Mi történik valakivel, aki úgynevezett zombidrogot használ, hogyan érdemes kezelni a helyzetet? Mi áll a jelenség mögött, mit tehetnek a szülők? Ezekre a kérdésekre válaszolt a Maszolnak Kalóz János-György drogprevenciós szakember, iskolapszichológus, a kolozsvári Báthory Prevenciós Iroda vezetője.

Ha felkerülnek az internetre, megjelennek a sajtóban a zombidrog hatása alatt lévő fiatalokról készült felvételek, valóban félelmetes látványt mutatnak, de kevesen használnak ilyen szert, nincs szó arról, hogy elterjedt volna a társadalomban – magyarázta Kalóz János, hozzátéve, ettől függetlenül nem jó elbagatellizálni a kérdést. „Minden csoda három napig tart. Most éppen ez van, aztán lesz más” – fogalmazott.

A szakember szerint a zombidrog olcsó és könnyen hozzáférhető, úgynevezett dizájner drog, amit helytelenül neveznek etnobotanikus szernek, valójában különböző hatóanyagok keveréke. Ami újnak számít, az további, a tiltólistákon levő anyagokat helyettesítő adalékok használata időről időre.

A felhasznált növényeknek, többnyire a THC-t tartalmazó marihuánának nincs túlságosan erős hatása, így ezt különböző kémiai szerekbe áztatva igyekeznek „tuningolni” – a zombidrognak szintén a THC a hatóanyaga, amelyet aztán felerősítenek. A szakember elmondta, ez a drog az idegrendszerre hat, különböző „blokkolások” jelennek meg, ennek eredményeképpen vesznek fel különböző valószerűtlen, merev pózokat a szer használói.

"A zombidrog használói alapvetően azt akarják elérni, hogy kiüssék magukat, ne érezzenek semmit a negatív érzésekből, szorongásokból" – jegyezte meg.

Mit tegyünk, ha ilyen esettel találkozunk?

Felmerül a kérdés, hogy ha egy ilyen fiatallal találkozunk, mit tehetünk – figyelembe véve, hogy gyakran saját magukat is veszélybe sodorják, és végső soron a tudtukon kívül (például a járda szélére, úttestre kerülve). Kalóz szerint meg kell próbálni segíteni, de kiszámíthatatlanok ilyenkor a drog hatása alatt lévő személyek, esetleg csapkodnak. Fel kell mérni, hogyan reagálnak, és ha békésen, akkor el kell vinni a veszélyesebb helyekről.

Érdemes hívni a 112-es segélyhívó számot. Ha fekszik az illető, akkor egy padra kell felhelyezni vagy felültetni legalább, hogy hideg időben minél kisebb felszínen érintkezzen a földdel. Kalóz időnként teát is vesz hasonló állapotban levő embereknek – úgy gondolja, nem érdemes félelemmel megközelíteni a jelenséget, a megértésére kell odafigyelni.

A problémát az okozza, ami a jelenség mögött van

Kalóz felhívja a figyelmet: a drog használata egy következmény. A mostani fiatal generáció nagy problémája, hogy nincs sikerélménye, mindenen gyorsan átesik, így nem tud szívvel-lélekkel csinálni dolgokat, nincs önbizalma, tartása. A szociális kapcsolatok a virtuális világba kerültek, nem tudnak valós érzéseket átélni – a visszajelzések lájkká váltak.

A pszichoaktív szerek az így keletkező hiányokat pótolják: szorongásokat, félelmeket nyomnak el, önbizalmat adnak ideig-óráig. A szakember kitér arra is: a kortárscsoport nyomása szintén fontos, kíváncsiak a fiatalok, kihívást jelent, hogy különféle drogokat kipróbáljanak.

A szülőknek minőségi időt kell tölteniük a gyerekükkel, kommunikálni velük, kérdezni tőlük – magyarázta. Sok családban vélt vagy valós probléma az időhiány, a fáradság. Mi ilyenkor a teendő? Kalóz szerint megoldás, ha összefog az iskola, és a szülőknek szervez programokat, akik saját tapasztalatait osztják meg: „nem hiszem, hogy létezik tökéletes szülő, mindenki kaphat valami újat vagy megerősödhet”.

Mindenkit érint

Arra a felvetésünkre, hogy talán éppen azokhoz jutnak el ezek az információk a legkevésbé, akiknek a leginkább volna szükségük rá, a szakmeber azt válaszolta: a tehetősebb és a szegényebb családokban egyaránt megjelenik a drog mint probléma, a különbség csupán az, hogy más okokból.

Az előbbiek esetében kizárják, hogy ilyen megtörténhet velük, így a témát érintő előadásokon sem biztos, hogy megjelennek, utóbbiak esetében legkisebb gondjuk is nagyobb ennél, hiszen alapvető problémákkal küszködnek. Az „elit” arra fókuszál, hogy több jusson a gyereknek, a szegényebbek arra, hogy legyen mit az asztalra tenniük, és gyakran előfordul, hogy bár más okokból, de elhanyagolják a gyerekeket – ezt Kalóz a gyerekneveléssel szemben gyerektartásnak nevezi.