Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (február 7-13.)


-A A+

Szász Jenő kutatóintézetének könyve megoldja a menni vagy maradni dilemmáját: „Merj fizetésemelést kérni! Itthon sem kell belenyugodnod a rosszabb anyagi körülményekbe. Ha pedig bárki nemleges választ kapna, akkor is segít az NSKI.”

Megszólalt a héten a Heti Világgazdaság online kiadásában, a hvg.hu-n Tóth Richárd és arról számolt be, hogy sikerült megszereznie a magyar nemzetstratégiai gondolkodás legavatottabb szellemi műhelyének gondosan eltitkolt új kiadványát s rögtön úgy érezte, a páratlan olvasmányélményét meg kell osztania a portál olvasóival. A Menjek vagy maradjak?! opusból egyebek mellett kiderül: nem érdemes a fiataloknak a magyarországi létet a nyugat-európaival felcserélni, mert Pannóniában „mindent összevetve a Föld lakosságának legjobb körülményei között élő 10%-hoz tartozunk.” Ráadásul a könyv tudós szerzői azt is kimutatták: „külföldön drága a kávé, bezzeg itthon”, „van internet itthon, nem kell kivándorolni, mert a világháló segítségével nem maradunk le semmiről”, arról már nem is szólva – s ezzel a felfedezésükkel történelmet írtak a magyar nemzetstratégiai elmélkedés világában – miszerint, „ha valakinek külföldön születik gyereke, az bevándorló lesz.”

Öt esztendeje, 2013 elején így idézte a hvg.hu cikkírója, Riba István Tamás Sándornak, a Kovászna Megyei Tanács elnökének kifakadását annak hallatán, hogy a Magyar Polgári Párt bukott elnökét Budapesten felkérték a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) megalapítására: „Gratulálok Szász Jenőnek, de remélem, pénzt nem bíznak rá.” Tamás Sándornak akkori féltő és intő szavai nem találtak meghallgatásra Budapesten. Az ex-polgármesternek és volt pártelnöknek „kiutalt” NSKI hamarosan létrejött és gazdagon kistafírozva hatalmas apparátussal azóta is működik. Létét 2016 január-februárjában fenyegetni tűnt az a kormányzati akarat, mely céljának tekintette magyar bürokráciacsökkentést, de hamar kiderült: „a szászjenősüllyesztő intézetnek” becézett intézmény vezetője remek kapcsolatokkal rendelkezik, s így az NSKI megszüntetését kezdeményező Lázár János kancelláriaminiszter ezirányú javaslata megbukott.

A kutatóintézet azóta is működik, elnöke pedig azt hangoztatja, hogy a miniszterelnök az általa irányított NSKI-t a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet a „kormány legfontosabb háttérintézményének nevezi”. Éves költségvetési apanázsa általában 1,3 milliárd forint, amiből az ott dolgozók személyi juttatásai 542 millió 112 ezer forintot tesznek ki (az elnök havi fizetése 3 ezer forint híján 1 millió forint), a többi adóforintokból pedig konferenciákat és kiállításokat szervez, létét legitimáló stratégiai megállapodások tucatjait hozza tető alá, koncepciókat gyárt a lehető legváltozatosabb témakörökben, közben pedig szórvány-magyarságmentést vizionál, mangalica-tenyésztésben és székely repülőtér-tervezésben szakért, autonómia-focitornákat, mikulásünnepségeket és tiszteletbeli székely-avatásokat szervez szerte a Kárpát-hazában.

Ezek mellett rengeteg egyebet is tesz, mindig kifejezetten nemzetstratégiai jelleggel. Így a tudományos intézet tűzoltó-egyesületi dzsemborik összehozásában jeleskedik, a Várkert Bazárban Székely-bálokat szervez, ipari kenderre épülő népi kézművességgel ösztönöz közösségépítésre, olykor székely bélyeget ad ki, olykor pedig kikutatja, hogy az elmúlt ezer évben a nagyjaink közük ki képviseli leginkább a magyar nemzet. Ebben a vizsgálatában aztán az első tíz helyezett rangsora ekképp alakult: Orbán Viktor, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Áder János, Deák Ferenc, Tőkés László, Puskás Ferenc, Szent István, Hosszú Katinka. Mátyás király, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc hiába került még a bankjegyekre is, nekik csak a futottak még kategóriában osztottak lapot A nemzeti integráció magyarországi elfogadottságának és támogatottságának vizsgálata című NSKI közvélemény-kutatásban részvevő megkérdezettek.

