Megszólalt a héten a Mandinerben Oltean Csongor és interjút adva a lapnak annak kapcsán, hogy a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökként a Bihar megyei RMDSZ listáján indul a közelgő romániai parlamenti választásokon elmondta: legfőbb célja az erdélyi magyar fiatalok bevonása a közéletbe. 

Bíró Noémivel, a portál munkatársával folytatott beszélgetése során kitért arra, hogy nagyon fiatalon miért szánta rá magát a politizálásra, ennek érdekében pedig végigjárta a „ranglétrát”, hiszen a plakátragasztó önkéntességnél kezdte és fokozatosan jutott el a helyi majd megyei vezetői tisztségeken keresztül az országos magyar ifjúsági szervezet élére.  Ezt követően részletezte azt is: képviselőnek történő megválasztása esetén hogyan kívánja a fiatalok elvárásait markánsan megjeleníteni a romániai magyar érdekérvényesítési küzdelemben.

Annak tükrében pedig, hogy mifelénk sokan, ahogy Magyarországon is, az elmúlt években az ifjú generáció egyre inkább elfordult a politikától, arról is elmondja konkrét elképzeléseit, hogy miként szeretné a legváltozatosabb okok miatt közönyössé vált fiatalokat motiválttá tenni a közéletben való aktív részvételre. Ez ügyben friss tapasztalatai alapján kifejezetten optimistának mutatkozik, „elsősorban azért, mert nap mint nap tapasztalom, hogy a fiatalokat valójában érdekli a közösségi élet, a politika. Vannak elképzeléseik, és hosszú távra terveznek.”

„Sziasztok. Oltean Csongi vagyok, Bihar megye és az erdélyi magyar fiatalok képviselőjelöltje. A következőkben fiatalokat viszek haza és közben megbeszéljük az őket érintő kérdéseket és problémákat, amelyekre Bukarestben szeretnék megoldásokat találni. Érdekes embereket fogtok megismerni, tartsatok velünk.”

A MIÉRT-nek, az RMDSZ-szel együttműködő ifjúsági szervezeteket tömörítő Magyar Ifjúsági Értekezlet elnökének autós fedélzetkamerával készített Hazaviszlek című videósorozata első epizódja indul a fentebb idézett szavakkal. Alig néhány napja bukkantam rá a legnagyobb közösségi oldalon, és nem tagadhatom, ritka jóleső érzéssel néztem végig ezt a nem egészen hét perces, hiteles 2020-as korlenyomatnak bizonyuló kampányfilmet. Történt ez annak köszönhetően, hogy a produkció ötletes és tartalmas volt, szerencsére nem is akart még véletlenül sem emlékeztetni a bárhonnani választási hadjáratok szokványos alkotásaira, s ráadásul úgy tett bizakodóvá, hogy közben mindegyre mosolyt is csalt az arcomra.

Két, érettségi előtt álló rokonszenves fiatalembert, a vásárhelyi színiakadémiára készülő Bencét és a külföldön tanulni szándékozó, majd tanulmányai végeztével feltétlenül Erdélybe hazatérni akaró Lacit ismerhettem meg ebből a filmből. Őket a Sepsiszentgyörgyön élő 32 éves Oltean Csongor közgazdász, ezidőtájt pedig RMDSZ-es parlamenti képviselőjelölt Szovátáról vitt haza Marosvásárhelyre, s eközben faggatta őket a mindennapjaikról, a gondjaikról és örömeikről, a reményeikről vagy éppen a jövőt érintő terveikről. Meg legfőképpen arról, hogy milyennek látják az őket körülvevő világot.

Attól, amit és ahogyan keresetlen szavakkal elmondott ez a két XII-es diák az alkalmi „sofőrjének”, az joggal adott okot számomra a derűre és bizakodásra. Úgy hiszem, bárki, aki megnézi, illetve meghallgatja őket, hasonló érzés fogja őket is majd hatalmába keríteni. Ugyanis ez a két,  tettrekész energiabomba, akik most járványidőszakban is, az érettségire való készülődés idején vitakört szervez, zoomolnak, instagramoznak, twittereznek, egyszóval apait-anyait beleadva akcióznak az online térben, optimizmusra köteleznek.

