könnyedén átsiklanak. Mint írja: annak ellenére, hogy „az első világháború után a határok változtak, de erdélyi magyarok elméjében mégis ugyanott maradtak a határok”. Ennek meggyőző bizonyítékát már egy személyes élménye mondatja vele. Bevallja, négy éven keresztül „2009 és 2013 között antropológusként kutattam, és a zarándokhelyen éltem, még a szent hely hivatalos kórusának is tagja voltam”, ergo: „tapasztalatból tudom, hogy a magyarok még mindig éneklik ott a magyar himnuszt”.

Loustau elismeri, hogy „sokan imádkozni mennek Csíksomlyóra”, de veszélyt is sejtetve, rögtön hozzáteszi: erre mások meg politikai motivációból vállalkoznak, „ami botrányosan ellentétes a katolikus társadalmi tanítással”. Majd jön a sommás kinyilatkoztatás: „Csíksomlyó a jobboldali populisták kedvenc helye, akik szeretik a nagy tömeget és az intenzív vallásos hitet”.

A folytatásban már nevesít, s amit elmond kétségtelenül „főbenjáró bűnként” jön számításba, annak riasztóként kell hangoznia a tengerentúli jezsuiták lapjának az olvasói számára: „Orbán Viktor, Magyarország tekintélyelvű miniszterelnöke többször volt ott, legutóbb 2013-ban. Orbán helyettesének, Semjén Zsoltnak mindig foglalt helye van az oltárral szemben, térde gyakorlatilag összeér az erdélyi katolikus érsek térdével.” A rettegést fokozandó eláruljuk, hogy cikkének egyetlen fotóillusztrációja is vészharangkongató: az nem egy csíksomlyói búcsún készült felvétel, nem is Ferenc pápa portré, hanem… egy Orbán Viktor fotó.

Ezt követően a szerző nagy ívű fejtegetésbe bocsátkozik. Megtudjuk tőle: Orbán Viktor hangja a vezető bevándorlás-ellenes hang Európában, Donald Trump beígért mexikói fala is az ő déli határra húzott kerítésének ötletéből született. Nem véletlen az, hogy Steve Bannon, Trump volt stratégája járt Budapesten, és az sem: „Orbán úr mindennek az ellentéte, mint amiért Ferenc pápa kiállt.”

Felettébb tájékozott harvardi vallásszociológus-antropológusunk szerint (ez most nem irónia, hisz utal rá, töviről-hegyire ismeri például a tavalyi, a Székely Hadosztály csíksomlyói emlékmiséjén történt "megalázó árulás" históriáját is) „nem minden katolikus pap ért egyet a jobboldali populistákkal”, és „a katolikus vezetők nem tudják, mit csináljanak Magyarország jobboldali populistáival”. Viszont helyzetük korántsem könnyű, mivel Ferenc pápa csíksomlyói látogatásánál „jelen lesz Orbán úr több ezer bevándorlás-ellenes aktivistája, akik a pápa támogatását szeretnék igényelni”. Fel is teszi azonmód a kérdést: „vajon Ferenc pápa csíksomlyói látogatása annak a jele, hogy újragondolta a jobboldali, bevándorlás-ellenes populizmussal szembeni álláspontját? A válasz nyilvánvalóan az, hogy nem”. 

Következik ezután egy gesztus Cotroceni mai lakójának és máris megvilágosulhatunk. Ha nem tudtuk volna eddig, most legszebb ideje értesülni róla: a romániai szászok és svábok újabbkori históriája kész sikertörténet. Legalábbis Marc Roscoe Loustau szerint mindenképpen: „Ferenc pápa csak Románia Európa-párti, német kisebbségből származó elnökének, Klaus Iohannisnak a meghívását fogadta el, s ezzel a Brexit idején egy kisebbség EU-n belüli felszabadításának sikeres történetét is hangsúlyozta, akárcsak az ökumenizmust, hiszen Iohannis lutheránus.”

Cikkének végén Ferenc pápa útmutatást is kap a csíksomlyói teendőit illetően. Elvárás vele szemben nem egy, hanem egyenesen három is van. Egyrészt „a lehető legvilágosabb üzenetet kell megfogalmaznia, hogy nem támogatja Magyarország jobboldali populistáit”. Másrészt pedig „közvetlenül megszólíthatná a magyar politikusokat és állást foglalhatna Orbán Viktorral szemben”. Végül pedig, amikor eljut Csíksomlyóra, Ferenc pápának kifejezetten migránsokat segítő szervezetekkel, valamint Romániában és Magyarországon letelepedni kívánó migránsokkal kellene találkoznia.