E sokoldalú stratégiai kutatómunka egyéb részleteire már nem is kitérve a legfontosabbat azért még említsük meg: az NSKI mindenekelőtt, az alapító kormányhatározatban rögzítettekhez híven nap, mint nap „erősíti a nemzeti összetartozást, vizsgálja a külhoni magyarság erőforrásait és korszerűen a magyar örökséget”, miközben „nemzetstratégiai műhelyek, nemzeti kutatások és kiemelt trendkutatások koordinációját.”

E rovatban nem először esik szó ennek az intézménynek a munkájáról, de nem rajtunk múlott, hogy eddig nem kerítettünk sort arra, hogy prezentáljuk azt a területét az NSKI tevékenységének, ami minden tudós társaság munkájának alfája és omegája, egyetlen meggyőző és hiteles tükre, illetve fokmérője: a kutatási eredmények publikálása. Kóbor hírek ugyan már eddig is voltak arról, hogy a NSKI könyveket is kiad, magunk is találkoztunk egyszer valakivel, akinek egy ismerőse elmondta, már látott valakinél egy ilyen kötetet. Mi viszont még nem kerültünk ilyen kiváltságos helyzetbe, s bevalljuk meg is irigyeltük most a hvg.hu újságíróját, akinek minap páratlan szerencséje volt és birtokába került a Kárpát-haza könyvek sorozat legújabb kiadványa, mely a Menjek vagy maradjak?! címet viseli.

A bibliofil ritkaságra szert tevő Tóth Richárd, Istennek hála nem volt önző és úgy döntött, a felhalmozott tudás eme kuriózumát azonnal közkinccsé teszi. Úgy véltük, ha már a sors kegyelméből a kollégának megadatott, hogy a Kalliopénak elkötelezettek e forrásértékű művét megszerezze és az abban foglaltakat, mert számára sikerélményt jelentettek, megossza a portál követőivel, hadd lépjünk a nyomába, és ne habozzunk bemutatni mi is ezt a tudományos könyvkülönlegességet.

Mielőtt belevágnánk az ismertetésbe, azért halkan megjegyeznénk, számunkra érthetetlen, s ezzel nemcsak mi vagyunk így, hogy miközben a NSKI létrehívását elrendelő jogszabály szerint a Szász Jenő elnök vezette intézmény kiadói feladatokat lát el a kidolgozott kutatások, elemzések, tanulmányok nyilvánosságra hozatala és népszerűsítése céljából, ezt a tevékenységét sajnos, ki tudja, milyen okból gondosan eltitkolja.  Ez pedig egy olyan közfeladatot ellátó központi hivatalként működő központi költségvetési szerv esetében, mint az NSKI, a törvények szerint nem éppen megengedett, de a legfőbb bajok forrását mégsem ebben látjuk. A legfőbb vétek szerintünk az, hogy a Kárpát-haza könyvek sorozatban már megjelentek akadémiai értekezéseknél sokkal igényesebb és gondolatgazdagabb tudományos kiadványok, de róluk se a szakma, se az érdeklődő átlagmagyar vajmi keveset se tud. Fájó veszteség ez a magyar tudományosság számára – e felől fikarcnyi kétségünk sincsen most, hogy már tudjuk, milyen értékes alapmunka, valóságos nemzetstratégiai szintézis született ebben a kutatóintézetben.

„Könyvet jelentetett meg a Nemzetstratégiai Kutatóintézet „Menjek vagy maradjak?!” címmel, tele ismeretlen eredetű idézetekkel arról, hogy miért jó Magyarország, illetve miért lehet nehezen boldogulni külföldön. – kezdi rendhagyó „recenzióját” a hvg.hu munkatársa, s felvezetőjét így folytatja: Olyan támadhatatlan érvek jelennek meg, hogy rossz az időjárás, nincs közbiztonság, nem lehetsz boldog, a szüleidnek pedig fáj, ha itt hagyod őket. A könyvnek nem találni nyomát a kutatóintézet honlapján, de egy közbeszerzésből lehet következtetni arra, hogy temérdek közpénz folyt el rá.”