Két olyan tudatos közösségi emberrel volt alkalmam ily módon online ismeretséget kötni, akik feltétlenül megérdemelték, hogy nyilvánosságot kapjanak, mert az általuk elmondottakból az is kiderült: nemcsak a szavakkal, hanem már eddigi tetteikkel is bizonyították elkötelezettségüket közösségük iránt. Nincs kétségem afelől sem, hogy minden bizonnyal az jövőben is hallani fogunk róluk.

De legfőképpen azok az erdélyi magyar érdekképviseletet hivatásszerűen vállalók, akiket az ilyen Bencék és Lacik – mert minden bizonnyal másutt is akad belőlük bőven hasonló ifjú, nemcsak Vásárhelyen – biztosan percig nem hagynak majd nyugodni. Hiszen ők azok, akik folyamatosan és szúrós szemmel, figyelnek, ötletekkel, javaslatokkal és konkrét tervekkel állnak majd mindegyre elő. Aztán érvelni fognak az igazságuk mellett, közben pedig kérnek, ösztökélnek, vagy olykor, akár türelmetlennek is tűnve követelni fognak, és persze mindig makacsul és következetesen számon is kérnek majd. És jól teszik, mert nekik ez a dolguk.

Ebből a néhány perces beszélgetésből is meggyőződhet bárki, hogy annak a középiskolás korosztálynak, mely most „el van havazva ezzel az online oktatással”, van és nem is akármilyen a felelősségteljes közéleti érdeklődése. Ki is mondják, hogy „szívesen diskurálunk politikáról”, de hamar szembesülünk azzal, hogy ennél azért sokkal többről van szó.

Egyikük elmondja: számára cseppet sem megnyugtató, hogy maturandusként megelégedjen a saját kedvező vásárhelyi online tanulási lehetőségeivel. Azt is észre kell vennie és nem is hagyhatja szó nélkül: az országban mintegy 200 000 diáktársa tragikus helyzetben van, hisz ennyien egyáltalán nem is tudnak bekapcsolódni az online oktatásba. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs internetes hozzáférhetőségük.

Aztán hallva azt az érvelését is, miszerint „mennyire groteszk, hogy egy tanár az államelnök, aki azt mondja, hogy számára fontos az oktatás, de talán harminc év alatt a legkevesebb pénzt fordítják az oktatásra, ha a GDP növekedését is figyeljük” – rá kell döbbennünk, mi más lenne ez, ha nem egy képzett politikai elemző tökéletes diagnózisa a mai romániai sanyarú valóságról?

Hasonlóképpen meg nem kérdőjelezhető annak a szókimondó megállapításnak a valóságtartalma sem, mely szerint „azt is nagyon megszívja az ország, ha hülyeségek kerülnek be a költségtételekbe a költségvetésbe és nem az egészségügyet fejlesztik, ahova nem is gőzerővel, hanem tűzerővel kellene beruházni.” Számomra, és vélhetően Oltean Csongor számára is a bizonyosságot üzenő kulcskijelentés pedig az volt ennek a trialógusnak, amikor megfogalmazódott a képviselőjelölt utastársai részéről: „fontos a közösségkovácsolás már a középiskolában” mert „abszolút menő közösségépítéssel foglalkozni”.

Ebből a Facebookra minap felkerült kisfilmből, melyet az elkövetkezendő napokban újabbak fognak követni, (cikkünk véglegesítése idején már elkészült az ide klikkelve megtekinthető második epizód is) – kitűnik, hogy nemcsak az a jelenség előzmény nélküli, miszerint az RMDSZ-ben az ifjúsági jelöltállítást sikerült országos szintű kérdéssé emelni. Abban is előzménytelennek bizonyul a MIÉRT-elnök indulása a közelgő parlamenti megmérettetésen, hogy kampányában olyan úttörő jellegű kezdeményezésekkel lép fel, mint a szóbahozott hatásos és innovatív youtube-os kisfilm.

„Egy laza, könnyed kampányt szeretnénk, amely adni tud az országos kampánynak egy könnyedebb ízt. Például olyanokat „viszek haza”, akik hazatértek valahonnan, itthon vannak. Vagy diákokat, vállalkozókat, akár egészségügyben dolgozókat, akik eleve itt tudják megvalósítani a terveiket. Az autózás közben kibeszélünk témákat. Nem kerüljük a legkényesebb kérdéseket se. A kampány alatt folyamatosan filmezünk, egyfajta valóságshow lesz.”

