„Ki az úr a házban?– félreérthetetlen jelzést kapott Pásztor István VMSZ elnök arról, hogy milyen szerepet szán pártjának a szerb koalíciós partnere

Megszólalt a héten a Magyar Nemzetben Majláth Roland és arról számolt be, hogy szokatlanul durva szavakkal oktatták ki Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség, valamint a tartományi törvényhozás elnökét azzal, hogy „hátrább az agarakkal”, mert nagy tévedésben van a magyar politikus, ha úgy hiszi, a választási győztesek koalíciós ajánlata azt is jelenti, hogy érdemi ügyekben beleszólása lehet a közös vajdasági kormányzást illetően. A szószegéssel megvádolt Pásztor tudomására hozta Vučić miniszterelnök-pártelnök helyettese, Igor Mirović, a Szerb Haladó Párt alelnöke, hogy a nemsokára megalakuló vajdasági kormány programjának kidolgozásában semmilyen szava se lehet a magyar koalíciós partnernek, mert azt „ők, a választások abszolút győztesei fogják megírni és csak ezután foglalhat állást erről a többi párt.” Az ellenzékben maradt délvidéki magyar politikusok szerint „most megmutatkozott, milyen szerepet szánnak a haladók a magyaroknak.”

„Folytatjuk a reformokat, Szerbiában beköszönt az aranykorszak” –  jelentette ki egy héttel ezelőtt a Dél-szerbiai Vranjeban a British American Tobacco új gyártósorának ünnepélyes üzembe helyezésén Aleksandar Vučić szerb kormányfő, a Szerb Haladó Párt (SNS) elnöke, kifejtve, hogy az április 24-i választásokon újból megkapott bizalom birtokában országa dinamikus fejlődésére számít, ami mindenki számára munkahelyeket, nagyobb fizetéseket és nyugdíjakat, jobb iskolákat és felszerelt kórházakat jelent.

Mielőtt ezt a sokak szerint demagógiának elkönyvelhető, egy nagyarányú választási győzelem utáni „kötelező” kincstári optimizmusról tanúskodó tetszetős retorikát bárki is fenntartásokkal fogadná, vagy éppen megmosolyogná, nem fölösleges szóvá tenni, hogy tegnap olyan hír járta be a szerbiai sajtót, ami hatalmas meglepetést okozott, de egyúttal részben visszaigazolni tűnik az újraválasztott szerb miniszterelnök múlt heti derűlátását is. Mert egy vonatkozásban biztosan nem tévedett Aleksandar Vučić: Szerbiában a jelek szerint meglepően jó a gazdasági légkör és ezt már dokumentálták is Bécsben.

Most látott napvilágot a Prisma osztrák hitelbiztosító vállalat friss felmérése, mely a délkelet-európai országok és Ausztria gazdasági légkörét hasonlította össze. A kutatás pedig nem várt eredményt hozott: Szerbia a lehetséges 100 indexpontból 62-t szerzett, maga mögé utasítva Bosznia-Hercegovinát (57 pont), Ausztriát (55 pont), Szlovéniát (54 pont) és Horvátországot (53 pont). „Szerbiában a kis- és középvállalkozásokban, valamint a nagy cégekben is pozitív vállalkozói kedv uralkodik” – állapította meg az osztrák hitelbiztosító tanulmánya, kiemelve, a nem várt fordulat a belgrádi kabinet érdeme: „Szerbiában az aktuális kormány gondoskodik a pozitív gazdasági légkörről, hiszen az ország optimizmusával meglepetést okoz a vállalkozóknak.”  A Prisma képviselője a sajtónak a meghökkentő szerb sikert így kommentálta: „Az aktuális kormány szemmel láthatóan továbbra is törődik a kedvező légkör fenntartásával, és jó marketinggel dolgozik azon, hogy népszerűsítse saját gazdaságát.”

Anélkül, hogy lebecsülnénk a kedvező hangulati mutatók jelentőségét, hadd jegyezzük meg: annak érdekében, hogy Szerbiában beköszöntsön a Vučić által beígért aranykorszak vélhetően még egyéb téren is lennének, és lesznek is bőven tennivalók, valószínűsíthető, hogy ehhez nem lesz elegendő a „jó marketinggel dolgozás.” Viszont annak ismeretében, hogy a közeljövőben megalakuló központi és Vajdaság tartományi kormányban a haladók egyetlen biztos koalíciós partnerként a VMSZ-t nevezték meg, a magyar párt pedig azonnal igent mondott az ajánlatra, érdemes szemügyre venni, hogy a fénykor eljöveteléhez vezető út első métereit megtéve, vajon a vajdasági magyar útitársak is osztozhatnak a derülátó szerb miniszterelnök-pártelnök imponáló optimizmusában?