Tóth Richárd nem elégedett meg azzal, hogy hozzájutott a nem mindennapi tudástár-szintézishez, majd megismerhette a benne foglaltakat, hanem élve a gyanúperrel, hogy hasonló kiadványok talán már korábban is napvilágot láttak „a kormány legfontosabb háttérintézményében”, maga is kutakodni kezdett. Felderítő munkájának köszönhetően sejtése beigazolódott. Megtudta: a Kárpát-haza könyvek sorozatból immár nem kevesebb, mint kilenc kötetet őriznek az Országos Széchényi Könyvtár polcain s „köztük van olyan, amelyik „Az átányi parasztember szerszámai” címet viseli, másik „Az udvarhelyszéki gyógyászat története” cím alatt jelent meg.” Mi több, kiderült: egy másik bibliotékában is fellehetők a magyar nemzetstratégiai kutatásnak ezek a lenyűgöző kincsei, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárkatalógusa is büszkélkedhet az NSKI több kötetével, köztük az újságírónk által most megszerzett 115 oldalas opussal.

Ezek után lássuk a magyarok kivándorlását csökkenteni hivatott kötetet, melynek már címválasztása sem volt a legszerencsésebb Tóth Rihárd szerint, mert kísértetiesen emlékeztet egy 2016-ban megjelent NSKI kutatási jelentésre, amelyik a Maradj itthon! Gyere haza!: a Kárpát-medencei magyarok elvándorlásának és hazatérésének vizsgálata címet viselte.

Mi ennél most tovább mennénk, mint a hvg.hu-s kolléga, s már e két évvel ezelőtti kötet kapcsán felvetnénk a „többször lerágott csont”-illetlensége mellett azt is, hogy nem vall túl nagy eredetiségre egy nemzetstratégiai kutatóbázisban, ha Maradj itthon! Gyere haza! a hívó szó gyanúsan hasonlít egy vele csaknem egyezőre. Egy tudományos centrumban legalább egy munkatársnak a közel százból tudnia kellett volna arról, hogy 2013 szeptemberében Bajnai Gordon volt miniszterelnök, az Együtt-PM választási szövetség vezetőjeként programot hirdetett Gyere haza, maradj itthon! elnevezéssel, amivel a külföldön dolgozó fiatalokat akarta megszólítani és hazahívni. Utóbb, ennek keretében az Együtt-PM politikusai és aktivistái bejárták az országot, beszélgettek a fiatalokkal és több mint 1500 kérdőívet töltettek ki az érdeklődőkkel.

Úgy hisszük, a fentiek ismeretében nem alaptalan a rosszallásunk, bár lehet, hogy sokan, a nemzetstratégák is bizonyára, csak legyintenek erre az okfejtésünkre. Nekik mondjuk: vajon nem borzolná a kedélyeket a székely anyavárosban, meg másutt is, ha egy mai historikus arra vetemedne, hogy Leírása a Székelyföldnek címmel publikálna monográfiát Orbán Balázs annyira szeretett pátriájáról?

Lépjünk most tovább és lássuk milyen is ez a titokzatos könyv, melyet az ismeretlen szerzők (a kiadványban csak a felelős kiadó, Szász Jenő neve szerepel) bevallottan azért írtak, hogy a menni vagy maradni kétségtelenül létező dilemmájában meggyőző érvanyaggal szolgáljanak az otthonmaradás mellett és felsorakoztassák indokaikat a kivándorlás elutasítására.

„A belső borító szerint a kötet a Kárpát-haza könyvek sorozat része, de az NSKI honlapján erre a fülre kattintva tartalom nem fogadja a látogatót, mivel az „csak regisztrált felhasználók számára tekinthető meg”. Ha a kötet címére keresünk az intézet weblapján, akkor sem leszünk sokkal okosabbak, mivel akkor is csak egyetlen találatot kapunk, amiből annyi derül ki, hogy az NSKI delegációja részt vett a Magyar Diaszpóra Tanács és a Magyar Állandó Értekezlet ülésén tavaly a Várkert Bazárban, ahova vitték magukkal a 2017-ben megjelent könyveiket.

