Lépten-nyomon látni olyan magyar nyelvű köztéri feliratokat, melyek kapcsán az ember érzése az, hogy egy magyarul jól beszélő török különbül fogalmazta volna meg. Összegyűjtöttünk néhány gyöngyszemet.

Alig hittem a szememnek, amikor a kisebbségi nyelvi jogok érvényesítése terén élenjárónak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Kolozsváron, azon belül a Monostor negyed szélén levő Sun strandon megpillantottam egy, minden bizonnyal az üzemeltető által kihelyezett magyar nyelvű feliratot: Tilos a belépés a fürdő övezetbe alkoholt fogyasztók számára!.

A tiltás gondolkodóba ejtett. Vajon kizárólag antialkoholisták látogathatják a strandot, s nem lévén absztinens, nemkívánatosnak minősülök? Avagy a belépés pillanatában tilos italozni, esetleg nem szabad inni a strand területén, ahol egyébként árusítanak szeszes italokat? Nagy tanácstalanságomban elolvastam a román nyelvű szöveget, s egyszeriben minden világossá vált: ittasan nem szabad a medencébe menni. A nyelvi jogok tekintetében, úgy látszik, egyre jobban állunk, itt lenne az ideje, hogy megtanuljunk magyarul.  

A Nagyváradi Közszállítási Vállalat (OTL) példás módon alkalmazza a kétnyelvűséget, hovatovább, megpróbál igényesen fogalmazva kommunikálni az utazóközönséggel. Nagy kár, hogy a dicséretes szándék nem párosul a magyar nyelv kellő szintű ismeretével, aminek az eredménye az alábbi, nyakatekertségben nehezen felülmúlható lingvisztikai torzszülött. 

Mit gondol a kedves olvasó, mit ábrázol az alábbi felvétel? Elárulom: egy műszaki fontosságú kulturális javat.

A gyengébbek kedvéért odaírták, hogy tehervillamosnak vagy villamos mozdonynak is nevezhetjük a matuzsálemi korú járművet. A magyar bükkfanyelv eme szép példányát szintén az OTL egyik alkalmazottja szövegezte. Mit is mondhatnánk? A cég tevékenységi területe az utaztatás, a fogalmazás meg, úgy tűnik, nem kenyerük.

Mi egy mászóka? Hát egy hinta? És a csúszda? A nagykárolyi önkormányzat eloszlatja a fejekben megülő homályt: játszótéri elemek. Lehet, hogy a gondos nagykárolyi szülők ezzel az intelemmel engedik el játszani a csemetéiket: Aztán csak óvatosan a játszótéri elemekkel, nehogy sírva gyere haza! Vigasztalódjunk azzal, hogy a Károlyi kastély parkjában elhelyezett tiltás megfogalmazója románul sem tud jobban, mint magyarul.

Különösen örvendetes, ha olyan helyen találkozunk a kétnyelvűséggel, ahol erre nincs törvényi kötelezettség, mint például egy kolozsvári diszkont áruház bejáratánál. Kár, hogy az üdvözlet kb. annyira magyaros, mintha egy, Petőfi és Arany nyelvét szabad idejében biflázó türkmén írta volna. Tény, hogy az „Isten hozta!” vagy az „Üdvözöljük áruházunkban!” kevésbé eredetiek, mint az „Örömmel fogadunk”. De legalább magyarul vannak.

Az, hogy rendeltetéséből és jellegéből fakadóan minden fehérnemű intim ruhadarab, minden bizonnyal nem világos azon, a budapesti Nagykörúton található bolt tulajdonosa számára, melyen az alábbi felirat díszeleg. Egyelőre nem vettem a fáradtságot, hogy betérjek, s megtudakoljam, hogy kézre való kesztyűt tartanak-e? Ha az illető kereskedő élelmiszer üzletet üzemeltetne, lehet, hogy abban édes cukrot, folyékony üdítőt és hideg fagylaltot árulnának. 

Még sosem vásároltam a Nyugati pályaudvar főbejáratánál működő kürtőskalácsosnál, ám mindig jóleső érzés tölt el, mikor ráesik a tekintetem a bódé oldalfalára. Nem annak örülök, hogy ha megkívánnám, csak 290 forintot kellene fizetnem érte, s nem is az a jó érzés forrása, hogy kapható kakaós, sőt fahéjas  kürtős kalács is. Engem az a tény boldogít, hogy a székely finomságot nem fáradt praclik, hanem friss kezek készítik, s a friss kezekhez, legalábbis így képzelem, kipihent, élvezettel munkálkodó szakemberek tartoznak, nem pedig kizsigerelt bérmunkások. S ez a tudat nekem legalább annyira kellemes, mint a friss kürtőskalács illata.