Ezt Oltean Csongor már nem a fentebb hivatkozott videófilm gépkocsivezetőjeként mondja el, hanem abban az interjújában, melyet a Mandinernek adott a héten és bemutatni kívánunk ez alkalommal. Tesszük ezt abból a meggyőződésből, hogy a Bíró Noémi által készített, Célunk, hogy a magyar fiatalok Erdélyben boldogulhassanak címet viselő megszólalása joggal tarthat igényt az olvasóink érdeklődésére.

Még mielőtt a „Milyen kampányra számíthatunk?”- újságírói kérdésre elhangzik az előbbi „valóságshow-s” válasz, lássuk, mi minden kerül már terítékre a beszélgetés első részében?

Az interjú elején arról kapunk képet egy személye vallomás révén, hogy mi késztet egy erdélyi magyar fiatalt, hogy politikai pályára lépjen? Az 1988-ban Medgyesen született, ma Háromszék fővárosában élő, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen közgazdászként diplomázott, a lányaira, a hatéves Annára és a három éves Gyopárra oly annyira büszke képviselőjelölt, hogy őket külön is nevesíti hivatalos életrajzában, így felel:  

„Nem készültem politikusnak, és ha a hangsúlyokat nézem, a közösségépítés most is fontosabb számomra, mint a politika, bár ez is egyfajta politizálás. A létra alsó fokán kezdtem, voltam jegyszedő ifjúsági rendezvényen, plakátragasztó kampányban, minden tevékenységemre szívesen emlékezem. Később helyi és megyei ifjúsági vezető lettem Sepsiszentgyörgyön. A Magyar Ifjúsági Értekezlet elnökének három éve választottak meg, amely Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) partnerszervezete, és célja az ifjúsági érdekképviselet, illetve szeretnénk az erdélyi kisebbségben élő fiatalokat biztatni és lehetőséget nyújtani számukra, hogy itthon maradhassanak. Ez számomra egy küldetés és a fiatalok ügyéért való felelősségvállalás.”

Amit küldtetésének érez, és amire az erdélyi magyar fiatalok ügyéért való felelősségvállalás jegyében feladatként tekint, azt a következőképpen összegzi:

„Indulásomra a MIÉRT-től kaptam megbízatást. Egyetlen célom itthon tartani a fiatalokat, és aki elment, annak olyan lehetőséget adni, hogy megérje hazajönnie. Ez a kampány azonban nem rólam szól, és nem az ifjúsági szervezetről. Én a generációm kéréseit, elképzeléseit akarom bevinni a törvényhozásba. A célom, hogy legyen az ifjúságnak képviselője Románia parlamentjében, legyen egy ember, aki rájuk figyel, akihez fordulhatnak, aki értük harcol. Ez tehát a párbeszédről szól.

Híd szeretnék lenni a bukaresti törvényhozás és a fiatalabb generáció között.” (kiemelés az eredeti cikkben – n. n.)

Közbevetőleg nem hallgathatjuk azt sem el, hogy függetlenül attól, hogy a december 6-i megmérettetés elhozza-e vagy sem Oltean Csongor számára a remélt parlamenti mandátumot, akarva–akaratlanul másutt is hídnak, azaz összekötőnek, de egyúttal közbenjárónak is egyben kell bizonyulnia. Konkréten azért, és erre épp a múlt hónapban derült fény, amikor az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa véglegesítette a képviselői és szenátori jelöltlistákat, hogy az érdekvédelmi szövetségben sajnos sokan még mindig nem tekintik egyenrangú félnek az ifjúságot.

Talán nem fölösleges ez ügyben felidéznünk, hogy miért hagyott keserű szájízt a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnökében a képviselőjelölt- kiválasztás folyamata, és a tárgyalásokon egyes RMDSZ-es politikusok hozzáállása, amikor eldőlt, hogy az ernyőszervezet kapja meg a Bihar megyei RMDSZ-es képviselőjelölti lista harmadik helyét. Akkor a MIÉRT képviselőjelöltje így nyilatkozott a Maszolnak:

„Kelemen Hunor szövetségi elnök és Cseke Attila, a Bihar megyei elnök pozitívan álltak a dologhoz, hiszen ők ajánlották fel a lehetőséget, de sajnos vannak még az RMDSZ-ben olyanok, akik az ifjúság kérésére még mindig mosolyogva, cinikusan tekintenek, és valószínűleg sokat kell dolgozni azért, hogy ezen változtassunk.”

