Tovább kell lépni, mert ez adja meg a tiszteletet az áldozatoknak - mondta Kollár Lajos, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció vezetője azon csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón, amelyen a Kancsendzöngán történtekről volt szó. A rendezvényen a két eltűnt magyar hegymászóra, Erőss Zsoltra és Kiss Péterre néma felállással emlékeztek.

Kollár Lajos arról beszélt: nem látja a Magyarok a világ nyolcezresein folytatásának kulcsát, mert a fennmaradó két hegy - az Annapurna és a K2 - iszonyatosan nagy kihívás technikailag, csapatilag és emberileg egyaránt, és egy ilyen expedícióba jelenleg nem tud olyan magyar hegymászót, aki mindennek képes lenne megfelelni. Mint mondta, ők itt megállnak, bár biztosan lesznek magyar szervezésű himalájai expedíciók és tud is készülődő formációról.

Kiemelte: a Magyarok a világ nyolcezresein elnevezésű expedíciósorozatot legerősebb, legcsúcsképesebb és legjobb hegymászóját vesztették el Erőss Zsolt személyében, aki a világ 14 nyolcezres csúcsa közül 10-et mászott meg, Kiss Péter pedig a következő nemzedék egyik jeles tehetsége volt.

Beszámolt arról is, hogy egy körülbelül 7600 méteren készült fotón beazonosították Kiss Péter holttestét, valószínűleg rosszul lépett és kicsúszott egy kuloárban (jégfolyosóban). Erőss Zsolt vélhetően ennél magasabban maradt, őt nem találták meg. Kollár Lajos információi szerint pénteken érkeznek Katmanduba azok a koreai mászók, akik barátjuk holttestét szerették volna lehozni a Kancsendzöngáról. Velük korábban megállapodott, hogy a felső régiót még egyszer átkutatják, de semmit nem találtak, hiszen megérkezett a monszun és már méteres hó borítja a Himalájának azt a részét.

Kérdésre válaszolva elmondta: az expedíció technikai és hegymászási főnöke Erőss Zsolt volt. Tapasztalata és működése révén a felsőbb régiókban kizárólag az ő döntése számított, bár természetesen lehetett ellenjavaslatot tenni. Kollár Lajos hangsúlyozta, hogy a 8586 méter magas Kancsendzönga meghódításakor nem kellett semmilyen ellenlépést sem javasolnia, mert nem volt rá oka, megegyezett a véleményük. Erőss Zsolt visszafordulhatott vagy elhalaszthatta volna a csúcstámadást, de nem tette. Semmi jele nem volt ugyanis annak, hogy ebből bármi probléma lehet. A mai napig sem tudják, hogy mi történhetett - jegyezte meg az expedíció vezetője.

Kollár Lajos kifejtette azt is, miért vitték magukkal Kiss Pétert, akinek ilyen magasságban nem voltak tapasztalatai. Erőss Zsolt javaslatára döntöttek úgy, hogy kipróbálják a 27 éves hegymászót, aki nagy technikai tudással és kiváló fizikai képességekkel rendelkezett. Nem volt még 7 ezer méteres magasságban, ezért szerződést kötöttek vele, hogy mindenben Kollár Lajos és Erőss Zsolt döntésének kell alárendelnie magát. Akklimatizációja rendben volt: az 5500 méteren található alaptábor elérése után ugyan 2-3 napig nem volt jó állapotban, de ez normálisnak mondható. Aztán fölépült az 1-es tábor 6500 méter körül, ott Kiss Péter fájlalta a fejét, ezért felküldték akklimatizálódni a 2-es táborba, erre a szervezete jól reagált - hangsúlyozta Kollár Lajos.

Az utolsó napra emlékezve kifejtette, hogy délelőtt még beszélt Erőss Zsolttal, aki szinte teljesen elveszítette a látását és összeroskadva a fáradtságtól, elaludt a rámpán. Délután 3-kor ő ébresztette, Erőss Zsolt akkor "normális" hangon beszélt és azt mondta, elindul lefelé, aztán soha többet nem volt vele kapcsolat. A sajtótájékoztatón részt vett Erőss Zsolt édesanyja is, aki szerint ebben a láthatatlan történetben csak akkor derülne fény valamire is, ha visszahallgathatnák a rádióbeszélgetéseket.

Erőss Zsoltnak és Kiss Péternek május 20-án sikerült feljutnia a Nepál és India határán található, 8586 méteres Kancsendzönga csúcsára. A magyar hegymászók kimerültséggel küzdöttek, és a lefelé vezető úton el is szakadtak egymástól. Eltűnésüket két nappal később jelentették be hivatalosan.