A start utáni első közös nekirugaszkodás hogyanjáról és mikéntjéről a Magyar Nemzet munkatársa, Majláth Roland számolt be a napokban, aki lapjában megírta a „Ki az úr a házban?–Rendreutasították a magyarokat Vajdaságban” címet viselő hírmagyarázatot. A kommentár apropóját az adta, hogy hamar, túlságosan is hamar kiderült: a vajdasági magyar reményekre feljogosító szerb győztesek szívet-lelket melengető nyilatkozatait érdemes „a helyükön kezelni”, mert Újvidéken már van olyan csoda is, amelyik nem három, hanem mindössze két napig tart.

Lássuk a frissen történteket Magyar Nemzet újságírójának tolmácsolásában:

„Szokatlanul durva szavakkal hozta a Vajdasági Magyar Szövetség tudomására a szerb haladók alelnöke, hogy a tartományi kormány programját ők, a választások abszolút győztesei fogják megírni, s csak ezután foglalhat állást erről a többi párt. Az ellenzékben maradt magyar politikai erők szerint most megmutatkozott, milyen szerepet szánnak a haladók a magyaroknak.

Szószegéssel vádolta meg Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét az áprilisi választásokon győztes Szerb Haladó Párt (Srpska Napredna Stranka – SNS) vajdasági politikusa, Igor Mirović, miután a magyar politikus azt nyilatkozta, hogy hasznos lenne, ha vajdasági szinten szélesebb kormányzó koalíciót hoznának létre, amelyben helyet kapna a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (Liga Socijaldemokrata Vojvodine – LSV) is.

A szerb politikus emlékeztetett: korábban éppen Pásztor tanácsolta a haladóknak, hogy ne tárják a részleteket a nyilvánosság elé, mert a tárgyalások még csak most kezdődtek. „Ezért meglepődtünk, hogy megszegte a szavát” – fogalmazott Mirović.”

A Pásztort május 11-én szószegéssel vádoló Mirović e kirohanása azért is volt meglepő, mert alig két nappal korábban éppen ő tárgyalt Pásztorral, ráadásul úgymond eredményesen. A sikeresnek deklarált egyeztetést Mirović pártja legott közleményben is a világ elé tárta, rögzítve azt, hogy „lefektették a leendő együttműködés alapjait a Tartományi Képviselőházra, Tartományi Kormányra és számos olyan önkormányzatra vonatkozólag, ahol a két párt elnyerte a szavazók többségének bizalmát.” A dokumentum külön hangsúlyozta azt is: „megvitatták a tartományi és helyi szintű prioritásokat, megállapodtak az e szinteken történő hatalmi struktúrák felállításáról.”

Tekintsünk most el a kommüniké bükkfanyelvezetétől és koncentráljunk inkább annak tartalmára. Ezek szerint minden a legnagyobb rendben történt a leendő szövetségesek egyeztetésén, május 9 valóban a győzelem napjává nemesedett az újvidéki hajdani báni palotában, ahol ma a vajdasági tartományi parlament és kormány székel. Így, ha hihetünk a haladók közleményének, volt a felek közt prioritás-megállapítás és volt prioritás- megvitatás, volt nagy-nagy egyetértés abban, hogy hol és milyen hatalmi szinten történik a gyümölcsöző, helyesebben az aranykort elhozó közös hatalomgyakorlás technikailag és az milyen létrehívandó struktúrák keretében történjen meg. Elvégre a felek „megállapították, hogy a két politikai szervezet széleskörű együttműködésére van szükség, hiszen a leendő tartományi kormány alapját fogják képezni.”

Ilyen bíztató előzmények után, alig 48 óra múlva látványos és üzenetértékű fordulat történt. Azzal egy időben, hogy Pásztor István, aki a jövőben is megtarthatja, immár a haladók jóvoltából a tartományi törvényhozás elnöki székét, amit az előző választások után akkor a ma ellenzékbe szorulóknak köszönhetett és a belgrádi közszolgálati televízióban kijelentette: „a vajdasági parlamenti többség gerincét az SNS és a VMSZ képezi”, bekövetkezett a gerincpróbáló Mirović rendreutasítás, a félre nem érthető „hátrább az agarakkal”-felszólítás, óriási megrökönyödést keltve az illúziókergető VMSZ tagok és szimpatizánsok körében, de nemcsak közöttük.