Fentiek tükrében különös hangsúlyt kap az interjú a következő kérdése és az arra adott válasz, melyben egy új szemlélet kialakításának az igénye és létjogosultsága kerül a fókuszba:

„Miben várható új szemlélet a jelenlegi magyar képviselethez viszonyítva? 

Nem feltétlenül a mostani képviseletet kifogásolom, hanem azt, hogy a fiatalok érdekei nem jelennek meg markánsan, holott gyakorlatilag nincs olyan törvény, ami valamilyen szempontból ne lenne hatással az ő életükre. Ezért szeretnék egy olyan platformot létrehozni, ahol ők is elmondhatják a véleményüket, javaslatokat tehetnek, hiszen nagyon sokszor vannak innovatív ötleteik és remek megoldásaik egy-egy problémára.”

A folytatásban arra kérdez rá a Mandiner újságírója, hogy miként lehetne motiválttá tenni a politika iránt egyre közönyösebbé váló fiatalokat és ennek érdekében mit kíván tenni az, akinek az idén első alkalommal adatik meg, hogy nem helyi területi viták mentén, hanem egy országos elhatározás révén válhatott képviselőjelöltté.

Íme, hogyan látja ezt a kérdést Oltean Csongor annak a fényében is, hogy a jelenség korántsem erdélyi sajátosság. Vajon egy új, nem kívánt hungarikum lenne születőben, merül fel a kérdés, hiszen – amint a beszélgetőpartnere rá is mutat – Pannóniában is elfordult a közélettől nagyon sok fiatal, ami talán kellő okot kell, hogy adjon az aggodalomra az összmagyar politikai elit számára.

„Egy kampány, még akkor is, ha ilyen nehéz körülmények között zajlik, kétirányú folyamat. Egyrészt minden találkozás lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjem a fiatalok problémáit, elképzeléseit, javaslatait. Másrészt lehetőséget ad arra, hogy tudatosítsam bennük a választás tétjét és azt, hogy most fontosabb összefogni, mint bármikor. Bihar megyében indulok képviselőnek, de nemcsak a megyét, hanem az ország magyar ifjúságát is képviselem.” 

Hogy mégis milyen kampányra számít az interjú hőse, miként tartja lehetségesnek az urnákhoz csábítani december 6-án azokat az ifjakat, akikben újabban úrrá lett a közöny vagy épen különböző okok miatt csalódottakká váltak az évek folyamán, azt már tudjuk, hiszen bővebben szóltunk korábban Oltean Csongor laza és könnyed, valóságshow-jellegű kampányolásáról.

Ezt követően számol be a Mandinernek a MIÉRT elnök sommásan a bevezetőnkben részletekre terjedően bemutatott, autós fedélzetkamerával készített Hazaviszlek című videósorozatáról. Szavaiból kitűnik, friss tapasztalatai azt mondatják vele, hogy a fiatal generáció politikai aktivitását illetően vannak bizakodásra okot adó pozitív jelek:

„Én optimista vagyok a részvételt illetően. Elsősorban azért, mert nap mint nap tapasztalom, hogy a fiatalokat valójában érdekli a közösségi élet, a politika. Vannak elképzeléseik, és hosszú távra terveznek. (kiemelés az eredeti cikkben – n. n.)

Ma például egy olyan vállalkozóval beszélgettem, aki a fenntartható fejlődésért, a környezetvédelemért tesz, erről szól a vállalkozása. Ő is hosszú távon gondolkodik. Akár ha a középiskolásokat említjük, észre kell venni, hogy ők nemcsak kritizálnak, hanem konkrét megoldásokat javasolnak. És ezeket akár egy törvénytervezetbe is be lehet építeni. Csak ezt meg kell hallani, kell rá figyelni, és fel kell használni.”

