Nem egy-két évre, hosszú távra kell tervezni a szórványban – Szamosújváron jártunk (videóriport)
Építkeznek, keresik a kihívásokat, tehetséget ápolnak és közösséget is formálnak kicsik, nagyok között Szamosújváron. A Téka Alapítvány immár 26 éve tartja mindennél fontosabbnak a helyi magyarság sorsát, ötleteivel fáradhatatlanul gazdagítja azt. Itt nem a magyarság szenvedő túlélését látjuk, hanem a szórványlét vonzó és követendő példáját. A 2016-ban átadott új iskolaépület előkészítőtől érettségiig ad otthont (a bentlakás miatt szó szerint is) a szamosújvári és a környező településekről származó magyar gyermekek számára. A Magyar Szórvány Napján ezt a lelkes közösséget mutatjuk be helyszíni riportunkban, ahová azzal a reménnyel is ellátogattunk, hogy kiderítsük: mit tudnak Szamosújváron, amit más szórványtelepülésen nem?
A 2011-es népszámlálási adatok szerint Szamosújváron közel 21 ezer lélek él. Ennek többsége, közel 16 ezer román, közel 3 500 magyar származású. A második legnépesebb kisebbség a roma, német egy tucatnyi él. A mezőségi városban élő magyarság fontos mozgatórugója a már több mint negyed évszázada működő Téka Alapítvány, amelynek csapata pontos elképzelésekkel rendelkezik arról, hogy a közösségnek mire van igénye, és kitartó, türelmes munkával legmerészebb álmaikat is képesek megvalósítani. Szórványban nem egyik napról a másikra kell látványos eredményeket várni, erősítették meg bennünk többször a vendégfogadásból is jeles közösség tagjai. 2016 óta az eddig különféle iskolákban szétszórt magyar diákok vadiúj oktatási intézményben tölthetik a mindennapjaikat, és minden jel arra utal, hogy tanáraik szívesen veszik a fiatalok ötleteit, és eszközöket, támaszt is nyújtanak ezek megvalósításához.
1993-ban vált civil szervezetté a Téka Alapítvány, miután már megannyi táncházat és más tevékenységet szerveztek, néptáncegyüttest hoztak létre. Székházra pályáztak, 1995 óta immár művelődési központ működik a megvásárolt ingatlanban, magyarázta Balázs-Bécsi Attila alapítványi elnök a fejlődés szakaszait. Délutánonként megtelik élettel az épület, állandó programjaikon hetente több mint ötszázan fordulnak meg, de nyaranta sem unatkoznak, néptáncfesziválokat, táborokat szerveznek. Így nem véletlen az sem, hogy idén magukénak tudják a kiválóan akkreditált tehetségpont státuszt. Jelenleg pedig a Prima Primisimma díj 15 millió forintos közönségdíjáért versenyeznek, amely felterjesztést nagy megtiszteltetésként értékelnek.
A Téka Alapítvány egy több mint száz fős bentlakást is működtet, ez a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceumban tanuló vidéki gyerekek szálláshelye. A közel húsz évvel ezelőtti induláskor a válaszúti kollégium diákjait vette át gimnáziumtól, majd idővel többen és többen lettek. 2006-ban fejezték be a bentlakásépület kialakítását, a kezdeti 12 gyermekből ma már 130-an vannak, akik anyagi hozzájárulás nélkül lakhatnak ott azért, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. „A bentlakó gyerekeknek amolyan második családot próbálunk jelenteni, az év nagy részét itt töltik, nemcsak szállást és étkezést kell nekik biztosítani, hanem minden életkorban az adott életkornak megfelelő nevelést is” – mondta Balázs-Bécsi Attila.
A szórványoktatási program nem lenne teljes iskola nélkül: 2016-ban adták át a „Mezőség magyar iskolaközpontját”, a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum korszerű épületét, mely a magyar kormány támogatásával valósulhatott meg. Azelőtt a városi és vidéki gyerekek négy épületben és három oktatási intézményben szétszórva tanultak vegyes nyelvű iskolákban, ahol „mindig kissé másodrangúak voltak”, értékelt a Téka elnöke. Az iskolában előkészítőtől érettségiig zajlik az oktatás: elemi szinten még nem gyűjtik össze a környező települések magyar diákjait, ezt a feladatot Válaszút látja el, és onnan kerülnek a Kemény Zsigmondba. Balázs-Bécsi szerint az 1–8. osztályosok úgy 30 százaléka származik vegyes házasságból. „Értékelendő, hogy a szülők elsősorban azt választották, hogy milyen körülmények között tanul a gyermek, milyen minőségű az odafigyelés, és milyen eredményeket mutat fel, miután haza kerül, és nem az etnikum határozta meg számukra a döntést” – vélekedett.