Úgy hisszük, nem volt fölösleges kellő részletességgel bemutatni Marc Roscoe Loustau-nak az amerikai jezsuiták lapjában e héten publikált cikkét, hisz ezek után már teljes joggal egyetérthetünk Szilvay Gergely okfejtésével és rögtön utána kérdezhetünk is vele együtt:

„Az egészben a legelképesztőbb, hogy a Brassóban románul, Debrecenben magyarul tanuló, a CEU-n szociológiát és antropológiát hallgató szerző annyit tud kinyögni az erdélyi magyarság, köztük a székelyek évezredes jelenlétéről, sok évszázados helyi búcsújáró hagyományairól és elmúlt évszázadbeli hányattatásairól, hogy a magyarok még mindig a magyar himnuszt éneklik Csíksomlyón.

Hol van legalább egy szó a romániai magyarok helyzetéről, vagy legalább a legelesettebb, mindenféle értelemben veszélyeztetett moldvai magyar, csángó kisebbségről – ha már a multikulturalizmus a vezérlő csillaga a szerzőnek?

Milyen észjárás kell ahhoz, hogy Csíksomlyó, a székelyföldi pápalátogatás, Magyarország, Románia és Erdély viszonyrendszere kapcsán gyakorlatilag semmi más, csak a mai migránsok jussanak egy ember eszébe?”

Nemkülönben ahhoz se fér kétség, hogy oszthatjuk Szilvaynak azt a véleményét is, mely szerint „Az is ritka erőltetett, hogy Iohannist és Ferenc pápa romániai látogatását a szászság sikeres, EU-n belüli integrációja elismeréseként tünteti fel.” Magunk is úgy látjuk, fölösleges volt ennek a „tudós férfiúnak” egykor a Transilvania Egyetemen vesztegetni az időt.  Mert, ha ez valóban megtörtént, akkor tudnia kellene, azt, amit mindenki tud, s amit Szilvay a következőképpen öntött szavakba:

„Marc Roscoe Loustau-nak pontosan tudnia kellene, ha már Brassóban románul tanult, hogy a szászokat a történelmi Magyarország hívta be és telepítette le sikeresen, évszázadokig gyarapították Erdély kultúráját a magyar királyok és erdélyi fejedelmek uralma alatt; az elmúlt évszázad Romániája, különösen Ceauşescu uralma pedig semmi mást nem csinált, csak módszeresen tönkretette és felszámolta őket (is), közéletestül, gazdaságostul, kultúrástul és életmódostul.

A szászok sztorija inkább a román nacionalista kommunizmus sikeres szászellenes politikájának emlékeztetője: a Kárpátok Géniusza eladta a szászokat az NSZK-nak, a szász városok, falvak és lélegzetelállító műemlékeik többsége azóta pedig lerohad és összedől, az utolsó lakható házakat oda vetődő alulkulturált elemek lakják le a végpusztulásig. Mire Románia belépett az EU-ba, nem nagyon maradt integrálandó német. Az elnökké avanzsált Iohannis szó szerint az utolsó szász mohikánok egyike, aki valahogy végül otthon ragadt.”

Nem meglepő, hogy ilyen érvekkel szembesülve a Mandiner újságírója, bár úgy tűnik, igyekszik magát visszafogni, mégis hajlamos lesz keményebb hangot is megütni:

„Ennyit az amerikai jezsuitáknak író felületes szerző érzéketlen, fogalmatlan ömlengéséről. Marc Roscoe Loustau a csíksomlyói eseménynek, a magyarság hagyományos és most a pápa érkezésével kiegészülve még nagyobb szabású ünnepének szeretne keresztbe tenni, az abban ellenérdekelt erők vagy tudatos szócsöveként, vagy pedig tudatlan, hasznos idiótájaként.”

E sokat sejtető passzus után, mintha már látnánk is Szilvay Gergelyt, miként legyint írás közben lemondóan: valójában mindegy is, hogy mi volt a motivációja a sokfelé tanult amerikai ultraliberális jezsuita kedvenc univerzális unitárius megszólalónak, a cui prodest-kérdésre a válasz könnyen megadható…

Ezt a gondolatmenetét, hisz itt már különösebb keresnivalója valóban nincs, nem is folytatja. Helyette fontosabb aspektusokat ragad meg írása végén:

„Beszéljünk inkább a lényegről a végén!

A pápa csíksomlyói látogatásának alkalmát nyilvánvalóan meg kell ragadnia az erdélyi magyar elitnek és a magyar diplomáciának, és meg kell próbálniuk tudatosítani a pápában, kísérőiben, a Vatikán legfelsőbb szintjein a magyar hívek erdélyi és moldvai jelenlétét, helyzetét, küzdelmeit.

Ez nem politikai kihasználása az eseménynek, hanem a józan túlélő ösztön megnyilvánulása. Ha a nacionalista és kisebbségellenes román állam nem játszana másfél évszázad óta húzd meg-ereszd meg politikát a magyarokkal, akkor persze nem lenne erre szükség. 

Roscoe Loustau végül nyugodjon meg: a Csíksomlyóra a pápa elé érkező magyarok nem a migrációs nézeteiket, hanem magyarságukat, erdélyiségüket és legfőképpen a hitüket fogják képviselni és megvallani a történelmi, szimbolikus búcsújáróhelyen.”