Mindezt ekképp prezentálja a Magyar Nemzet kommentátora cikkének a Szijjártó szerbként rájuk szavazna alfejezetében:

„Okkal kapták fel a fejüket erre a vajdasági magyarok, akik az elmúlt hónapokban egészen más retorikához szoktak. Mint ismert, az áprilisi szerbiai választások előtt Szijjártó Péter Szerbiába látogatott, ahol Aleksandar Vučić szerb kormányfővel is találkozott. A magyar külügyminiszter az SNS pancsovai kampányrendezvényének is vendége volt, itt a bevezetőjében szerbül köszöntötte a jelenlévőket.

A magyarországi politikus jelezte: a két állam politikai és gazdasági kapcsolata soha nem volt olyan harmonikus, mint most. Ugyan vannak még nyitott kérdések, de a fontosabb politikai és régióbiztonsági törekvések tekintetében nincsenek komoly nézetkülönbségek. A magyar tárcavezető megerősítette: Budapest továbbra is támogatni fogja Belgrád eurointegrációs törekvéseit, ez Magyarország számára gazdasági és nemzetpolitikai érdek. Ha Szerbia az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, az a Vajdaságban élő magyarság számára is történelmi jelentőségű – mondta Szijjártó Péter, majd hozzátette: ha szerbiai magyarként szavazhatna, a VMSZ-re, szerbként az SNS-re adná voksát.

De nem csak a magyarországi politikusokkal alakultak jól a kapcsolatok: a szerb haladók már a választások előtt jelezték, hogy örömmel vennék, ha a VMSZ is részese lenne a jövőbeni kormánykoalíciónak.”

Az elemző írás következő alfejezete, a beszédes Ki az úr a házban? címet viseli. Ebben hamar megkapjuk a választ, nemcsak a Majláth Roland megfogalmazta kérdésre, de arra is, hogy az aranykort vizionálók számára ez a majdani és kívánatos evilági mennyek országa alakításában milyen szerepet szán a VMSZ-nek a szerb koalíciós partner. Az aranykor eljövetelének, mint láttuk, biztos záloga a reformok folytatása, viszont reformügyekben az útitársaknak nem kívánnak lapot osztani a győztesek Vajdaságban. Ha netán nekik is lennének vágyaik, elképzeléseik, terveik, horribile dictu, közösségük javát szolgáló konkrét javaslataik, azokat nyugodtan szóvá tehetik majd… ha már kész lesz a tartományi kormányprogram.

Amennyiben valaki számára ismerősnek tűnik ez az erő pozíciójából történő „demokratikus” eljárás valahonnan, például egy „gránitszilárdságú” alaptörvény megalkotása okán, megnyugtatjuk: nem téved. Az analógia kézenfekvően adódik és tanulságul szolgálhat. Van még egy ország a Duna-Tisza közében, ahol szintén a reformok folytatói győztek nagyot egy választáson, majd utána egy mindenki számára fontos, a legfontosabb jogszabály véglegesítése idején, hisz demokraták, úgymond esélyt adtak a jobbítók javaslatainak. Viszont ezt már csak akkor terjeszthették elő, ha kész volt a végleges szöveg. Aztán, annak-rendje és módja szerint, azokat el is mondhatták az Ország Házában, de sorsuk, mint az előre borítékolható volt, a szemétkosár lett.

Ilyen körülmények között talán érthető, hogy miért jut eszünkbe a korábbi VMSZ-elnöknek, Kasza Józsefnek négy hónappal a halála előtt rögzített és most publikált életinterjújából egy gondolatcsokor. Az idén februárban távozott nagyformátumú közéleti ember ekképp vélekedett a most folytatandó szerbiai közösködés kezdeteiről: „Azzal a társasággal leülni, akik egykor Šešelj követői voltak? Hát még holtrészegen sem! Pásztor István szerint Vučić váltani tudott, s tény, hogy nála erőteljesebb politikus nincs, ám én azt mondom, „vuk dlaku menja, a ćud ne”. (Szerb közmondás, magyar megfelelője: a farkas a szőrét elhányja, de a szokását nem –n. n.) Elvégre ezek az emberek annak idején szendvicset kínáltak, a szlovákoknak kettőt, a magyaroknak egyet. Miért kettőt a szlovákoknak? Mert messzebbre kell, hogy utazzanak. Ezekkel koalíciót kötni?”

Kasza Józseffel az ismeretei és politikai tapasztalatai mondatták a fentebb idézetteket. A Magyar Nemzet elemzője cikkében nem megy vissza a kezdetekhez, számára elegendő volt csupán a közelmúlt történéseinek áttekintése ahhoz, hogy érvekkel alátámasztott válaszát megadja a Ki az úr a házban?-kérdésére.

