A nagyváradi Szent László római katolikus templomban megtartott ökumenikus istentisztelettel, majd Szacsvay Imre mártír jegyző szobrának megkoszorúzásával emlékeztek közösen az aradi vértanúkra Nagyváradon az RMDSZ, a történelmi egyházak és a civil szervezetek képviselői.

A megjelenteken Pék Sándor plébános köszöntötte, aki János evangéliumából idézte Jézus szavait, miszerint senkiben nincs nagyobb szeretet mint abban, aki életét adja barátaiért.

Dénes István Lukács református esperes a mártíromságról beszélt. „Nemzeti gyásznap a mai, melyen a 13 aradi vértanú mellett Batthyány Lajos miniszterelnökre, váradiként pedig Szacsvay Imrére, az országgyűlés jegyzőjére is emlékezünk” – mondta az esperes. Hozzátette: aradi és más nemzeti mártírjaink példája arra ösztönözzön, hogy a nemzeti szabadságért tudjunk élni és kisebbségi létünkben hűen megállni.

Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor a Királyok könyvéhez kapcsolódva elmondta, hogy amikor a király vakvágányra vitte a népet, annak lelki tévelygés lett az eredménye. Itt most csak az egyik politikai oldal képviselőit látja, de üzeni: nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megengedjük magunknak a széthúzást, mindenkit arra biztat, keressék a megegyezés lehetőségét, mert a testvérharcban a közösség veszít.

Kardos József unitárius lelkipásztor szerint október 6-a minden magyar számára gyásznap, s arra is figyelmeztetett: Haynaui ma is vannak a nemzetnek kívül-belül, 2020-ban pedig a személyes érdekeket és konfliktusokat félre tévő emberekre van szükség. „Ma a nemzet megmaradásáért tárgyalóasztalhoz kell ülni, a nemzetet élteti, gyógyítja az egymásra figyelés, és rajtunk múlik, milyen jövő elé nézünk” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

A megemlékezés – melyet a Nagyváradi Művészeti Líceum diákjainak alkalomhoz illő műsorszámai gazdagítottak – Szacsvay Imre nagyváradi szobránál folytatódott Borsi Imre Lóránt moderálásával.

A Himnusz közös eléneklése után Csige Sándor, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának konzulja elmondta: október 6-a a nemzet gyásznapja, Arad pedig a Golgotája, az aradiak vértanúsága azonban az üzeni, hogy a kiontott vérből új élet sarjad. Az új élet bizonyítéka az, hogy lehetőségünk van magyarnak, egységes nemzetnek vallani magunkat. „A bátrak cselekszenek, mert tudják, a nemzet sorsa múlik ezen, a cél pedig ugyanaz volt akkor, mint most, egységes magyar nemzet” – mondta a konzul.

Cseke Attila, a Bihar megyei RMDSZ elnöke kitért arra, hogy 1848-49 a magyarság és az osztrák elnyomás alatt élő más népek lánctépésének időszaka volt. A vértanúk mellett emlékeznünk kell a megtorlás más áldozataira is, hiszen a megtorlás például az egyházakat is elérte. A hadbíróságok közel hatszáz halálos ítéletet mondtak ki, a kegyelmi kérések elbírálása után többségük ítéletét várfogságra vagy kényszermunkára változtatták, de mintegy száz embert kivégeztek.

„Vajon a forradalom és szabadságharc bukása után hányan hittek abban, hogy fordulhat még a világ?”  – tette fel a kérdést Cseke Attila, aki arra is kitért, vajon lennének-e intézményeink, magyar színházunk és iskoláink akkor, ha nem hittünk volna következetesen abban, ami eredményre vezetett. A vértanúk üzenete, hogy a haza és a közösség helye mindenek előtt van, és mindenkinek lehet és van szerepe ezek felemelkedésében, zárta beszédét az RMDSZ megyei elnöke.

A megemlékezés Szacsvay Imre szobrának megkoszorúzásával és a Szózat közös eléneklésével zárult.