Közel félezer diák tanul a Kemény Zsigmondban
A szamosújvári magyar iskolaközpontban elemi osztályban csak alternatív oktatás zajlik, az úgynevezett step by step módszerrel. Évfolyamonként egy osztályt indítanak, ám szép, 25-30 fős létszámban. A tanítási módszerből kifolyólag ezek a gyerekek 16 óráig tartózkodnak az iskolában, az ő délutáni foglalkoztatottságuk így le van fedve, részletezte az afterschool-programlehetőségekre vonatkozó kérdésünkre Balázs-Bécsi Attila. A bentlakó diákok naponta délutáni silentiumon vesznek részt, ami szakképzett pedagógus melletti tanulást, másnapra való felkészülést jelent. A városi diákok számára is lenne igény hasonló jellegű délutáni foglalkozásra, ismerte el az alapítvány elnöke.
457 diák, elemi osztályokban szintenként egy-egy, ötödiktől felfele pedig két-két osztály működik – írta körül számokban a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum diákközösségét Timsa Ildikó iskolaigazgató. „A gyerekek a környező és távolabbi falvakból, községekből jönnek, ahol nincs magyar oktatás” – mutatott rá az iskolaigazgató, akitől megtudtuk azt is, hogy líceumban még nagyobb az iskola elszívóereje, ugyanis más megyékből is iratkoznak be diákok, például Maros és Beszterce megyéből. Intenzív toborzás zajlik január-februárban, folytatta, és a Téka Alapítvánnyal folytatott „közös erőfeszítés eredménye meglátszik a beiratkozók létszámán”.
Beszélgetésünkből kiderült az is, a tanári közösség számára fontos, hogy a diákok jól szerepeljenek az országos tudásfelmérőkön, ám szemmel láthatóan felismerték azt is, hogy a gyerekeknek nem csak teljesíteniük kell, hanem kikapcsolódni is. Az iskolán kívüli tevékenységeket felkarolja és támogatja az intézmény, a diákok nagyon sokszor szabad kezet kapnak ötleteik megvalósítására. Ottjártunkkor a Korniss-kastélynál szervezett szórvány napi akcióra készült lelkesen a diáktanács – az Örökségünk Őrei vetélkedőhöz vezethető vissza a diákok ragaszkodása a műemlékhez, az iskolaigazgató is büszkén tért ki arra, hogy tavalyelőtt a szamosújvári csapat nyerte meg a brüsszeli utazással járó első helyezést.
A menedzsment szakra, Kolozsvárra készülő tizenkettedikes Szilágyi Loránt diáktanács-elnök beszámolójából is éreztük azt a szabadságot és elégedettséget, hogy a diákok ötletei halló, befogadó fülekre találnak. „Innen egy nagy lelkesedéssel fogok elmenni, azzal a tudattal, hogy bármit el lehet érni, csak dolgozni kell érte és akarni kell, mert mindig lesznek olyan emberek, akik segíteni fognak a munkádban” – fogalmazta meg gondolatait iskolájáról a fiatal.
Nincs recept, dolgozni kell
Életvidám, motivált, tenni akaró közösséget láttunk Szamosújváron, ami valóban példakép lehet más szórványtelepülések számára. Ám sajnos ennek a sikernek nincs receptje, hangsúlyozta Balázs-Bécsi Attila, akihez gyakran fordulnak tanácsért, hogy megértsék: mit tesznek másként Szamosújváron? „Minden szórványhelyzet teljesen más”, szögezte le, ám kapaszkodókként a hosszú, kitartó munkát és az elkötelezett csapatot említette. „Rengeteg türelem kell, és az első igazi eredményeket 10-20 év múlva lehet látni. Igaz, most jobb a helyzet olyan értelemben, hogy a magyar kormány stabilabb és jelentősebb támogatást nyújt a szórványnak, mint amikor ezelőtt húsz évvel elkezdtük. Viszont hiába van a modern épület, ha azt nem töltjük meg gyerekekkel, ha nincsenek elkötelezett munkatársaink. Nem egy-két évre kell tervezni, hanem hosszú távra, és meg kell elégedni a kicsivel is az elején, és arra építve türelemmel, kitartással el lehet érni hosszútávú, stabil eredményeket” – mondott útravalót a Téka Alapítvány elnöke.
- 34957 órája
NBA: Stephen Curryt nézni egy sima edzésen is élmény (VIDEÓ) - 34959 órája
Kiváltságokkal jár majd a koronavírus elleni oltás beadatása? - 34959 órája
Férfi kézi BL: vesztes finálék után végre győzni szeretne a Telekom Veszprém - 34961 órája
Megkéselte a szomszédja, mert túl hangosan horkolt - 34962 órája
Ilyen igazolást kapunk a koronavírus elleni oltás után - 34962 órája
„Imádkozz, és törekedj a jóságra” – így nevelte fel hét gyermekét a 101 éves, székelyföldi Marcsa néni