A 19. század Trianonjának nevezte Aradot Potápi Árpád János, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára kedden, a „magyar Golgotán” tartott október 6-i megemlékezésen.

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverésének és véres megtorlásának, a 13 honvédtiszt 1849. október 6-i kivégzésének 171. évfordulóján a koronavírus-járvány miatt bevezetett óvintézkedések betartásával, korlátozott számban vehettek részt a megemlékezők.

Faragó Péter parlamenti képviselő, az Arad megyei RMDSZ-szervezet elnöke erről azt mondta: „Most nem valamilyen politikai hatalom korlátozza gyásznapunkat, mint az annyiszor előfordult az elmúlt 171 esztendőben, hanem egy sokkal kegyetlenebb és korlátozóbb, láthatatlan erő. Amely az egész világ fölött hatalmaskodik. (…) Önök között sokan vannak, akik a diktatúra idején a tiltás ellenére is kimentek október 6-án a Vesztőhelyre. Akkor egy láthatatlan maszk mögött, ajkainkat alig mozgatva, a szavakat magunkba fojtva mormoltuk nemzeti imánkat. Ma pedig látható, tapintható maszkban vagyunk kénytelenek elénekelni.”

Kelemen Hunor parlamenti képviselő, az RMDSZ szövetségi elnöke többek között kifejtette: 1848–1849 szabadságharcosai egyszerre erősítették a nemzet identitását és képviselték a reformokat, képviselték a fejlődést, képviselték a modernizációt. „És a kettő nem állt egymással ellentétben! Mint ahogy ma is tévedés azt állítani, hogy aki az identitáspolitikában az etnikai, nyelvi, vallási identitását zászlóra tűzi, az ellensége a fejlődésnek, a modernizációnak” – fogalmazott a kora este a vértanúk emlékművénél, Zala György monumentális Szabadság-szobránál tartott megemlékezésen.

„Megharcoltunk ezért a szoborért is, amely méltó emléket állít a magyar szabadságharcnak, és ez által a szobor által is megtanultuk, hogy akarjuk vagy sem, de egy etnikai, nemzeti közösségnek, amely számbeli kisebbségben él ebben az országban, szinte szokásává, mindennapi cselekedetévé válik a harc. Nem erre vágyunk minden reggel, de tudjuk, hogy amennyiben feladjuk ezt a harcot, az identitásunk kerül veszélybe” – folytatta.

A szövetségi elnök szerint a szabadságot minden nemzedéknek újra kell építenie. „1989-ig diktatúrában éltünk, s azóta is a szabadságot építgetjük, próbáljuk újragondolni, újraépíteni, és az utánunk jövő nemzedék is így lesz ezzel. Vannak dolgok, amelyek nem függnek tőlünk: a világjárványt nem mi irányítjuk, a koronavírust nem tudjuk – képletesen szólva – lefejezni, de azt, hogy hogyan élünk, mi történik ebben az országban, milyen társadalomba élünk, azt mi döntjük el. S a szabadágunkat mi tudjuk újraépíteni. És ezt az ideát tovább kell vinni. Ezt a szabadságért való állandó küzdelemre irányuló készenlétet fenn kell tartani, és ezért vagyunk itt 2020-ban is ilyen nehéz körülmények között” – mondta.

Potápi Árpád János, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára szerint Arad az értelmetlen öldöklés szimbóluma lett a forradalom leverését követő megtorlással. „Arad a 19. század Trianonja volt, szimbóluma az értelmetlen megtorlásnak és az öldöklésnek. Az aradi 13, Budapesten pedig a mártír miniszterelnök a legtöbbet adta a magyar szabadságért, a hazánkért, a függetlenségért – az életét. Nekünk, mai magyaroknak nem kell az életünket áldoznunk, viszont mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a nemzetünk, az országunk megmaradjon, felemelkedjen, és fejlődjön. Ezért nekünk dolgoznunk kell, s a nemzeti összetartozás ügyét szolgálnunk" – nyilatkozta a sajtónak még a kora esti ünnepség előtt.

Schönberger Jenő: „Megadatott, hogy éljünk, tegyünk a hazáért”

Aradon a megemlékezések a veztőhelyen álló obeliszknél kezdődtek kora délután, ahol Király Árpád római katolikus esperes-plébános az általa vezetett ökumenikus imán a vértanúk utolsó szavait idézte fel.

Késő délután az arad-belvárosi minorita templomban tartottak gyászmisét a vértanúk tiszteletére (annak idején a templomot is az ő emlékükre konszekrálták). A főcelebráns és szónok Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyéspüspök volt, aki szerint egy bukott rendszer torolta meg a honvédtiszteket.

„Az aradi 13 nem a harcmezőn esett el, ami minden bizonnyal katonához méltó halál lett volna. Hanem a hóhér és a kivégzőosztag elrettentő példaként, megszégyenítő módon vették el életüket. És mégis a magyar szabadság és függetlenség hősei lettek. Fegyverletételükkel és halálukkal nem kevés bajtárs és honfitárs életét mentették meg” – mondta.

Az egyházfő szerint „meghalni a hazáért dicsőség, de élni a hazáért is szép dolog”. Mint mondta, a magyar összefogás ma is időszerű, „amikor annyi ármánykodás és megosztó szándék van”.

„Különös hangsúlyt kapjon ez idén, a nemzeti összetartozás évében, mert a megmaradásunk a tét. Ha nem tudjuk azokat az értékeket megbecsülni, megvigyázni, amelyekért annyi vér ömlött ezer év alatt, igaza lenne Kossuth Lajosnak, aki azt írta: »Úgy látszik, a magyarnak hiába írták a történelmet. Nem okul semmin – még csak saját kárán sem«. Akkor valóban hiábavaló volt minden áldozat. Megadatott, hogy éljünk, tegyünk a hazáért. Fogjunk össze nemzetünkért, megmaradásunkért. Ezt várják el mindnyájunktól nemzetünk hősei” – mondta a püspök.