A kötet bevezetőjéből kiderül, hogy az alapötletet a Kós Károly nevével fémjelzett szülőföldkutató és honismereti tábor adta, amit 2016-ban és 2017-ben is megrendeztek a Hargita lábánál, és ahol válaszokat kerestek „arra az egyéni, de közösségi sorsot is meghatározó kérdésre, melyek alapfelvetése minden esetben a menni vagy maradni kételye volt”. A bevezető szerint az elmenők új igazodási pontokat keresnek vágyaikhoz, jobb életminőséget és új munkahelyet, anyagi biztonságot, lelki békét remélnek a szülőföldön túl. Akik maradnak, megőrzik a szülőktől vagy ösztönösen elsajátított szellemi, erkölcsi értékeiket, megtartják barátaikat, szorosabbra fogják családi kötelékeiket.”

Az Itthon szép, kinn csúnya alfejezetben foglaltak bemutatása azonnal meggyőz bennünket: az NSKI ezúttal nagyot alkotott. Joggal büszkélkedhettek az intézet honlapján a stratégák arra, hogy a tavaly augusztus 27 és szeptember 3 között megrendezett II. Kós Károly Honismereti és Szülőföldkutató Táborban Zeteváralján részvevő, a Kárpát-medencéből és a diaszpórából érkező, a magyarság megmaradása iránt elkötelezett magyar fiatalok tapasztalt mentorok vezetésével kvalitatív, elsősorban interjúkon és megfigyeléseken alapuló kutatási projektje” valóban sikeres volt. Vitathatatlan, hogy „a harminc településen végzett mélyfúrás jellegű terepmunka” meghozta gyümölcsét, a magyar nemzetstratégiai gondolkodásban megtörtént az áttörés.  Ennek beszédes tanúsága a friss, amúgy gazdagon illusztrált tudományos értekezés, a Menjek vagy maradjak?!

Ha valaki kételkedett volna eddig, a következő passzusok nyilván meggyőzik, hogy eddig tévúton botladozott.

„Önbevallása szerint a könyv segítséget próbál nyújtani a menni vagy maradni kérdésben, friss kutatásokkal, információkkal és élménybeszámolókkal – de látni fogjuk, ezek inkább névtelen rémélmények. Mindenekelőtt egy hevenyészett SWOT-analízissel találkozik az olvasó, ezek szerint az itthon mellett szól többek között, hogy stabil a közbiztonság és a politikai rendszer, alacsonyak a megélhetés költségei, keresztény értékrenden alapul a társadalom, és itt a család.

Gyengeség csak kettő van: alacsonyabbak a bérek, illetve a kíváncsiság / kalandvágy is ide került, rejtélyes okból. Lehetőségként is egy rakás dolog fel van sorolva, ilyen az, hogy a kormány a fiatalok és a családok részére folyamatosan bővülő támogatást nyújt, védve vagyunk a migrációs folyamatoktól, vannak erdők (nem vicc, tényleg le van írva). Veszélyből is csak kettő jutott az NSKI eszébe: erősödnek a nacionalista nézetek a térségben a nemzeti kisebbségekkel szemben, valamint instabil a régiós politikai helyzet.

Fordított a helyzet a kivándorlás SWOT-táblájában. Erősség az új lehetőségek és a magasabb bér, lehetőség a nagyobb anyagi biztonság és az, hogy megtanulhatunk idegen nyelvet. Gyengeségből és veszélyből annál több van, nincs ott a család és a barátok, terrorveszély, no-go zónák, a „szülők, nagyszülők évtizedes munkája által megteremtett örökség, azaz a családi vagyon idegen kézbe” kerülése, a magyarországi lakosságszám csökkenése, felbomlik a keresztény társadalom.

A következő oldalon rögvest olyan mondatba futni, hogy imázsfilmekben sem látni szebbet: Mi egy csodálatosan szép természeti adottságokkal rendelkező régióban élünk. Mindent összevetve a Föld lakosságának legjobb körülmények között élő 10%-hoz tartozunk.

Parádés illusztrációkkal és hozzájuk tartozó szöveggel, valamint fejezetcímekkel dolgozik a kötet, az egyik oldalról kiderül például, hogy aki elmegy, annak hiányozni fognak a hegyei, a Kárpátok szépsége pedig felbecsülhetetlen, nem szabad lemondani róla. Ennek a régiónak az időjárására sem lehet panasz, Észak-Európában állandó a szél és a hideg, sok az eső, kevés a napsütés. Egy névtelen hozzászóló a kötetben azt mondja, dönteni kellett, pénz vagy egészség. „Én az utóbbit választottam, és hazajöttem.”