Amikor szeptember 10-én kolozsvári sajtótájékoztatóján Oltean Csongor, bejelentette, az RMDSZ-szel együttműködő ifjúsági ernyőszervezet vezetőtanácsa arról döntött, hogy azt kéri az RMDSZ országos vezetésétől, hogy az erdélyi fiatalok jelöltjének egy biztos bejutó helyet biztosítson a decemberben sorra kerülő parlamenti választások listáján, a MIÉRT elnöke a következőképpen nyomatékosította ezt az igényt:

„A MIÉRT a 18 területi szervezetével, több mint 300 tagszervezetével és több ezer ifjúságszervezeti tagjával a legerősebb és leghitelesebb partnere a szövetségnek. Ez a partnerség töretlenül sikeres és 18 éve garancia az RMDSZ folyamatos megújulásának. Tavaly az EP-választásokon jelöltként vettem részt a kampányban, sikeresen tudtuk elérni, és megszólítani az erdélyi magyar fiatalokat, illetve azokat, akik először szavaztak, nemcsak 1990, hanem 2000 után születtek. Egy másfajta, fiatalos és számukra érthető, érdekes kommunikációval, elsősorban az online térben: Facebook, Instagram. Hozzájárultunk a szövetség sikeréhez”

Ebben a nyilatkozatában, mint láthattuk, a 18-as számnak kettős üzenete volt. Közülük a Mandineres interjúban a nagykorúságra utaló 18-as kap nyomatékos hangsúlyt, mert beszélgetőpartner arra kéri Oltean Csongort, vonja meg a MIÉRT eddigi működésének mérlegét, vázolja az ifjúsági ernyőszervezet küszöbön álló terveit, és egyúttal mondja el: miért érezheti egy erdélyi magyar fiatal vonzónak a politizálást ma Romániában?

A kérdezz-felelek e passzusait alább olvashatjuk:

„A MIÉRT idén 18 éves. Visszatekintve az eddigi évekre, miket sikerült már megvalósítani?

Igen, nagykorúak lettünk. Nagyon készültünk erre az ünnepre. El kell mondanom, hogy jó elődeim voltak, volt, amire építeni. Több száz projekten vagyunk túl, de a legnagyobb megvalósításnak az sok ezer erdélyi magyar fiatal mozgósítását látom. Vannak, akik még aktív tagok, vannak, akik a MIÉRT-ben szocializálódtak, és ez látszik rajtuk. Sikerült őket elérni, sikerült létrehozni a helyi szervezeteket, és sikerült egységet kialakítani a szórványban és a tömbmagyarságban élők között, mert ez nem volt egyértelmű. De vegyük figyelembe azt is, hogy most, a járványhelyzet idején, helyi szinten az ifjúság szervezte meg az időseknek való segítségnyújtást, bevásároltak, számlákat fizettek, patikába mentek helyettük. Nem a fiatalokat kellett nevelni, hanem ők mutattak példát. 

Mik a jövőbeli tervek?

Most kampányban vagyunk, előre tekintünk, és ugyanakkor átértékeljük nemcsak a szervezet életét, hanem az ifjúság képviseletét is. Prioritásokat állítunk fel, irányt szabunk a szervezet működésének, azért, hogy a célt elérjük: minden fiatalnak megérje itthon maradni vagy hazatérni. Ennél fontosabb cél nem létezik. (kiemelés az eredeti cikkben – n. n.)

Miért akarhat egy erdélyi magyar fiatal politikai életbe kezdeni?

Egy fiatal akkor gondolkodik politikában, érdekképviseletben, ha látja, hogy az idősebb generáció meghallgatja őt, komolyan veszi elképzeléseit. Ha kap erre egy impulzust. A MIÉRT egy lehetőség ad, hogy kipróbálhassa tudását, megtanuljon közösségben gondolkodni. Emellett képzéseket szervezünk, vitaklubokat, táborokat. Sokban itt fogalmazódik meg először a gondolat, hogy akár politikai pályára is léphetne.” 