„Az SNS most világosan jelezte, hogy kié lesz a főszerep a leendő tartományi kormányban. Igor Mirović ezt így nyomatékosította: „Az SNS és a VMSZ képviselőinek találkozóján, mint ahogy azt Pásztor úr is állította, szó volt a tartományi kormány programjáról, de azt a választások abszolút győztesének, az SNS-nek kell megírnia. Vajdaság alkotmányjogi helyzetéről és a különböző törvényekről pedig szó sem volt, hiszen előbb az SNS-nek kell állást foglalnia az ügyben, és csak utána azoknak a pártoknak, amelyek sokkal kisebb arányban élvezik a polgárok bizalmát.”

A szerb haladók egyébként már régen szemet vetettek Vajdaságra, ahol ez idáig még sosem voltak hatalmon. A tartomány státusza folytán ugyanis itt külön választásokat tartanak, így korábban a Demokrata Párt, a LSV és a VMSZ koalíciója került hatalomra. Az elmúlt években ezért az SNS folyamatosan követelte az előre hozott választásokat, sikertelenül. Az ez évben tartott szerbiai rendkívüli parlamenti választásokkal azonban már egy időpontra esett az előző tartományi kormány mandátumának lejárta, így áprilisban egyszerre került sor a köztársasági, a tartományi és az önkormányzati választásokra is. Ezeken a szerb haladók kitűnő eredménnyel szerepeltek, Vajdaságban a szavazatok 44,5 százalékát szerezték meg. Ezzel 63 mandátumot kaptak a 120 képviselői helyből, így matematikailag akár egyedül is meglenne a parlamenti többségük a helyi törvényhozásban.

Szerzőnk, mint tette ezt korábban, az áprilisi választások előtti vajdasági oknyomozó riportjában, természetesen megkereste a frissen ledorongolt VMSZ elnököt és a most megalázott magyar párt riválisait is, akiknek azzal kell szembesülniük: a történtek ellenére velük még akkor sem számol Pásztor István, ha most, bár a 24. órában bekövetkező kiegyezéssel lehetővé válna az, hogy magyarok irányítsák a legmagyarabb Tisza menti önkormányzatokat és az Észak-bácskai, 60 százalékban magyaroklakta Topolyát.

Tájékozódása eredményeiről cikkének utolsó részében így számol be Majláth Roland:

 „A szerb haladók durva reakciójának ügyében megkerestük Pásztor Istvánt, azonban a pártelnököt nem tudtuk elérni. Így Pásztor Bálint, a VMSZ köztársasági parlamenti frakcióvezetője nyilatkozott portálunknak. A politikus elmondta: tekintettel arra, hogy a hét eleji megbeszélésen nem vett részt, a politikus nyilatkozatát nem kommentálná. „Azonban a tartományi tárgyalások nincsenek kihatással az országos koalíciós tárgyalásokra” – tette hozzá.

Lesújtóan nyilatkozott azonban a szerb haladók megnyilatkozásáról a Magyar Mozgalom nevű civil szervezet, ami áprilisban a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével (VMDK) közösen indult a magyar szavazatokért. Kókai Péter, a szervezet társelnöke portálunkkal közölte: Mirović nyilatkozatával beköszöntött a valóság, ugyanis a szerb haladók kulcsembere máris helyretette a VMSZ-t. „Ez egy kioktató hangnemű nyilatkozat volt arról, hogy a VMSZ tudja, hol a helye a létrejövő koalícióban” – fogalmazott a politikus, aki szerint nem túl fényes jövőt vázol fel a szerb politikus mondata.

Hasonlóan látja a helyzetet Csonka Áron, a VMDK elnöke is. Véleménye szerint a mostani szóváltás  igazolja a korábbi felvetésüket, miszerint a VMSZ teljesen súlytalan lesz a haladókkal alkotott hatalmi konstrukcióban. A politikus úgy látja, hogy az SNS-nek csak azért kellenek a kisebbségek, hogy ezzel azt mutassák az Európai Unió felé: megváltoztak és nyitottak a kisebbségi és emberi jogok ügyében. Mint fogalmazott, a szerb haladók csak „egy kirakatot működtetnek”, amihez most a VMSZ asszisztál. Hozzátette: az elkövetkező időszakban a VMSZ nem tudja majd a magyarság érdekeit keresztülvinni, mert ilyenkor a „haladók egy-egy korifeusa” mindig figyelmeztetni fogja majd őket arra, hogy „ne hangoljanak”.