A tavalyi zeteváraljai tábor után Szász Jenőék már beharangozták ezt a kötetet, melyről már akkor elmondták: egy összegző elemzést és harminc székelyföldi település esettanulmányainak publikálásával készülő kutatási jelentést fog tartalmazni, mely sommázni fogja a fontosabb következtetéseket. Egyúttal hangsúlyozták: „E kötet nem csupán a szülőföldről való elvándorlás és a szülőföldön maradás témájában, hanem Székelyföld társadalmi állapotának részletes feltárásában és fejlesztési pozícióinak pontosabb beazonosításában is hasznos dokumentum lehet. A kutatás eredményei alapján kibontakozott kép segíthet ugyanis az aktuális stratégiai javaslatok megfogalmazásában, amelyeket a települési és megyei önkormányzatok, gazdasági szereplők, egyházak, civil szervezetek és az államigazgatás szereplői is hasznosíthatnak.”

Az ígéret tehát betartatott, a mű elkészült. Arról, hogy milyen fogódzót nyújthat ez a „kézikönyv” a jövőben polgármesterek, jegyzők, önkormányzati képviselők, vállalkozók, lelkészek, közalkalmazottak és mások számára a napi munkájukat megkönnyítendő, szintén megtudjuk Tóth Richárdtól. A kötet erre vonatkozó magvas gondolatait publicisztikájának az Érzelmek és kampányszlogenek alfejezetében foglalta össze:

„Leegyszerűsítő kormányüzenetek is fellelhetők a könyvben: itthon félelem nélkül lehet élni, míg „Nyugat-Európa már nem a biztonság földje!” Az NSKI szerint kinn csak idegen lehet az ember, ráadásul a „külföldön kialakuló kapcsolatokból ritkán lesz őszinte érzelmeken alapuló, boldog házasság.” Az érzelmi zsarolás magasiskolája, hogy a szerzők azt állítják, akik elhagyják Magyarországot, nem is tudják, mekkora fájdalmat okoznak szüleiknek.

A külföldre települő fiatalok nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora szomorúságot okoznak hozzátartozóiknak.

Az ok a könyv szerint az, hogy a gyerekek nem látnak a szülők megértő, gondjaikat elhallgató viselkedése mögé. „A kivándorlás mellett döntő fiatalok túlnyomó többsége alig számol az otthon hagyott rokonok őszinte szomorúságával. Azzal a hálátlansággal is, hogy a szülők időskori rászorultságának esetén a kitelepült nem fog tudni gondoskodni róla.”

Az aktuális stratégiai javaslatok megfogalmazásának felelősségteljes terhét magára vállaló 115 oldalas szintézis további érvei valóban megcáfolhatatlanok. A hvg.hu-s szerzőnk közülük csak ötöt emel ki, de többre talán nincs is szükség. Ezek bőven elegendőek arra, hogy megálljt parancsoljanak a potenciális útra kelni szándékozóknak. Íme, hogyan szól könyvismertető pontokba szedve a menni vagy maradni-dilemma mindent eldöntő argumentumairól 

Az "érvek" még itt nem érnek véget:

–egy parádés okfejtés után kiderül, azért sem kellene elhagyni Magyarországot, mert ha valakinek külföldön születik gyereke, az bevándorló lesz,

–Orbán 2017-es tusványosi beszéde is előkerül, miszerint míg korábban Közép-Európa azt hitte, Európa a jövőnk, mára kiderült, Közép-Európa Európa jövője,

–külföldön drága a sör és a kávé, bezzeg itthon,

–ha mindenki kivándorol, nem marad, aki leszedné a termést,

–van internet itthon is, nem kell kivándorolni, mert a világháló segítségével nem maradunk le semmiről.”

A könyv szerzői jól tudják: egy ilyen jellegű nemzetstratégiai útmutató-kézikönyvből nem maradhat ki a megoldás kínálat sem a kivándorlás ellen. Nem is lesz hiányérzetünk, hisz rögzítik annak fortélyait. Teszik ezt így, ahogy illik, megodamondva, virtusosan:

„Merj fizetésemelést kérni! Itthon sem kell belenyugodnod a rosszabb anyagi körülményekbe.