Az interjú végéhez közeledve természetesen előkerül az RMDSZ viszonyulása a most nagykorúvá lett romániai magyar országos ifjúsági szervezethez és szó esik azokról a meghaladni remélt, kevésbé lélekemelő mozzanatokról is, melyekre már utaltunk, és melyek óhatatlanul is hagytak korábban némi „keserű szájízt” a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnökében.  Hogy miként fogadta az érdekvédelmi szövetség az ő jelölését, erre a következő az interjúalany válasza:

„Erre nehéz egyértelmű választ adni. Nem volt még precedens arra, hogy a MIÉRT, mint az RMDSZ fiatalokat tömörítő társszervezete, befutó helyet kérjen. Volt, aki elzárkózott tőle, volt, aki azt mondta, hogy vannak ebből a korosztályból befutó helyen. Miért kérünk mi külön helyet? Próbáltam elmagyarázni, hogy itt egy szervezet által megválasztott képviselőről van szó, és nem születési évszámról. Hozzám eddig is fordultak és fordulhatnak a középiskolások bármilyen kéréssel, maradok az országjáró elnök. Nemrég két középiskolás diákkal beszélgettem, akik diáktanácsban aktív szerepet vállalnak. Amikor elváltunk azt mondták, hogy Csongi, te csak menj, mi segítünk neked bármiben. Számomra az ilyen találkozások és a párbeszédek adnak erőt.”

A jövő hónap elején esedékes általános választásokra a járványhelyzet miatt minden korábbinál kedvezőtlenebb körülmények között fog sor kerülni Romániában. Ezért is szögezi le az esélylatolgató érdeklődésre az erdélyi fiatalok képviselőjelöltje most, hogy „kétség kívül nehéz választási kampány és nehéz választás előtt állnunk.”

Amit ehhez hozzátesz, az kétségtelenül e megszólalás kvintesszenciája: „Szükség van mindenkire, szükség van a fiatalokra, hogy hallassuk a hangunkat. Az biztos, hogy egy olyan időszakon megyünk át mindannyian, amikor nincs helye a széthúzásnak. Generációktól és pártállástól függetlenül össze kell fognunk. Célunk, hogy az erdélyi magyarság megkerülhetetlen legyen a román politikában, ehhez pedig el kell menni szavazni.” (kiemelés az eredeti cikkben – n. n.)

Egy olyan önkormányzati választásokat követően, melyeket – mint értékeli a nyilatkozó „az RMDSZ nagyon jól szerepelt”, amikor történelmi győzelmet aratott a magyar közösség, hiszen újra magyar polgármestere lett Marosvásárhelynek és azzal, hogy háromszáz MIÉRT-es került önkormányzati tisztségbe sikerült növelni a fiatalok számát a helyhatóságokban, Oltean Csongor így látja a saját választási esélyeit:

„A választások akkor vannak megnyerve, amikor összeszámolják a szavazatokat. Ezért nem mondom azt, hogy esélyes vagy esélytelen vagyok. Nyilván ha listavezető lennék, nagyobb lenne az esélyem. De Bihar megyére különösen érvényes az, hogy vannak tartalékok, bizonytalan szavazók. Az együttműködési szerződést aláírta a két érdekképviseleti szervezet, ha mindenki komolyan veszi az összefogást, akkor van esélyem. A fiatalok szavazataira pedig mindenképpen számítok. A Bihar megyei ifjúsági szervezet nagyon aktív, ők a helyi kampány húzóereje, és ez is biztosan meg fog látszani az eredményeken.”

A záró kérdés és az arra adott válasz aligha igényel kommentárt. Ezért is adjuk közre az interjú fináléját bármilyen megjegyzés nélkül:

„Az RMDSZ-en belül is nehéz lehet hallatni a fiatalok hangját. Hogyan sikerül majd ez a román parlamentben?

Nem egyetlen szakbizottságban gondolkodunk. Azt szeretnénk, hogy bármilyen szakterületen tudjunk javaslatokat tenni. Az, hogy a fiatalok hangját akarom hallatni, az sem egy szlogen. Vannak kiváló ifjú szakemberek, közgazdászok, vállalkozók, pedagógusok, akik tudom, hogy meg fognak keresni konstruktív javaslatokkal. Az én dolgom ezeket továbbítani. De az is fontos tényező, hogy mi évek óta jó kapcsolatot ápolunk a román pártok ifjúsági szervezeteivel. Voltak közös projektjeink, törvénymódosító javaslataink, állásfoglalásaink. Sok közös érdek fűz össze bennünket, elsősorban az, hogy itthon találjunk boldogulást.”