A járványhelyzet miatt az előző években megszokottnál jóval kevesebben, mintegy kétszázan emlékeztek meg szerdán az Úz-völgyében található katonai temetőben a második világháborúban itt elesett honvédő magyar és székely katonákra. Az esemény mindenféle incidens nélkül, méltóságteljesen zajlott.

Ezúttal nem vonultak autó- és autóbusz-karavánok Székelyföld szegleteiből az Úz-völgye felé, ahogyan tavaly. Az 1944-es szovjet betörés 76. évfordulóján, szerdán csupán körülbelül kétszáz résztvevő emlékezett meg az egykor itt harcoló, a román átállást követően sarokba szorított helyzetbe került kis létszámú alakulatok hőseiről. A járványügyi helyzetre való tekintettel idén nem szervezett nagy léptékű megemlékezést a hagyományosan házigazdaként részt vevő Csíkszentmárton község önkormányzata.

A déli óráktól érkeztek a megemlékezők, akik közül sokan elhelyezték emlékező koszorúikat a temetőkertben. Koszorúzott többek között Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Korodi Attila, az RMDSZ csíkszeredai városi szervezetének elnöke, csíkszeredai polgármester-jelöltje, Ráduly Róbert-Kálmán, Csíkszereda polgármestere, Mezei János, az Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, különböző civil szervezetek képviselői.

A megjelenteket röviden köszöntötte Birtalan Sándor, az RMDSZ csíkszentmártoni polgármester-jelöltje, majd ökumenikus szertartás keretében szólt Bíró Erika református tiszteletes, Csapai Árpád, csíkszeredai egyetemi- és kórházi lelkész, valamint Bucsi Zsolt Tamás lelkipásztor. Az egyház képviselői után állt a mikrofonhoz Bóér Imre világháborús veterán, aki az 1944-es események során honvédként részt vett a védekező harcokban.

Az egykori katona szemléletes megemlékezése során felidézte az augusztus 26-i eseményeket. Elmondta, hogyan volt szemtanúja a 76 évvel ezelőtti szovjet offenzívának. Bóér Imre elmesélte, hogyan tartóztatták fel az Árpád-vonal erődrendszer tankakadályai az első harckocsikat, majd hogyan kellett menekülnie a harcot felvevő, ám kislétszámú, fiatal magyar katonaságnak. A megemlékezésen részt vett az egykori harcok másik még élő túlélője, Bartha Mihály is.

A szertartást követően a megemlékezők közösen énekelték el a magyar és a székely himnuszt. Az ünnepségen közreműködött a csíkkozmási Tuzson János Fúvósegylet.

Mint ismert, az úzvölgyi katonai temetőben Dormánfalva polgármesteri hivatala tavaly áprilisban román parcellát és emlékművet állított, a Hargita megyei magyar politikusok szerint törvénytelenül. A Hargita megyei Csíkszentmárton és a Bákó megyei Dormánvalva között egy határvita van, amely a törvény értelmében Csíkszentmártonhoz tartozó, elnéptelenedett Úzvölgye település területének, és a sokat vitatott katonai temetőnek a hovatartozásáról szól.

 Csíkszentmárton februárban nyújtott be keresetet a Hargita Megyei Törvényszékhez azt kérvén, hogy a bíróság állapítsa meg a szomszédos Hargita és Bákó megyei települések, ezzel együtt pedig a két megye közötti határt, amely Úzvölgye település területének a hovatartozását is tisztázná. A pert nemrégiben a Bákó Megyei Törvényszékre helyezték át.