Ha pedig bárki nemleges választ kapna, akkor is segít az NSKI. Ebben az esetben mutassunk rá nyugodtan, hogy fukarságukkal ők is okozói lehetnek a szülőföld kiüresedésének.”

A kötet utolsó oldalán olvasható gondolatokból s főleg azokat övező illusztrációból nem éppen olyan bíztató üzenet tükröződik, amire az előző 114 oldal olvasója joggal számítana. Aki derűlátást várt az elköszönéstől, az csalódni fog. A záró intelem bennünket is mélyen elgondolkoztatott, de csak egy pillanatra. Mert utána rögtön beugrott egy másik intelem, amit sajnos nem hallgattak meg egykor. Igen, a Tamás Sándornak, Háromszék RMDSZ-es tanácselnökének az intése, az a bizonyos öt évvel ezelőtti. De ezt már elmondtuk e cikk elején.

„Kutatóintézeti szempontból nincs pozitív kicsengése a könyvnek, ugyanis az utolsó oldalon egy fogyó embertömeg áll, mellettük a felirat: „Hiányozni fogsz, maradj itthon.” De remélik, a kiadvánnyal sokat segítettek abban, hogy a külföldi tanulmányok lehetőségét és a külföldi munkavállalást megfontolt módon tudja megközelíteni az olvasó. „Döntésedhez érett, felnőtt gondolkodást és elkötelezett magyarságot kíván a Nemzetstratégiai Kutatóintézet.”

Tóth Richárd nagylélegzetű publicisztikájában a könyvismertetés mentén számos, az NSKI ötéves „áldásos működésére” vonatkozó fejleményre is kitért, melyek részleteinek bemutatásáról terjedelmi okokból itt el kell tekintenünk. Így attól is, bővebben szóljunk arról, hogy egy parlamenti meghallgatáson a sajtónyilvánosságot mindig gondosan kerülő Szász az őt ért kritikákra „sajátosan” vágott vissza. Némi kioktató jelleggel elmondta a vele úgymond kötekedő honatyának, hogy nem bírálni kellene őt, hanem inkább segíteni.

Ennek útját is megtalálta: törvényt kellene alkotni arról, hogy az NSKI „ne legyen köteles minden egyes információról újságírói kérdésre választ adni, mert élnek a gyanúperrel egyes újságírók esetében, hogy más érdekeket képviselnek, mint a magyar nemzet érdekei, ezért én azt gondolom, hogy érdemes volna ezt megfontolni, hogy például ezen válaszadási kötelezettség alól valamifajta mentesítés legyen, vagy hogy például a nemzetstratégiai kérdéseknek legalább bizonyos kategóriája érdemelne-e ilyen védelmet vagy sem.”

Viszont azt nem tehetjük meg, hogy mindazt, amit írása végén közreadott Tóth Richárd azt ne osszuk meg mi is a Maszol olvasóival:

„A kötettel kapcsolatos kérdéseinkkel megkerestük az NSKI-t is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy:

Mik voltak a kötet megszületésének közvetlen okai?

Hány példányban jelent meg a könyv?

Összesen hány forintot fordítottak arra, hogy ez a kötet megjelenjen?

Hol terjesztik?

Kik kaptak?

Hol lehet hozzájutni?

Az NSKI honlapon miért nem lehet megtalálni a kötetről szinte semmit?

Van információjuk arról, hogy valaki a kötet hatására tért haza, esetleg annak hatása miatt nem hagyta el Magyarországot?

Mik voltak a kötet visszhangjai?

Milyen kutatások támasztják alá a kötetben tett említéseket a kivándorlás ellen, Magyarország mellett?

Szó szerint idézzük a kapott választ:

Megkaptuk megtisztelő megkeresését. Számomra sajnálatos módon nem egyértelmű a megkeresés célja. Ha és amennyiben riport céljából érdeklődik, akkor szívesen szánunk időt egy személyes beszélgetésre a témával kapcsolatban.

Válaszlevélben jeleztünk, nyitottak vagyunk a személyes találkozóra, de kifejeztük sajnálkozásunkat is, amiért az NSKI nem értette kérdéseinket.”








EZT OLVASTA MÁR?

X